A II. Világháború alatt a Külügyminisztérium és a Külkapcsolati Tanács terveket dolgozott ki a háború utáni világra az általuk „nagy térnek” nevezett feltételekkel, amelyet az amerikai gazdaság szükségletei alá rendeltek.
A nagy térnek magába kellett foglalnia a földgömb nyugati felét, Nyugat-Európát, a Távolkeletet, a korábbi Brit Birodalmat (amely felbomlóban volt), a Közel-Kelet összehasonlíthatatlan energiaforrásait (amelyek aztán amerikai kezekbe kerültek, amint kilöktük a riválisainkat, Franciaországot és Britanniát), a harmadik világ többi részét, és, ha lehet, az egész Földet. Amint a lehetőségek megengedték, ezeket a terveket megvalósították.
Az új világrend minden részéhez specifikus funkciókat rendeltek. Az ipari országokat a „nagy műhelyeknek”, Németországnak és Japánnak kellett vezetniük, amelyek megmutatták az alkalmasságukat a háború alatt (és most az USA felügyelete alatt kellett dolgozniuk).
A harmadik világ feladata volt „betölteni a fő funkcióját nyersanyag-forrásként és piacként” az ipari kapitalista társadalmak számára, amint a Külügyminisztérium egy memoranduma 1949-ben mondta. A harmadik világ „hasznosítandó” volt (Kennan szavaival) Európa és Japán rekonstrukciójához. (Délkelet-Ázsiára és Afrikára utaltak, de a tételek általánosak.)
Kennan még arra is utalt, hogy Európa pszichológiai emelőhöz juthat Afrika „hasznosításának” a projektje révén. Természetesen, senki sem állította, hogy Afrikának kell felhasználnia Európát a rekonstrukciójához, talán a lelki állapotának a javításához. Ezeket a felszabadított dokumentumokat csak tudósok olvassák, akik láthatóan semmi különöset vagy hamisat sem találnak mindebben.
A vietnami háború e szolgáltató szerep biztosításának a szükségességéből keletkezett. A vietnami nacionalisták nem akarták ezt elfogadni, ezért szét kellett őket zúzni. A veszély nem az volt, hogy ők bárkit is készültek volna legyőzni, hanem a nemzeti függetlenség veszélyes példáját nyújthatták, ami más nemzeteket is ösztönözhetett a régióban.
Az USA kormányának két nagy szerepet kellett betöltenie. Az első volt a nagy tér hatalmas területeinek a biztosítása. Ez nagyon megfélemlítő magatartást igényelt, biztosítandó, hogy senki se avatkozzon ebbe a feladatba – ami az egyik oka volt a nukleáris fegyverekért folyt hajszának.
A kormány másik szerepe a magas technológiájú ipar köztámogatásának a szervezése volt. Különböző okok miatt, az elfogadott módszer nagyrészt a katonai finanszírozás volt.
A szabad kereskedelem jó dolog a közgazdasági tanszékek és az újságok vezércikkei számára, de a vállalati világban vagy a kormányban ezt a doktrínát senki sem veszi komolyan. Az USA gazdaságának elsősorban az államilag támogatott részei versenyképesek nemzetközileg: a tőkeintenzív mezőgazdaság (agrobiznisz, amint nevezik), a high-tech ipar, a gyógyszeripar, a biotechnológia stb.
Ugyanez érvényes más ipari társadalmakra is. Az USA kormánya közpénzből finanszírozza a kutatást és a fejlesztést, és, jórészt a hadseregen keresztül, államilag szavatolt piacot nyújt a nem keresett termékek termelése számára. Ha valami piacképes, a magánszektor átveszi. A közfinanszírozás és a magánprofit ilyen rendszere az, amit szabad vállalkozásnak neveznek.