Görögországban a gazdasági válság nagy emberáldozatokkal járt. Az éhség, az öngyilkosság és a munkanélküliség aránya jelentősen megemelkedett a megszorító politika éveinek köszönhetően.
Így nem meglepő, hogy a közvélemény-kutatások szerint, a szavazók valószínűleg, a parlament irányítását a baloldali politikai pártra, a Syriza-ra bízzák az e hónapi szavazáson.
Az még nyitott kérdés, hogy a Syriza el tudná-e érni, hogy a jelenlegi átlag életszínvonal javuljon.
A párt és a karizmatikus vezetője, Alexis Tsipras, ígéretet tettek, az államadósság újratárgyalására, az adócsökkentésre, a nyugdíjak visszaállításra és a közszolgálati kiadások növelésére. De hogy ezt az ambiciózus tervet megvalósítsák, Tsiprasnak meg kell győznie az úgy nevezett trojka vezetőit (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap), hogy lazítsanak az államadósság feltételein.
Ez nem lesz egyszerű feladat. Németország pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble, már kijelentette, hogy a választások „semmin sem fognak változtatni” a Görögország és a trojka közötti megállapodásokon.
Nem meglepő, hogy Mr. Schäuble, aki a megszorítások egyik legnagyobb támogatója Európában, abszolutista álláspontot foglalt a választások előtt, megpróbálva tán eltéríteni a görögöket attól, hogy Syriza-ra szavazzanak.
De a Görögországgal való harchoz ragaszkodás nem segít abban, hogy az ország gyorsabban vigye végbe a reformjait. A trojka vezetőinek sokkal pragmatikusabb megközelítésre lenne szükségük-, például elhalasztani az adósságtörlesztést, amely a következő évre lenne esedékes.
Pozitív jel, hogy a Syriza vezetői azt mondták, Görögországot az eurózónában szeretnék tartani. A monetáris unióból való távozás pusztító hatással lenne az ország gyenge gazdaságára.
És miközben úgy tűnik, a befektetők nem aggódnak azon, hogy mit jelenthet a görög euroból való kilépés olyan más országok számára, mint Spanyolország, Portugália és Olaszország, amelyek néhány évvel ezelőtt szintén így voltak ezzel, azért mégis van néhány észrevételük.
Annyi biztos, hogy a további szenvedés nem stabilizálja Görögországot és nem teszi lehetővé hogy kifizesse tartozásait. A munkanélküliség aránya 25,5% volt 2014 harmadik negyedévben. Ez csak szerényen alacsonyabb, mint az átlagos 27,5% 2013-ban. A defláció valóságos a fogyasztói árak 1,2%-ot csökkentek novemberben az 1,8%-os októberi csökkenés után. Habár a gazdaság újra növekszik – a bruttó hazai termék 0,7%-kal nőtt a harmadik negyedévben az előző negyedévhez képest – , a legtöbb ember mégsem lát javulást az életkörülményeiben.
Nem kérdéses, hogy a megszorító politika, mint a csökkentett kiadások és az adók emelése, amelyért cserébe a trojka ezt megkövetelte Görögország és más nehéz helyzetben lévő eurozóna országok megsegítéséért, meghosszabbították és mélyítették a gazdasági pangást. Egy másik jelentős hiba a trojka részéről az volt, hogy hagyta Görögország adósságát akkorára nőni, hogy sokkal nagyobb adóssággal bírjon, mint amit az ország valaha is visszafizethet – ezt még az IMF is elismerte az elmúlt évben.
A „fájdalom”, amelyet ez a politika okozott, nagymértékben felelős a kiábrándultságért, amit a választók Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Európában másutt is egyre inkább éreznek a mainstream politikai pártok iránt. Görögországban ez kedvezett a Syriza-nak. Spanyolországban, közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Podemos – amely kevesebb, mint egy évvel ezelőtt alakult baloldali párt-, nagy népszerűségnek örvend. Olaszországban, az Öt Csillag Mozgalom, amely azt akarja, hogy az ország elhagyja az eurót, elhalványult az utóbbi időben, de persze továbbra is népszerű a lakosság kisebb köreiben.
Függetlenül attól, hogy Syriza nyeri-e a mandátumok többségét a görög parlamentben, egyértelmű, hogy a választópolgárok, akiket megszorít az európai gazdaságpolitika, a változás mellett fogják hallatni a hangjukat.
Forrás: New York Times