A Fresh Fabrik zenekar immár 20 éves történettel rendelkezik. Egyike volt azon hazai crossover bandáknak, amelyek jóval megelőzték korukat.
Hazánkban legalábbis mindenképp. Nem titkoltan a rap-rock amerikai és nyugat-európai ötvözése volt a példa, megfejelve a kor népszerűbb stílusaival (90-es évek elejének seattle-i grunge hulláma) és elektronikus zenei elemekkel.
Első albumuk, a Certificado így nem arathatott átütő, mindenkit leköröző sikert. A 20 évvel lemaradott magyar metálzenekarok rajongótábora ugyanis nem volt képes befogadni ezt az újdonságot. Második albumuk a Nerve szintén ezen a vonalon haladt, elég metálos beütéssel, amely már sokkal slágeresebb dalokat is tartalmazott, és a Bullet hamarosan a metálosok megértésére talált, valamint a rockműsorok kedvelt darabja lett. A Taptap pedig akár még nappal is látható volt a népszerű zenecsatornákon, hiszen a rappel kiegészített monoton indusztriális zakatolás értő fülekre talált a fiú- és lánybandák korában edződött közönség számára is.
Az igazi sikert mégis a Drive My Hand lemez érte el. Az dalokat az USA-ban vették fel, ráadásul olyan zenekarok nyomdokain, mint a KoRn, Limp Bizkit, Linkin Park, akik a 2000-es évek elején nem csak a rock, de a mainstream slágerlistákat is jelentősen alakították. Ez volt a nu-metál korszak, és a Fabrik majd’ 10 éves működésének gyümölcse beért, ahogy a stílus hazánkba is begyűrűzött. Még eltérő kemény rockzenét játszó zenekarok is (Tankcsapda) előszeretettel szerződtetek modern metál stílusú előzenekarokat a koncertjeikre.
A Fresh Fabrik angol nyelven szólal meg, nem titkolt szándékkal, hogy a cél a nemzetközi rockszíntér meghódítása volt. Sajnos ez a siker elmaradt, bár rendkívül fontos eredményeket értek el számos külföldi turnésorozatot összehozva, akár az AC/DC előzenekaraként, illetve a hazai fesztiválok headlinereként. Kár, hiszen a Fabrik olyan színvonalú munkát rakott le az asztalra a Drive My Handdel, amely méltán felvehette volna a versenyt akármelyik hasonló nemzetközi produkcióval. Talán a szerencse hiányzott a zenekarnak, vagy egy amerikai koncertszervező, vagy DJ, aki felkapja a fejét a produkcióra és elismeri. A hazai díjakat persze sikerült bezsebelniük.
A Drive My Hand sikere abban rejlik, hogy a nagyon kemény gitárzúzás és üvöltözős énekstílus mellett rengeteg populáris elem is hallható rajta. Slágeres dallamok, tiszta ének, elektronikus zene, hip-hop beütés. Elég eklektikus hangzásvilág bontakozik ki. A Wide Open Eyes kiváló nyitószám a lassú felvezetéssel, amely kemény ipari metálba megy át a refrénben. A Lamentation olyan sláger lett, amelyet nappal is lehetett látni a zenei csatornákon, és megalapozta az album mainstream sikerét. Koncerteken valamivel több keménységgel szokták előadni, mint az albumon a lazán énekelt verziót. A Drive My Hand, címadó dal szintén az egyik legjobb szerzemény az albumon, erős Fear Factory-ra hajazó tiszta és üvöltős énekstílus-váltogatással. Az elég kemény, ám mégis könnyen befogadható dalok sorra követik egymást. Témáik az emberi kapcsolatok bonyodalmai, de politikai téma és társadalomkritika is fellelhető bennük. A Just Another Fake Swastika (Megint egy kamu horogkereszt) például az egyre szaporodó neonáci graffitik ellen emelt szót. Bár a szövegek nem tartalmaznak mindig konkrét megfejtést – és ettől művészi -, mindenki azt lát beléjük, amit csak akar. A 14 millió La Mancha lovag, aki szélmalmokat keres talán a magyarságot jelképezi.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar könnyűzene egyik legjobban sikerült albuma.