Emlékeznek, mikor 2013-ban Ukrajnában kitört a ma teljesen hibásan Euromajdannak nevezett tüntetéssorozat?
Az akkori tüntetőknek sok dologban igazuk volt. Szembenálltak egy neoliberális megszorító tőkés kormánnyal, amely inkább az orosz érdekszféra felé húzott, illetve amelyet korrupcióval vádoltak és amely véget akart vetni Ukrajna EU csatlakozási folyamatának.
Az ottani „ellenzékben” az úgy nevezett „liberálisok” mellett azonban megjelentek a fasiszta elemek is, amelyek nyíltan dicsőítették a nácikkal kollaboráló ukrán szélsőjobboldali háborús bűnösöket, és akik Lenin-szobrokat akartak döntögetni. (Mintha a forradalmár Leninnek bármi köze is lenne a Putyin-féle oligarcha-kapitalizmushoz.)
A szélsőjobb a történelemben mindenhol és mindig is kisebbségben volt, és így volt képes megszerezni és biztosítani hatalmát a többség felett. Az ukrán fasiszták a Majdanon sem voltak többségben – az elégedetlen ukrán néphez csapódtak annak nyilvánvaló céljával, hogy átvegyék az ellenőrzést az elégedetlen és forrongó tömeg felett, és saját politikai hatalmuk számára kaparják ki a gesztenyét. Aki átlátta a történelmet, és ismeri, milyen árulásokkal, intrikával, zsarolással, erőszakkal és fenyegetésekkel jutott hatalomra vagy szerzett politikai előnyöket a szélsőjobboldal, az már akkor tudta, hogy a liberálisnak tűnő Euromajdannak rossz vége lesz. Az akkori baloldali elemzők, akikre hallgatni kellett volna, és akikre most is hallgatni kellene a Jobbik hazai részvételével az Orbán-ellenes elégedetlenségben, már akkor előre látták és megmondták.
Ma Ukrajna sokkal messzebb került Európától, mint valaha. Ukrajnában ma sokkal korruptabb kormány van, mint valaha. Ukrajnában ma sokkal keményebb erőszak dúl, mint valaha, hiszen a nyíltan fasiszta elemekkel teleszőtt kormányzat saját népe ellen visel gyilkos polgárháborút a keleti régiókban.
Ahogy előre megmondtuk: az ottani szélsőjobboldal követte az összes (!!!) szélsőjobboldali hatalomrakerülés antidemokratikus példáját, és árulással, intrikával, zsarolással, erőszakkal és fenyegetésekkel nem csak beszűrődött a hatalomba, de át is vette a kontrollt. A felelősen és tudatosan gondolkozó ellenzékiek látják a Jobbikkal való összefogás veszélyét. (Például csak mai friss hír: a Jobbik árulást követett el, és a Fidesszel karöltve megszavazták az „alaptörvény” hetedik módosítását és azt a fasiszta törvényt, amely lehetővé teszi a Fidesz menekültellenes gyűlöletkampányában nem részt vevő normális emberek legális meghurcolását.)
Ha az ellenzék azt hiszi, hogy a rasszista és antiszemita szélsőjobboldallal fennálló nézeteltéréseket félre lehet tenni, akkor nagyon téved. Ha az ellenzék azt hiszi, hogy a Jobbik nem fogja opportunista módon kihasználni az elégedetlenség szülte – remélhetőleg kormánybuktató – változásokat, akkor téved. Ha az ellenzék azt hiszi, hogy a remélhetőleg kormánybuktató változások után majd kordában tudja tartani a szélsőjobboldalt, akkor téved.
Attól, hogy a szélsőjobboldali Jobbik támogatottsága töredéke a szélsőjobboldali Fidesznek, még nem jelenti azt, hogy annyival jobbak és annyival veszélytelenebbek is. A Jobbik eszmeisége, ideológiája, történelmi példaképei, retorikája és tettei ugyanis százszor olyan aljasak és elvetemültek, mint a Fideszé. Ha az ellenzék „áldásos” tevékenysége folytán hazánkban is megtörténne, ami Ukrajnában, és a szélsőjobb elvetemültsége (minőség) hatalommal is párosulna (mennyiség), annak jól belátható következményei lennének, csak rá kell pillantani a fasiszta Ukrajnára vagy Törökországra. (A Jobbik ez utóbbit is nagyon szimpatikusnak találja.)
A Jobbikkal való összefogás – miközben láthatóan nem csak semmiféle gyakorlati előnye nincs, de még árt is az ügynek – ugyanazzal a veszéllyel fenyeget, mint Ukrajnában: hogy a rossz kormány elmegy, a jó ellenzék egy késsel a hátában ébred, a rosszabbik kormány pedig a hatalmon katasztrófát okoz.