Azért kis hazánkban is jelennek meg értéket hordozó zenei anyagok.
A Győzikék, Lagzi Lajcsik és az X-faktoros tátikasztárok műanyag zenéjével szemben nehéz az értékes zenét versenybe állítani. Az alternatív rocknak és punkzenének persze az a sorsa, hogy marginális maradjon, és csak néha törjön be a mainstreambe, így Magyarországon ezek a zenekarok pusztán zenélésből nem tudnak megélni.
Lehet ez jobb is. Így ugyanis nem szakadnak el a hétköznapi közegtől és a hétköznapi csalódásoktól. A legtöbb amerikai zenekar sorsa, hogy letesz a hallgatóság szívéhez közel álló első albumot, majd a második és harmadik lemezen már elfelejtik gyökereiket, és celebként már teljesen más problémákkal szembesülnek, mint az átlagpolgár: népszerűséggel, a zeneiparral, drogokkal, amely témák unalmasak lesznek az egyszerű melós rockerek számára.
A munkásosztályból jövő, befutott külföldi punkzenekarok is elvesztik hitelüket. A hazai zenekarok így előnyben vannak, hiszen a hazai piac kevesek számára teszi lehetővé, hogy a sikertől elszálljanak. A Hétköznapi Csalódások punkjai immár 27 éve a mi fiaink, közülünk valók, akik bizonyára ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint minden átlag magyar. A zenekar ezáltal mindig hitelesen tudja előadni a hazai társadalom és politika borzalmát. És 27 éve elvhűen és hitelesen.
A Hétköznapi Csalódások zenekar a magyar baloldali, politikai punk zászlóvivője. A kapitalizmust és a fasizmust teljesen elutasítva, néhol kommunizmust, néhol kis anarchizmust vegyítik a kínai „elvtársak” kritikájával. Nincs szemellenző, a Kádár-rezsim jó oldalának méltatása és a kevés rossz kritikája is megjelenik a dalokban. Ezen az albumon megkapja Putyin és Trump, megkapja a Fidesz vezérkar, de a korábbi albumokon Gyurcsány is kapott…
A zenekar nem csak élőben teljesít jól, hanem a stúdióban is: a Nihilista Rock ’n’ Roll kiváló hangzással dübörög a lejátszóból. A korábbi albumok zenei vonalát viszik tovább, amely alapvetően punkrock kemény rendszerkritikus szövegekkel, és mindez megvegyítve más stílusokkal: ska hatású gitárritmusok és trombita. Kiváló ötlet volt az Ady Endre versét megzenésítő A csillagok csillagát népzenei alapokra helyezni.
A lemezre – a zenekar jó szokása szerint – egy feldolgozás is felkerült Táncolj! címmel, amely eredetileg a fehérorosz Lyapis Trubetskoy zenekar dala magyar szöveggel. (Bár ez csak az internetes videóklippnél derül ki a szövegkönyvben erre nincs utalás.)
Már a borító is jelzi, hogy ez egy kemény politikai lemez lesz: egy Molotov-koktélos, csuklyás arc éppen a cigijét gyújtja a lángcsóvával, háttérben pedig felsejlik a Parlament. A lemez dizájnja nagyon a helyén van, bár talán idehaza értelmetlen a dalszövegeket beírni a könyvecskébe, Feri úgyis érthetően énekel, szívesebben olvastunk volna valami sztorit a dalokhoz vagy háttérinfót a lemezről.
A kiadvány a rajongók felajánlásaiból születhetett meg, akik neve cserébe felkerült a lemez szövegkönyvébe.
A zenekar minden dalhoz klippet is forgat idővel. Már majdnem elkészült az összes.
A címadó dal stílszerűen egy ébresztőórával kezdődik, majd berobbannak a gitárok. És bár a szövegben Megyeri Feri azt kiabálja, hogy „szarok mindenre magasról”, valójában mégis ő az, aki törődik és a zenéjével tesz a jelenlegi rezsim ellen. Egy olyan információs társadalomban, ahol a kormánypropaganda mindent ural és lényegében a kormányzás sem más, csak médiaszereplés, óriási szerepe van az ellenkultúrának. A zenekar által tisztelt József Attila (egy egész lemezt szántak a versei megzenésítésére) szellemében kell egész népünket, nem középiskolás fokon taní-tani. Ennek a tanításnak rendkívül fontos szerepe van, különösképp a punkzene által megszólított fiatalok körében, és sokkal hatásosabb, mint az értelmiség értekezései a halott sajtó maradékában. Nem véletlen, hogy a zenekar már számos alkalommal perelve volt, és a koncertjeiket is próbálták letiltani.
A második dal talán a zenekar eddigi legtrágárabb szövegével rendelkezik. De kemény korok kemény szöveget igényelnek. Hogy máshogy is jellemezhetnénk ezt a rendszert jogos indulattal, mint a Simicska által közhasználatúra emelet kifejezéssel? (Geciország).
A magyar médiában minden eszközzel próbálják lenyomni a torkunkon, hogy mennyire káros a Kádár-nosztalgia. Nem úgy a Magyar Népköztársaság című dal, amely szembeállítja a mai és az előző rendszert. Persze nagy tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a szocializmus dicsérete „nosztalgia”. Ez egy korosztály teljesen jogos követelése egy biztonságosabb élet felé.
Az Újra meg újra (Karma 2.) című dal, amely nem konkrét aktuálpolitika.
Talán pont ez lehet a legfőbb kritika a lemezzel kapcsolatban, hiszen ezen szinte kizárólag csak politikai tartalmú dalszövegek vannak. A téma persze változik, de csak politika. A zenekar korábbi lemezei azért mindig tartalmaztak 1-2 csajozós-piázós-bulizós dalt is. Dehát nehéz korok nehéz lemezt igényelnek.
Mikor elérkezünk a Vidám dal című ópuszhoz, azt hihetnénk, hogy végre jön valami lazulás, de mégis a lemez legmegrendítőbb szövegű dalát kapjuk meg, amelyben vidám stílusban írják le a világ borzalmait, ezzel kemény disszonanciát keltve a hallgatóban.
Az egyik legütősebb refrénnel rendelkezik az Ott vagyok, amely utalás Kádár János sírfeliratára: Ott voltam, ahol lennem kellett…
A Kinyírta a tőke szintén a kapitalista rendszer pusztítását elemzi.
Szintén ütős dal a Soros, amely a Fidesz-média értelmetlen gyűlöletkampányát elemzi. Orbán ellopta Erdogan ötletét, hogy az „ellenség”-fantomnak nevet és személyiséget ad. Ami Törökországban Gülen és a gülenisták, az Magyarországon Soros és a sorosbérencek. Ezzel pillanatok alatt bármilyen ellenzéki csoport egy külföldi befolyással vádolható meg. Ráadásul Soros szintén nem angyal…
Bátorság kellett a zenekartól, hogy ki merte adni ezekkel a szövegekkel ebben a tekintélyuralmi, fasizálódó rezsimben ezt a korongot. Különösképp, hogy Ady Endre vörös csillagról írt versét is megzenésítették: A csillagok csillaga. A videóklippben Megyeri Ferenc énekes vörös csillagos pólóban lép fel a színpadon. Bár a hatályos jogszabályok szerint köznyugalmat nem zavart, ezért teljesen jogszerűen viselte a jelenlegi, elnyomó rendszer által „önkényuralminak” titulált munkásmozgalmi szimbólumot.
A csillagok csillaga egy jól fütyülhető dal, amely elsőre belopja magát az ember fülébe. Ha választani kell, talán ez a lemez slágerdala. Rendkívül jó ötlet volt népzenei elemeket is beletenni. Bizonyára sokak kedvenc Hétköznapi Csalódások nótájává fogja avanzsálni magát.
A Táncolj! nem csak a lemezen, de a videóklippben is görbe türköt mutat a Fidesz szavazók elé a füttyre táncoló birkák motívumával.
És a lemez végén megkapja Putyin és Trump is, hogy némi külpolitika is legyen az aktuális főszereplőkkel.
Az album nem véletlenül került első helyre a MAHASZ listáján. Erős dalok, szókimondó és hiánypótló szövegekkel.
Ha kötözködni akarunk, akkor is csak azt mondhatjuk el, hogy az album elég rövid. 11 dal 2-3 percben. Persze a punkzenekarok nemzetközi szinten sem nagyon gyártanak fél órát jelentősen meghaladó lemezeket. Mi azért szívesen hallgattuk volna még.