Az Európai Parlament meghatározta az Afrika-EU közötti kapcsolatok prioritásait az elefántcsontparti 5. Adidjani Üléshez közeledve (november 29-30).
Az Afrika-EU stratégia elfogadása után 10 évvel az EP képviselők által elfogadott szöveg tartalmaz pozitív felhívásokat a 0,7%-os külföldi segélyek végrehajtásáról, a kis farmerek támogatásáról, valamint az elköteleződést az üzleti szerződések megkötése és az emberi jogok felé.
Bár a szöveg alapelveiben egyenlőtlen kapcsolatot vázol fel a felek között. Ezek között van a felhívás a Gazdasági Partnerség Szerződések (EPA) „szabad”kereskedelmi egyezmény felé, az EU határok kiszervezése, a prominens szerep átadása az európai multiknak, valamint az állami-magán partnerség (PPP) elmélyítése a fejlődés modelljeként.
Marina Albiol, az Egyesült Baloldal / Északi Zöldek (GUE/NGL) EP frakció képviselője rávilágított a hiányzó elemekre:
„Az EU Afrika-stratégiájából olyan alapelvek hiányoznak, amelyek úgy hisszük, valóban lökést adhatnak a fejlődésnek, valamint kezelnék az egyenlőtlenséget és a nyomort.”
„Ezek között van annak elismerése, hogy a nyomort és a kényszermigrációt az EU kül-, gazdaság- és kereskedelmi politikája okozta. Ráadásul hiányzik a fejlesztési politikára fókuszálás és hogy pénzügyileg segítsük a kormányokat, hogy demokratizálhassák a gazdaságukat, ehelyett elfecséreljük a pénzt a határaink kiterjesztésére. Végül, az EU stratégiának el kell utasítania a fegyverszerződéseket, valamint a zsarnoki rezsimekkel kötött egyezményeket, valamint el kell törölni az afrikai országok illegitim külső adósságait.”
Lola Sánchez Caldentey spanyol EP képviselő hasonló aggodalmakat fogalmazott meg:
„Az EU és Afrika közötti kapcsolatokat a közös egyetértés és együttműködés alapján kell szervezni, egyenlő felek között, felül kell kerekedni a gyarmatosító és paternalista magatartáson, valamint hatékonyan kezelni az olyan kihívásokat, mint a klímaváltozás, a nyomor, az egyenlőtlenség, és el kell érni a fenntartható fejlődés céljait, amelynek az emberi jogok erősítése mellett kulcsfontosságú célként kell funkcionálnia az EU-Afrika stratégiában.”
Joao Ferreira portugál EP képviselő felszólította az EU-t, hogy fejezze be az afrikai országok belügyeibe való avatkozásokat:
„Az afrikai államoknak és az afrikai népeknek nincs szükségük politikai modellekre és gazdasági szervezésre. Ők a függetlenségük és legitim döntéseik tiszteletben tartását szeretnék összhangban a szükségleteikkel és vágyaikkal. Nincs szükségük önző segítségre, amely állandósítja az alárendeltség és függőség kapcsolatát, és amelyet egyre inkább úgy használnak, mint váltópénzt az EU politikájának és érdekeinek érvényesítéséért, legyen az akár a migrációs viszony vagy akár a kereskedelmi liberalizáció tervezete.”
„Valódi együttműködésre van szükségük, amely olyan kulcsszektorokat favorizál, mint az oktatás, egészségügy, mezőgazdaság és más életfontosságú területek. Az afrikai népek önálló akaratának tiszteletét akarják és a jogukat a szuverén fejlődésre.”
Younous Omarjee francia EP képviselő hasonlóan elítélte a fennálló gyarmatosító attitűdöt, amely aláaknázza a kapcsolatokat:
„Egyre inkább sürgetőbbnek tűnik, mint valaha, hogy átgondoljuk a gyarmatrendszer felszámolását, mivel az Európa és Afrika közötti kapcsolatok még mindig az egyik uralmáról szólnak olyan szabadkereskedelmi egyezményekkel, amelyek megfosztják Afrikát a saját lehetőségeitől, elrabolják az ásványkincseiket, majd csapdába esnek a multik hátborzongató játszmáiban.”
Javier Couso, a GUE/NGL EP képviselője az afrikai államok adósságának eltörlésének felhívásával zárta:
„Az Afrika-EU stratégiai partnerség az elmúlt 10 évben csupán bizonyos tagállamok és multinacionális vállalatok neokolonialista érdekeinek kedvezett az emberek kárára. Csapdába estek, mivel a fejlesztési segélyek hitelek formájában történnek, amely tovább növeli az afrikai országok fenntarthatatlan adósságát. A segítséget uzsorás feltételek nélkül kell adni.”
Egyesült Baloldal / Északi Zöldek EP frakció