A rendszer fősodrú médiája megragadta a COVID-karanténok miatti tüntetéseket, hogy ismételhessék a Kína-ellenes narratívájukat.
Mióta Vuhanban kitört az első COVID járvány, a vírust furkósbotként használták, amivel verhetik Kínát.
Donald Trump cinikusan úgy állította be a járványt, mint kínai fegyvert – „a legsúlyosabb támadás hazánk ellen… rosszabb, mint Pearl Harbour.”
Trump ömlengéseit még Amerika szövetségesei is ritkán tudták komolyan venni. De a „laborszökevény” összeesküvés-elmélet Joe Biden általi újraélesztése ezt híressé tette, és lehurrogták az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tudományos csoportjának következtetéseit, hogy a vírus valószínűleg denevérekből származik és „szélsőségesen valószínűtlen”, hogy laboratóriumból.
Ahogy a csoport egyik brit tagja magyarázta: „kiábrándító időt tölteni újságírókkal, magyarázva a kulcsfontosságú bizonyítékokat, … hogy azt lássuk, hogy a kollégáinkat szelektíven rosszul idézik, hogy az illeszkedjen abba a narratívába, amit előírtak, mielőtt a munka elkezdődött volna.”
Mivel a nyugati kormányok már továbbálltak a COVID-tól, a fókusz arra váltott, hogy megpróbálják Kínát okolni a vírus miatt, a Zéró COVID Stratégiát támadva.
A karanténok valódi haragot is szültek néhol. A kínai kormány felismerte az „egy méret mindenre passzol” megközelítés által okozott problémákat: például emlékeztették a hatóságokat Henan tartomány fővárosában, Csengcsoubana a kivételekre, amelyeket tenni kell az otthonmaradási rendelettel kapcsolatban, valamint megdorgálták a rendőrséget Anhuiban, mivel túlzott szigort alkalmaztak a karantén során.
Ellenben a nyugati tudósítások félrevezetőek. A BBC például sokkal nagyobb tüntetésről tudósított, mint a valódi: pont, ahogy 2019-ben a Hong Kong-i tüntetések teljes lefedettséget kaptak, miközben a sokkal súlyosabb, a Sárga Mellényesek ellen elkövetett franciaországi rendőri erőszakot lekicsinyelték. Így a kínai elégedetlenség bármely jelét is politikai töltetűvé súlyosbítják.
Kínai nézők is felhívták a figyelmet a félrefordításokra, amelyek szélesebb politikai töltettel látják el a tüntetéseket: pl. a „jiefeng” (oldják fel a karantént) jelszót „jiefang”-ként (szabadság) kezelték, vagy a hszincsiangi COVID korlátozások feloldásának követelését „Szabadságot Hszincsiangnak” fordították, hogy erősítsék a régió elnyomásának nyugati narratíváját.
De látnunk kell a nagyobb képet is. Kína hatékonyan állította meg a COVID-19-et, meggátolva a járványokat gyors és lokális karanténokkal. Az eredmény 10,38 fős halálozási ráta 1 millió lakosra vetítve.
A brit arány 2668,64 fő 1 millióra lakosonként – a brit állampolgárok tehát 257-szer nagyobb eséllyel halnak meg, mint a kínaiak. A tény, hogy ezt az aránytalanságot lényegtelenek tekinti a legtöbb kommentátor, valami nagyon kellemetlent közöl arról, mennyire kicsire tartja a társadalmunk a sérülékenyek és az idősek életét.
Kína rövid és célzott karanténjainak minimális gazdasági hatását elrejti a nyugati média gügyögése a kínai GDP lassú emelkedéséről, amely elég bizarr, mivel az még kényelmesen leköröz minden nyugati gazdaságot.
A tudósítások ritkán említik a tényt, hogy a lassuló növekedés szándékos része Kína gazdasági tervezésének, ami tükrözi Hszi Csin-ping hangsúlyváltását a bármi árú növekedéstől az olyan fejlődés felé, amely enyhíti az egyenlőtlenséget és védi a környezetet.
Azok, akik propagandaként legyintenek ezen kitűzött célokra, figyelmen kívül hagyják a tapintható bizonyítékokat, hogy ezek igenis komolyak: a hosszútávú fenntarthatóság miatt a kormányzat feláldozza a gazdasági teljesítményt, és olyan politikát vezet be, mint a Jangce folyón folytatott halászat 10 éves tavalyi tiltása, hogy lehetővé tegyék a vadállomány helyreállását, miközben a hatóságok milliárdokat fordítanak rá, hogy új munkahelyeket teremtsenek azon 231 ezer ember számára, akik megélhetésüket a Kína legnagyobb folyóján folytatott halászatból fedezték.
Egy ingerült nyugati kommentár szerint, amely hű a Washington által előirányzott új hidegháborús vonalhoz, Peking Zéró Covid Stratégiája bizonyítéka a paranoiás tekintélyuralomnak.
A kormányzat folyamatosan javítja a megközelítését és a jelenlegi tüntetések is bizonyára további kiigazításokhoz fognak vezetni. De a tény tény marad: összehasonlítva Nagy-Britanniával vagy más nyugati országokkal, Kína stratégiája milliók életét mentette meg. Óvakodjunk tőle, hogy kigúnyoljuk azt, vagy hogy a kormányaink eredményeit felsőbbrendűként mutassuk be.
forrás: Morning Star