Itt a börtönben csomó dolgot kérdeztek a hackelésről, különösképp az Anonymous-ról, mivel – természetesen – érdeklődés van olyan új technológiák iránt, mint a Bitcoin – pénzért vagy darknetekért a csalásokhoz.
Elvégre a fegyencek – akárcsak a hackerek – kifejlesztik a saját kódjukat és etikájukat, valamint állandóan keresik a módját a csalásnak és a rendszer gyengeségeinek kihasználásában.
Az Anonymous kormányellenes üzenete igaznak hangzik azok között a foglyok között, akiket elkaptak, elítéltek és bebörtönöztek. Tehát, ha meghackelt kormányzati weboldalakról és átvert zsarukról hallanak, a rabtársaim gyakran mondanak olyanokat, hogy „Jó látni embereket, akik végre tesznek valamit.” A társadalmi változás elfogadott, reformista módszereinek elutasítása miatt kell számolni az Anonymous-szal, mint erővel, és ezt nyilvánvalóvá is teszik a Guy Fawkes maszkos tüntetők a missouri állambeli Fergusonban – és máshol is.
A hackerek ellentmondásos, kaotikus és gyakran félreértett társaság. Sokakat tartóztattak le közülünk, Mercedes Haefer-től és Andrew Auernheimer-től Mustafa Al-Bassam-ig és sokan másokig, és néhány külső szemlélő számára az Anonymous nem egy egységes entitás, hanem a politika és taktika széles spektruma. Barrett Brown újságíró ezt megértette, de továbbra is ítéletre vár a hackelt anyagokkal való kapcsolata miatt. És most egy új könyvet osztok meg a rabtársaimmal, az antropológus Gabriella Coleman írását, melynek címe: Hacker, megtévesztő, kiszivárogtató, kém: Az Anyonymous számtalan arca.
A könyv végigköveti az Anonymous fejlődését a trükkösen trollkodó napoktól az Occupy Wall Street-be és az Arab Tavaszba való belekeveredésbe, a LulzSex és az AntiSex hackelő tréfáktól a Stratfor-ig, egy hírszerző cégig, amelyet 2012-ben hackeltem meg. De ez sokkal több, mint egy kívülálló által írt idővonal: Coleman éveket töltött tucatnyi chatszobában, és beutazta a világot, hogy hackerekkel találkozzon. Néhányan, mint a LulzSec vádlott társaim az Egyesült Királyságban és én nem is hallottam erről néhány hackelő közreműködésünk és a következményes letartóztatások óta, szóval különösen boldog voltam, hogy hallhattam, hogyan is tartják életben a szellemet.
Különösképp lesújtott Coleman beszélgetése Hector Monsegur-ral, aki Sabu, a hacker néven is ismert, aki FBI informátorrá vedlett át, és így felelős volt sokunk letartóztatásáért, és akit tavasszal szabadon engedtek az FBI-jal való „különleges együttműködés” után. A kevés ember közül egynek, aki valaha is szemtől szemben találkozott vele – Coleman-nek – , amíg interjút nem adott ebben a hónapban Charlie Rose-nak, ugyanazok az érzései voltak, mint nekem: Sabu elárult engem.
Mint mindenki más, Colemant is meggyőzte Sabu utcai hitelessége, mert vagányan és dicsekvően beszélt a folyamatban levő hackelő műveletekről. Igen, én egy született vezető vagyok – mondaná. Az egész mozgalmat el tudnám egyedül is vezetni, ha diktátorként szeretnék élni. Mi a f@$z van ezekkel a besúgókkal? Ezeket és több száz más dühítő idézetet olvasni így visszamenőleg egy kérdést meg is válaszol: Hogyan lehettem ennyire ostoba?
Sabu nem sok hackelést végzett önmaga, de minden chatszobában jelen volt. Figyelemmel kísérte az aktuális hackeléseket. Jártatta a pofáját a Twitteren, hogy megerősítse az önjelölt portás státuszát. Colemen vitatta, hogy ez a „hacker élharcosság” – utalva a néhány kiválasztottra, akik a támadásokat csinálták vagy szóvivőként léptek fel – csak ártott az Anonymous népi meritokráciájának, és sokkal sebezhetőbbé tett minket a beszivárgások és a letartoztatások tekintetében.
A „Sabutázs” ellenére az Anonymous 2011-es AntiSec fázisa – amikor kicsi, de hatékony csoportunk mindenkire rászállt a Sony-tól a Fox News-ig – volt a mozgalom legaktívabb és legeredményesebb periódusa. Az Occupy Wall Street tetőpontján az anonok utcai tüntetési tapasztalatokat és politikai érettséget szereztek. A hackelések számukban és súlyosságukban is nőttek, a gazdasági egyenlőtlenség és a rendőri brutalitás szimbólumait támadva, és sok tekintetben az Anonymous sokkal decentralizáltabb lett, sokkal nyílt-forrásúbb és taktikailag elég változatos ahhoz, hogy a hacktivizmus jövőjét képviselje – vagy inkább az aktivizmus jövőjének egy részét.
Coleman könyve nem csak egy kétségbe nem vont nyilatkozat: nem voltunk mindig törvényesek és gyakran voltunk elhamarkodottak, zavarosak és politikailag inkorrektek. Most már sok ember, akiket az Anonymous takar, hibázik, így megtrollkodják és meghackelik őket a folyamatban. Olyan emberek, mint Sabu ezt nem vágják, és az hacker-ellenes ügyészek pedig biztosan nem.
Úgy ítéltek el minket, mint lelkiismeret nélküli bűnözőket, ok nélkül utasítottak el minket, mint antiszociális tinédzsereket, vagy úgy fújtak fel minket, mint cyber-terroristákat, csak hogy igazolják a kiterjesztett felügyeletet. De a hacktivizmus létezik a társadalmi igazság-mozgalmak történelmében. A hacktivizmus már a jövő, és jó látni embereket, akik tesznek is érte valamit.
Írta: Jeremy Hammond
forrás: theguardian.com
A cikk írója, Jeremy Hammond 1985-ben született politikai aktivista és hacker Chicago-ban. 2013-ban 10 évnyi börtönre ítélték a Stratfor hírszerzési cég meghackelése és az adatok WikiLeaks-re való kiszivárogtatása miatt.