Interjú Vajnai Attilával az Európai Baloldal – Magyarországi Munkáspárt 2006 elnökével – az interjúban elhangzottakat az ELTE ÁJK választási szakirányának Párt- és Kampányfinanszírozás tárgy keretében elkészült kiselőadáshoz használta fel Rucz Réka és Bognár Eszter, az egyetem hallgatói.
- Párt ideológiai elhelyezése, rövid bemutatás:
Hivatalosan a Pártunk, egy korszerű marxista, kommunista párt. A mai magyar közéletben ez úgy tűnik, mintha elmebetegek gyülekezete lenne, szó szerint, hiszen 25 éve azt tanítják az iskolában, hogy aki ezt az ideológiát képviseli, az vagy tömeggyilkos, vagy legalábbis őrült. Mivel tömeggyilkosok nem vagyunk, ezért feltételezhetően örültnek néznek néhányan. Ugyanakkor, aki komolyan foglalkozik a politikai ideológiákkal, ezt komolyabban tanulmányozza, az rájöhet arra, hogy ez az ideológia egy nagyon komoly dolog – ráadásul a marxizmus az több mint politika – közgazdasági alapvetésekre támaszkodó elmélet és tudományos módszer. Talán ennek köszönhető, hogy az, ami Magyarországon szitokszó, Európában egyre inkább egy reálisnak tűnő alternatíva.
A Pártunk ideológiája, a korszerű marxizmus. Ez azt jelenti a mi értelmezésünkben, hogy a marxizmust nem dogmaként alkalmazzunk. Tudjuk sajnos, hogy számos pontján a világnak előfordul, vannak ezek az úgynevezett ortodox típusú magukat kommunistának nevező pártok, melyek gyakorlatilag bibliaként kezelik a különböző marxi, illetve Marx követőinek műveit, és megpróbálják szó szerint a mondatait fölhasználva egyfajta konzervatív politikai álláspontot képviselni, a világ legkülönbözőbb pontjain. Magyarországtól kezdve egészen Dél-Afrikáig tele van a világ ilyen konzervatív jellegű pártokkal. Mi korszerű marxistaként, pártként olyan módon kívánjuk alkalmazni ezt az elméletet, amely célból – értelmezésünk szerint, létre is jött.
Európa minden országában hozzánk hasonló típusú, a marxi elveket korszerű módon alkalmazni kívánó pártok működnek. Ezek a pártok szövetségre léptek 2004-ben. Ebben az évben volt Rómában az Európai Baloldal Párt alapító kongresszusa, amelynek az akkori Munkáspárt alapító tagjai közé tartozott. Az Európai Baloldal Párt jelképrendszerét egyre inkább használjuk Magyarországon is, mi mint Munkáspárt 2006 és a hivatalos nevünket is kiegészítettük, kibővítettük az Európai Baloldallal, így hivatalos nevünk Európai Baloldal – Magyarországi Munkáspárt 2006 lett.
Erre azért volt szükség, mert a szélsőjobbal, a Fidesz-szel való együttműködés kérdésein súlyos konfliktus alakult ki, az eme pártokhoz való viszonyban súlyos nézetbeli különbség alakult ki az akkori Munkáspártban 2004-2005-ben. Ennek következményeként, a demokratikus vita helyett, igazi sztálinista módszerrel egyszerűen kizártak minket a pártból. Mi azt mondjuk, hogy vitatkozzunk arról, hogy milyen irányt kell képviselni és erre a rutinos megoldás az volt, hogy fogták és kizárták a párt egy jelentős részét. Ennek következtében 2005 végén, 2006-ban megújítottuk a pártunkat, és akkor erősítettük meg ezt az ideológiát, tehát a demokratikus működésre, magára a marxizmusra nem dogmaként tekintő pártként, szervezetet akartunk létrehozni és ebből lett a párt megújítása révén a Európai Baloldal – Magyarországi Munkáspárt 2006.
A 2004-es alapító tagságból kifolyólag elég hosszadalmas küzdelem után elértük, hogy hivatalosan a mi pártunkat ismerték el teljes jogú tagként az Európai Baloldal. Ez a pártszövetség meghatározója, befolyásolója a mi ideológiánkat is. Az Európai Baloldal működése, erről tudni kell, hogy igen jelentős szellemi háttérrel rendelkező pártok szövetségéről van szó – például a Francia Kommunista Párt, történelmileg igen jelentősnek mondható, vagy a Spanyol Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt, több is van természetesen, de ezek a legjelentősebbek ebben a régióban, illetve egyes területeken, egyfajta közeledés indult meg a hasonló típusú pártok között, így van remény az egyesülésre. Természetesen nagyon fontos befolyásoló tényező még Németországban a Die Linke, az egykori Német Szocialista Munkáspárt után alakuló, egyfajta utódpártként alakuló, demokratikus szocializmus irányába átalakuló „A Baloldal” nevű párt. Ami mára Németország legerősebb ellenzéki pártjává vált.
Ezek a nagyon meghatározó pártok, komoly anyagi forrásokkal, és nagyon komoly szellemi háttérrel, amelyek működése segíti a mi tevékenységünket is. Ideológiai, politikai és gazdasági alternatíva szempontjából legfőképpen.
Külön ki kell emelnünk az új pártokat, mert ez ideológiafejlődés is hozzá tartozik a magyar alkalmazáshoz. Ilyen pl. a Syriza nevű párt, amely a Görög Kommunista Pártból kizárt személyekből áll. Ők 3,5 %-os pártként indultak, az ottani szétválás után, mára 33% fölötti támogatottságot mérnek a Syrizának. Egy korszerű, a környezetvédelmet, az emberi jogokat, a szociális jogokat, a baloldali értékrendszert felvállaló egyfajta pártszövetségként alakult ki a Syriza. Tehát egy olyan pártszövetség alakult, amely mára egész Európa politikai életét befolyásoló tényezővé vált, nem csak azért mert a vezetője (Alexis Tsipras) az Európai Parlamenti választáson biztos jelöltként lépett fel és egész Európa láthatta azt a vitát, amiben a mostani elnökkel (Martin Schulz) és más jelöltekkel vitatkozott. Hanem azért mert egy olyan politikai, gazdasági alternatívát tudott megjeleníteni, amely reflektál gyakorlatilag minden európai országban felvetődő – egyre súlyosabban felvetődő – szociális kérdésre. Egyik döntő tényező, mivel esélyük van megnyerni a választásokat Görögországban, nagyon hamar. Nagy valószínűséggel jövő év első felében sor kerül egy előrehozott választára és torony magasan vezet a Syriza. Ezért minden jel szerint megnyerhetjük – azért mondom, hogy megnyerhetjük, mert ez egy közös projekt. Így határoztuk el, hogy az Európai Baloldal Pártszövetség minden közössége próbálja segíteni a görög elvtársakat – ha megnyerjük ezt a választást, akkor gyakorlatilag azonnal bekövetkezik az a gazdasági fordulat, amitől rettegnek a jelenlegi rendszer haszonélvezői. Mégpedig az, hogy az illegálisan felvett és papíron létrehozott államadósság törlesztését azonnal leállítja Görögország, ez a rendszer erre épül, az egész államadósság, azok kamatainak visszafizetése – Magyarország évente 1000 milliárd forintos nagyságrendben fizet kamattörlesztés révén. Görögország se sokkal, sőt nincs is jobb helyzetben, így ha leállítja a kamatfizetést, ez egy dominó-elvként működik, hiszen joggal mondhatják pl. a spanyolok, amikor 50%-os az ifjúsági munkanélküliség, és azért kell megszorításokat elszenvedniük, hogy fizethessék a kamatokat, ahelyett, hogy a fiataloknak segítsenek, miért nem inkább azt a lépést teszik meg, amit Görögországban megtesznek?
Tehát ezt az egész államadósság problémakört görgette maga előtt a rendszer, messze nem magyar probléma és ennek a görögországi sikeres, számunkra sikeres megoldási lépésnek a megtétele egész Európában fölboríthatja a jelenleg kialakult rendszert. Ezért én úgy gondolom, hogy EU politikai életének egy meghatározó tényezője, hogy mi fog történni Görögországban.
Ezt pedig komolyan befolyásolja az, hogy a Pártszövetségben számos kommunista párt, nevében is kommunista párt, illetve baloldali szociáldemokrata párt, baloldali zöld párt található, így ez a közösség milyen módon tudja ezt a görög helyzetet kezelni. Mert ez egy nemzetközi alapokra helyezett mozgalom, amelynek most a frontvonala, a frontharca az őr országban és hozzáteszem, egyre inkább Spanyolországban zajlik.
Zárásként az ideológia, hogyan tudna továbbfejlődni: Spanyolországban az elégedetlenek mozgalma, tanárok, diákok révén elindult mozgalmából kinőtt a Podemos. Térfoglaló sátrakat építettek, aztán a sátrakat ledózeroltatta a hatalom Madrid központjában. Ez a közösség felépítette egy baloldali alternatívára, az Európai Baloldal politikájához nagyon közel álló programra, a tevékenységét. Európai Parlamentbe már bejutottak, nagyon szép eredménnyel, és jelenleg egyes jelzések szerint vezetik a közvélemény kutatási listákat, mások szerint holtverseny, vagy az első 1-2-3 pártban szerepelnek jellemzően. Az, hogy mennyire napirenden van a Podemos 15 pontja Spanyolországban a következő példa ábrázolja legpontosabba, mégpedig, hogy a Marsa nevű sport újság, ami Spanyolországban, (Magyarországon nincs is megfelelője), mivel Spanyolországban a sport erős alapokon nyugszik, ennek az újságnak a címoldalán reklámként hirdette magát egy politikai újság, amelynek a fő címoldalán a Podemos 15 pontja volt. Tehát úgy hirdette magát a politikai újság, egy polgári lap, hogy azért vegyék meg ezt, mert a Podemos 15 pontját onnan meg lehet tudni. 2 nap múlva Magyarországon, magyarul lehetett olvasni ezt a 15 pontot, jelenleg elérhető a Pártunk honlapján illetve különböző facebook csoportokban, illetve a Mi Időnk újságban.
- Milyen ingyenes illetve olcsó médiumokat használnak, ezeket milyen arányban hozzávetőlegesen?
Az ideológia megjelenítése nagyon fontos, mi első sorban az olcsó, a nagyon olcsó vagy ingyenes eszközöket tudjuk használni, de úgy gondolom, hogy egyre inkább ezek a leghatékonyabbak. A Magyar Állami Televíziónak juttatott sokmilliárdos állami támogatásból, 3,5-4%-os nézettséget tud produkálni az aktuális hatalom számára. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb elérjük azt, hogy a mi csatornáinkat többen fogják olvasni és nézni, mint a hivatalos médiát.
A Pártnak minimális bevételei vannak, állami támogatásban nem részesülünk. Alapvetően ennek eddig hátrányai voltak, de lehet, hogy ezek után az előnyeit is élvezni fogjuk. Ez a szervezettség gyengeségére is utal, nyilván, ha tudnánk bővíteni gyorsabban a hálózatunkat, több aktív taggal, akkor több forrásunk is lenne. Hozzáteszem, hogy akár egy tízezres párt, főleg hogyha a szegényeket akarja védeni – a mi ideológiánk a szegények védelmére épül – akkor nem számít a túl gyors bevétel növekedés. Megjegyzem, hogy a pártunk esetében számos olyan tag van, akiktől hivatalosan gyűjtünk tagdíjat, de a közösség adja össze azt. És ahelyett, hogy tagdíjat kérnénk tőle, segítünk, a helyi közösség segíti őket pl. télen, amikor nincs mivel fűteni/nincs pénz fűteni, kisegítik egymást az emberek.
Egy ilyen típusú párt, aki a szegényeket akarja felkarolni, még ha nagyszámú hivatalos tagja is van, nagy bevételekre nem számíthat tagdíjakból. Ez kvázi stratégiai megfontolás is. Plusz az államtól sem számíthatunk semmire, sem más pártoktól, akik abban lennének érdekeltek, hogy az ő ellenfeleik ellen indítsunk jelölteket. Tehát ilyen forrásból sem fogadunk el semmilyen támogatást.
Gyakorlatilag nulla, a más pártokhoz képest nulla bevételből nem tudunk más eszközökkel élin, csak a lehető legolcsóbb eszközökkel. Tagjaink saját hozzájárulása révén működő kommunikációs csatornákat, email-hálózat működtetünk. Van egy telefonos flottánk, amit szintén a tagok tartanak fent azáltal, hogy minden hónapban kifizetik a havidíjat. Ez a telefonos hálózat úgy működik, hogy mindenki ingyen hívja egymást, azt hiszem ez a legdrágább része a kommunikációs hálózatunknak, illetve a számítógépek összességében több értéket képviselnek anyagilag. Már a nyugdíjas tagjaink jelentős része is rendelkezik valamilyen kommunikációs eszközzel, számítógéppel, digitális eszközzel, úgyhogy a korábban nyomtatásban megjelenő újságunkat már nem nyomtatjuk. Sőt már a hetente kiadott pdf-formátumban létező újságot, csak ki kellett volna nyomtatni, de nem tudtuk. Mára erről is áttértünk a napi újságra, gyakorlatilag egy olyan weboldal, a Mi Időnk weboldal, ami naponta több, sokszor majdnem tucat hír jelenik meg, nyilván reagálva ezekre, nem egyszerűen csak a hír közlése, hanem kommentálva, esetenként nyilatkozatokban kiegészítve ezek a hírek. Tehát az eszközök a legkorszerűbbek, mert nincs más, viszont egyben a legolcsóbb eszközökre alapul. Természetesen ez attól is függ, ki mit engedhet meg magának, valakinek drágább telefonja van, valakinek olcsóbb. De egész olcsó okos telefonok is vannak már, amelyekkel a kommunikáció tulajdonképpen zavarmentesen folytatható.
A Mi Időnk weboldalt egy elvtársunk társadalmi munkában készítette, illetve kezeli ezt a felületet.
- Önkéntes munka vagy az adomány a jelentősebb?
Az önkéntes munka. Például: a választási kampányokban is nem azt a módszert csináljuk, hogy összegyűjtjük a pénzt, és azt odaadjuk egy valakinek, aki pénzért elvégzi a szükséges munkákat, hanem azoknak az embereknek a segítségére támaszkodunk, akik maguk vállalnak aktivista tevékenységet. Nagyon sok esetben nem is párttagról van szó, hanem egyszerűen szimpatizálnak a kezdeményezéseinkkel. A mai világban nagyon kockázatos hivatalosan tagnak lenni ilyen típusú pártban, ezért még csak emberileg sem mondhatjuk, emberileg sem dorgálhatjuk meg ezeket az embereket. Van, aki nyugdíjas és az unokáját félti, az állását és azt kell mondjam, nem teljesen alaptalanul.
De az, hogy ha ezek az emberek a hivatalos tagsági papíron túl, nem lépnek be a pártba, de nagyon sok mindenben segítenek minket adományokkal, tehát pénzügyi támogatással vagy munkával, fordítással, nagyon sokat számít.
Például: itt a Podemos esetében is, hogy megjelenik valami spanyolul, németül, olaszul, rövid időn belül tehát nem hónapok múlva, hanem napok vagy esetleg egy-két héten belül ez meg tud jelenni magyarul, ez érték. Ha ki kéne fizetni egy hivatalos fordítót az pénz. A társadalmi munkának meg az a lényege, hogy azt megkapjuk gyakorlatilag ingyen.
Én nagyon felbecsülném a társadalmi munkát, azt a tevékenységet, ha piaci alapon kéne mérni, akkor nagyon sok pénzt ér, milliárdos költségvetésű pártok vannak az országgyűlésben, akik fizetett alkalmazottakkal tartatják el, működtetik a hálózatukat. Én azt hiszem, hogy egy ilyen országos hálózat működtetése, ha sikerül bővítése, 100 milliós nagyságrendet képvisel. Ki lehetne számolni, hogy minden egyes helyi szervezőnek, ha fizetnénk azért, amit csinál az mennyit ér. Ez nagyon széles skálán mozog, a minimálbértől a profi tolmácsig mindenféle összeg szerepelne, egy átlagos becslést tudok mondani, ez egy min. 100 milliós értékű munka, ami társadalmi munkában benne van ebben a pártban, amióta csak működik. Tehát itt nem egy év számít, nagyon fontos az, hogy jelen kell lenni a köztudatban, csinálni az akciókat, a médiában megjelenni, ha a google-ba beütik a párt nevét, akkor kijön nagyon sok találat, ez a munka 100 milliós nagyságrendű az én megítélésem szerint.
- A fenti kérdéshez kapcsolódóan, szoktak utcai kitelepülések is lenni?
Szeretnénk, volt rá példa. Ennek több akadálya van, az utcai kitelepüléseknek részben vannak anyagi vonzatai is, vannak olyan eszközeink, amivel ez lehetséges, de tömegesen még nem tudjuk alkalmazni. Ha lehetne – pillanatnyilag nem lehet – népszavazási kezdeményeket tenni, vagyis lehet, csak leradírozzák a pályáról. Éppen ma kaptam egy levelet, amiben azt javasolják, hogy kezdeményezzünk népszavazást, hogy az országgyűlési képviselők fizetését a mindenkori minimálbérhez kössék. Nagyon szimpatikus, támogatom. Hiszen a politikai siker az egyik mérőszáma, hogy az országban hogyan élnek az emberek. A minimálbér az egy hivatalos szám, ezt minden évben meg kell határozni, és ha tudja a politika összességében emelni, tehát olyan gazdasági rendszer van, hogy emelkedik és javul az emberek életszínvonala akkor nőjön a képviselőké is.
Egy ilyen népszavazási kezdeményezést, el tudom képzelni, hogy ha valamilyen csoda folytán, valakit nem lőnek le, és megszavazzák a választási bizottságban és a bíróság, a Kúria, az Alkotmánybíróság is átengedné ezt a kezdeményezést – amit szerintem csak kényszer hatására tennének meg, de lehet, hogy egyszer majd meg kell tenniük, akkor egy ilyen népszavazási kezdeményezéssel nagyon sok szimpatizánsunkat tudnánk mobilizálni. Kitelepülésekkel pedig tudnánk gyűjteni az aláírásokat.
Ez egy fontos eszköz, hozzá teszem mi találtuk ki, vagyis Magyarországon elsőként mi találtuk ki, alkalmaztunk, még amikor egységes volt a párt. A kórházak privatizációjával kapcsolatos népszavazást, a politológia könyvekben benne kell lennie, ezt a Munkáspárt kezdeményezte. Főleg Budapesten kitelepülés volt, gyakorlatilag az összes aluljáróban ment az aláírásgyűjtés. Én a Batthyány térért voltam felelős, ott voltam parancsnok. Rendkívüli mennyiségű aláírást gyűjtöttünk, hiszen ott a hév, a metró.
Egy olyan téma volt, ami majdnem olyan népszerű, mint az, hogy a képviselők fizetése néhányszorosa legyen a minimálbérnek. Az megmutatta, hogy milyen erő van egy ilyen nyilvános kommunikációban, pedig akkor is parlamenten kívüli volt ez a párt.
Igaz több eszközzel rendelkeztünk, de mégis, egy jól kiválasztott kezdeményezéssel, jól felépített szövegekkel, pár kis asztallal, szórólapokkal, aláírásgyűjtő ívekkel, és pár lelkes emberrel, akik hisznek abban, hogy ez egy fontos dolog, ez egy nagyon fontos eszköz lehet egy párt számára. Össze is gyűlt a szükséges mennyiségű aláírás, és meg kellett tartani a népszavazást csak olyan eredménye lett, ami már nem a mi hibánk volt szerintem.
A média befolyása nagyon sokat számít, hogy bizonyos kezdeményezés hogyan tud annyira nem népszerű, általános lenni, hogy ne mozdítson embereket, hogy el is menjenek a népszavazásra.
- Mennyire küzdelmes a média jelenlét biztosítása? Blogok fenntartása, milyen rendszerességgel illetve napi szinten mennyi időt vesz igénybe ezeknek a felületeknek a kezelése?
Jó lenne kiszámolni. Én úgy gondolom, aki politikával foglalkozik, bármilyen módon adja erre a fejét, ráadásul mi mindannyian társadalmi munkában csináljuk, tehát senki fizetést nem kap érte – ezt csak úgy tudja jól csinálni, ha érdekli.
Ez pedig úgy működik, hogy figyelemmel kíséri a fejleményeket. Mára már könnyebb lett, hiszen van mobil, internet és lehet híreket olvasni, de úgy nem lehet ezt a politikai életet szervezni, a részesévé válni, ha az ember reggel fölkelvén nem nézi meg, vagy éjjel teljesen mindegy. Nekem van olyan telefonom, amit soha nem kapcsolok ki, mert bármi történhet. Ha hír van, akkor lehet, hogy arra reagálni kell, de ez nem munka. Aki ezt munkaként fogja fel, az belefullad. Úgy nem lehet, hogy bementem a pártházba végighallgattam a telefonokat, és amikor hazamegyek, akkor mást csinálok.
A politika az sokkal több annál, mint amit most ezek csinálnak. A politika együtt élni azzal a társadalommal, közeggel, azokkal az emberekkel, akiket képviselni akarunk. Ebbe beletartozik, hogy a gondjaikat is át kell tudni érezni. Ez pedig nem csak abból áll, hogy fogadó órát tartunk, oda valaki bejöhet és elpanaszolhatja a gondjait. Hanem én magam nézem azokat a híreket, cikkeket, tanulmányokat, ami ezeknek az embereknek az életével kapcsolatos. Lényegében minden szociológiai kutatást el kell olvasni, mert azok a tényszámok mutatják, hogy mi a helyzet. Ez alap. Ha valakit ez nem érdekel, az belehalna. Gyakorlatilag 0-24-óráig tartó rendelkezésre állás.
Természetesen az embernek egyéb tevékenységeit, a munka, a család – menedzselni kell. Emellett amennyi idő jut – persze az ember megnéz egy jó focimeccset is. De közben lehet kommunikálni is, alapvetően nem is hobbi, ez egy párhuzamos élet.
Nyílván különböző típusú embereke vannak, valaki ezt kevésbé érzi magáénak, tehát csak hetente 1-2x fölkapja a fejét és azt a hírt elolvassa. Vagy van olyan eset is, amikor az adott embert egy olyan terület érdekli, ami a munkáját/családját/közegét érinti, de zömében olyanokból állnak ezek a pártmozgalmak, akik élnek-halnak ezért az ügyért. Akikkel én együtt dolgozok, azoknak a 99%-át bármikor fel tudom hívni telefonon. Ha éppen nem haldokolnak, vagy nincsenek leárnyékolva, akkor tudunk beszélni. Most éppen az egyik emberünket, a párt alelnökét hívtam, mert ma délután lesz az RTL-Klubon egy kis riport, ahol a kormánytagok ügyeit járják körbe, és ő hódmezővásárhelyi képviselő volt most októberig, 4 cikluson keresztül. Elég sok információt összegyűjtött a Lázár Jánosról, elég nyilvánosan sok perben is érintett emiatt Lázár Jánossal kapcsolatban. Az RTL-Klub őt fogja, vagyis már meghallgatta, csak most akarom megtudni, hogy mikor lesz adásban pontosan, hogy egy kicsit meg tudjuk reklámozni, amúgy is sokan nézik az RTL-Klubot, de hátha még így fel tudjuk egy kicsit turbózni annak a közegnek a figyelmét, ami érintett.
- Jelenlegi politikai elitről egy rövid vélemény.
Ez nem elit. Ez a véleményem, nagyon sok embert személyesen is ismerek. Ezeknek az embereknek a nagy többsége, személyes szerencséjük révén, a rendszerváltáskor jókor volt jó helyen és belekerültek egy közegbe, ami a hatalmat gyakorlatilag megszerezte. Mert ugye az is a hatalom részese, aki nem egy kormánypártban van, de a parlamentben ül, és befolyásolási lehetőségei vannak, kapcsolati tőkéket építhettek ki, privatizáltak. Belekerültek a hivatalos elitbe, de emberileg nagyon sok alkalmatlan arra, hogy ezt az országot felelősen irányítsa. Még az ellenzék is, a mindenkori ellenzék. A Fidesz is, amikor ellenzékben volt, nem csak most alkalmatlanok, akkor is azok voltak, mint most. Csak az emberek nem látták ennyire, illetve a hatalom is torzított rajtuk, persze.
A pénzéhség folyamatosan uralkodik el a hatalmon lévőkön, de én alapvetően korruptnak tartom ezt a közeget, és a legkevésbé sem érzékenynek az elesettek és a szegény társadalmi csoportok iránt. Ha nem így lenne, akkor ott zokognának a parlament ülésein és azt kérdezgetnék egymástól, hogy hogyan tudnánk olyan intézkedéseket tenni, hogy ne éhezzenek legalább a gyerekek. Aztán majd utána minden mást. Addig nem létezik, hogy nyugodtan lehetne ülni a parlamentben, nyugodt szívvel és mosollyal, láttuk a fényképeken – játszanak, jó esetben – miközben nem, hogy csökkenőben van, hanem egyre radikálisabban növekszik a szegénység. A legszörnyűbb, hogy a gyerekek körében még inkább. Legsokkolóbb legutóbbi statisztika, hogy a 7 éves gyerekek, tehát az utóbbi 7 évben születettek körében 40% az, aki súlyos mélyszegénységben él. Jó ez nem az utóbbi 7 év politikája, de az utóbbi 15 évé. Igen is felelős mindenki, aki az utóbbi 15-20 év politikájában közreműködött, azért, hogy most olyan társadalomban élünk, hogy a 7 év alatti gyerekek 40%-a súlyos mélyszegénységben él. Tagjaink körében én is láttam, az iskolában kapnak meleg ételt, vagy egyáltalán valamit. Ha háború van egy országban, akkor is meg kell tudni szervezni, hogy a civil lakosság ne fagyjon meg a saját lakásában, a gyerekek ne haljanak éhen, vagy ne legyenek alultápláltak, ne szedjenek össze olyan betegségeket, amikbe vagy belehalnak, vagy ideje korán 30-40 évesen haljanak meg. Addig nem lehet elitnek nevezni ezt a társaságot, amíg ezt az attitűdöt nem képesek mutatni. Arra koncentrálnak, hogy amit a Lázár János mondott, Havránek Ferencnek (akinek a visszahívását várom) hogy „minden ember annyit ér, amennyit össze tud magának kaparni”. Hát ő összekapart, most a kisfiának is tudjuk, hogy 60-70 milliós lakást összekapart, de ez a jéghegy csúcsa, amikor elérte az egymilliárdos vagyont, akkor azt külön megünnepelte Hódmezővásárhelyen egy nagy étteremben, ez az elit, idézőjelbe téve, ennek ez a mentalitása. Kaparni. Magának. Ez nem volt rövid vélemény, de ez a véleményem.
- Milyen változtatásokat javasolna a jelenlegi párt-és kampányfinanszírozási szabályozáson?
Ez a korrupciónak a melegágya. Mindenképpen radikálisan csökkenteni kéne azt a pénzt, amit fizikailag a kezükbe kapnak a pártok. Mert ugye kézpénzt kapnak, amiből lopnak ezerrel, tehát olyan feltételeket kellene teremteni, hogy egy párt el tudja látni azt a feladatát, hogy az általa képviselt ideológiát, politikai, gazdasági alternatívát el tudja juttatni a társadalomhoz. Olyan közösségi tereket létrehozni, ahol össze lehet jönni. Nem a pártnak kell fizetni, az állam azt mondja, hogy itt van, lehet használni. Van olyan, hogy pártok háza, de ott minden szobáért fizetni kell, és azt csak az tud, akinek adnak pénzt. Az államnak fönn kéne tartania közösségi tereket, ahol a pártok rendszeresen össze tudnak jönni, a tagjai, szimpatizánsai össze tudnak gyűlni, meg tudják tanácskozni, hogy mit szeretnének.
Biztosítani kellene a médiát, az állami média arra való, részben természetesen, a kultúra terjesztése az elsődleges. A második pedig, hogy ismerjék meg a helyzetet az állampolgárok, ezt ugye úgy lehet, hogy ha azok a közösségek, amik pártként vagy civil mozgalomként összeálltak, ezek lehetőséget kapnak a nagy nyilvánosság előtt elmondani, hogy ők hogyan látják, hogy mi a helyzet, és mit kellene tenni. Ha ingyenes a média, akkor nem kell pénzt összegyűjtenem arra, hogy feladjak egy hirdetést, a bulvársajtóban. Európában van erre példa, hogy nem kell kampányba érdemben nagy pénzt fektetni, mert minden párt, aki indul lehetősége van arra, hogy megnyilatkozzon. Aki pedig nem áll ki egy nyilvános vitára, vagy nem mutatja meg magát, az elképzeléseit, ha adott a lehetőség rá, azt nem is veszik komolyan. Természetesen függ attól is, hogy milyen típusú kommunikációt folytatnak ezek a pártok képviselői, mindig is, akinek több pénze lesz, annak több lehetősége lesz képezni ezeket a kommunikátorokat, a képviselőket, akik elmondják, hogy mit akar a párt. Tudnak olyan rövid reklámfilmeket készíteni, amit pl. interneten nagyon jól lehet terjeszteni, de ott is számít a profizmus. Tudom, hogy ez befolyásoló, de egyre kevésbé számít a pénz. Tehát, ha biztosítjuk ingyen azokat a csatornákat, amiken keresztül el tudjuk mondani, hogy mit akarunk, ha a pártszerű működéshez szükséges feltételeket, például: gyülekezési pontokat, biztosítja az állam, akkor nem kell pénzt adni közvetlenül a pároknak.
Én a parlamenti képviselőknek is, mint mondtam támogatom, hogy egy emberhez méltó életet biztosító fizetést kapjanak, ha egyébként szakember és ezen felül akar még valamit csinálni, akkor nyilván megteheti, de úgy gondolom, hogy ne sok százezer forintos fizetést kapjanak azért, hogy alszanak, vagy be sem mennek a parlamentbe. Ez így nem elfogadható, de ez is a pártfinanszírozás része, mert pártemberek kapják ezeket a pénzeket. Emellett a hivatalosan a pártoknak adott milliárdok is kidobott pénz, a társadalom többsége számára, nyilván annak a közegnek nem kidobott pénz, aki haszonélvezője ennek a rendszernek. Én azt gondolom, hogy radikálisan csökkenteni kell a kiadásokat, az állami pénzkiadást, készpénzjuttatást a pártoknak, és javítani azokat a lehetőségeket, amelyekkel minden pártnak lehetősége van kifejteni a véleményét. És ehhez hozzá tartozik a kampányfinanszírozás, ahol szintén ugyanez az elv kellene, hogy érvényesüljön. Nem azért kell pénzt adni, hogy megfizethesse a reklámot, hanem biztosítom a különböző médiában a lehetőséget arra, hogy megszólaljanak. Nem olyan rendszert kellene felépíteni, hogy egyáltalán pénz keljen ahhoz, hogy el lehessen indulni a választásokon. Nyugat Európában a mi testvérpártjaink elsőre el se hitték, hogy nálunk olyan rendszer van, hogy ha nincs 15-20-30 millió forintja a pártnak, összesen nem túl sok pénz, de nekünk akkor is sok, effektíve nem tudjuk összegyűjteni azokat az ajánlásokat, amelyek szükségesek az induláshoz. Horribilis összegek.
Most megkönnyítették a hatalomhoz közel, vagy az ő szívükhöz közel álló pártoknak, az aláírásgyűjtést azzal, hogy besegítettek – a Fidesz, az ellenzéki pártok, a számukra fontos pártoknak.
Óriási korrupció volt ezt mindenki tudja, azt az állami pénzt, amit adtak az indulásért, arra gyakorlatilag bárki bármire képes volt, és amikor az EBESZ képviselői itt voltak az áprilisi választásoknál, erre felhívtuk a figyelmet, hogy ezt nézzék meg, mert ezt pénzért tették. Valamelyik internetes újság meg is írta, hogyan működött az aláírások vásárlása oda-vissza, egymásnak adták az aláírásokat, hogy mindenkinek meglegyen a szükséges számú mennyisége.
Nem erről szól, egy választás, úgy gondolom, ha nem adnak pénzt az indulásért, akkor nincs 25 párt, nincs 25 alternatíva. Meg lehet nézni, hogy az EP választásokon hányan akartak elindulni. Én azt mondom, hogy 5-6, de 10 pártig még lehet alternatíva, különféle zöld és egyéb pártok, résztársadalmi érdekek, de komolyan vehető indulók akkor sem lesznek többen. Ha azt mondják, mint Nyugat Európában is van rá példa, hogy össze kell gyűjteni egy-két ezer aláírást jelképesen, a hivatalosan regisztrált párt leteszi a papírt és némi óvadékot, valami kis pénzt fizet azért, hogy ne lehessen azt mondani, hogy egy 11 fős párt, semmi mondanivalóval bejut a médiába. A létező pártoknak a működését lehetővé kell tenni a választásokon való indulással együtt, és ez is a kampányfinanszírozás része, ezt is annak a részeként kellene kezelni. Az is, csak rossz értelemben. Az alapvető elv, hogy szabadon hagyni, biztosítani a feltételeket a működéshez, a választáson való induláshoz, a kommunikációhoz és radikálisan csökkenteni azt a pénzmennyiséget, amit odaadnak a pártoknak.
- Külpolitikával kapcsolatos kérdés, Ön szerint Keleti vagy Nyugati nyitás? Melyiket tartja célszerűbbnek és miért?
Nem jó a kérdésfeltétel, szerintem. Egy olyan világban, ahol egy országnak vagy politikai erőknek választania kell, hogy most én kelettel vagy nyugattal akarok szorosabb kapcsolatot, ez már arra utal, hogy olyan súlyosan megosztott világban élünk, amely nem jó irányba halad. A külpolitikának az lenne a célja, hogy egy adott ország a lehetőségeihez mérten a legjobb kapcsolatokat építse ki, minden olyan országgal, amellyel gazdaságilag vagy kulturális kapcsolatot fenn tud tartani.
A Csendes-óceáni szigetcsoportnak van egy kis szigete, biztosan nagyon jó emberek élnek ott, de biztosan kevesebb energiát kell arra fordítani Magyarországnak, hogy ezzel a térséggel szoros kapcsolatot ápoljon. Hacsak valamelyik politikus oda nem akar költözni, ezt idézőjelbe teszem, tehát ha valamilyen korrupt indok nem támasztja alá, de ez a társadalomnak nem érdeke. Amikor kialakul egy ilyen helyzet, mint most, amit valaki egy új hidegháború kezdetének tekint, Oroszország és a NATO illetve az EU a szembenállását, akkor ez arról szól, nem is annyira a kultúrák különbsége, hanem, hogy melyik gazdasági érdek-csoport kerekedik felül. Vegyük Ukrajnát, úgyis oda lyukadnánk ki. Az egész úgy kezdődött, hogy az EU gazdasági válságból való kilábalás módja, egyes jobboldali vezetők szerint, ha új piacokat szereznek, Ukrajna keleti része gazdaságilag be van épülve az orosz gazdaságba. Ez ténykérdés. Millióra tehető azoknak a száma, akik ukrán állampolgárként Oroszországban dolgoznak, vagy orosz cég alkalmazottai Ukrajnában. Azért is áll fent ez a gazdasági összefonódás – nem jó kifejezés az összefonódás, inkább együttműködés, mert 70 éven keresztül egy országnak a határok nélküli részei voltak ezek a gazdasági területek, régiók. Ennek, főleg mivel egy iparosodott rész a kelet ukrajnai rész, bányászat, nehézipar miatt kifejezetten az iparosodottabb résznek kell minősíteni, ennek a térségnek a gazdasági ellenőrzése egy gazdaságpolitikai stratégiai kérdés.
Az ukrán politikai vezetést válaszút elé állították, válasszanak, EU vagy Oroszország. Ez a kérdésfeltevés vezetett a konfliktushoz, hogy választottak. Nem azt mondták, hogy az EU-nak is lehetnek gazdasági befolyásai kelet Ukrajnában, de ehhez olyan eszközöket kell alkalmazni. Mivel tudjuk, hogy a gazdasági élet nem demokratikus, ott a főnök dönt és nem az alkalmazottak közösen. Ez a magántulajdonra alapuló gazdaság lényege, a kizsákmányoláson túl. De vannak olyan folyamatok, amiket nem lehet egyik napról a másikra lecserélni, nem lehet azt mondani, hogy például: január elsejétől X vállalat más irányba fordul, holott eddig minden szállal az orosz gazdasággal volt kapcsolatban. Túl gyors volt az igény az EU jobb oldali vezetőinek részéről, hogy ezt az iparosodott részt megpróbálják integrálni az európai gazdasági érdekszférába.
Ez olyan konfliktust okozott, amit egy kijevi taxis úgy jellemzett, hogy azért szavaztak arra, hogy az oroszokhoz tartozzanak, mert abban a reményben voltak, hogy az orosz cégektől magasabb fizetést kapnak. Ez egy nagyon materialista hozzáállás – meg kell jegyeznem, hogy az illető elégedetlen volt, azzal, hogy az ottaniak inkább Oroszországhoz akarnak tartozni gazdaságilag. De meglátta a lényeget.
Egy ilyen társadalmi közegben az emberek ellenére, nem lehet parancsra azt mondani, hogy te holnaptól ebbe a gazdasági övezetbe tartozol, már csak azért is, mert nem tudtak alternatívát mutatni, nem tudták azt mondani, hogy a bányász átmegy egy olyan bányába, ami holnaptól az EU-nak fog szenet termelni, az a bánya akkor működik, ha azt az orosz gazdaság felvásárolja, vagy Ukrajnának el tudja adni a kibányászott szenet. Ha kiszakítják abból a szövetből, amiben eddig volt, fölbomlik, elveszíti a munkáját és azt, hogy mit ér a munkahely, mindannyian jól tudjuk. Tehát én úgy hiszem, hogy ez egy nagyon súlyos hiba politikailag is, súlyosan hibáztak. A törekvést értem, hogy gazdasági pozícióra kívántak szert tenni, és piacokat szerezni, mert válságba van az EU-nak az egész gazdasági-politikai élete és valahogy ebből ki kell vergődni. De ezt csak mások rovására tudja csak megtenni. A rendszer már abban a fázisban van, hogy nem a win-win szituáció érvényesül, hanem ahhoz, hogy te nyerj, másnak veszítenie kell.
Belementek a „veszítsenek az oroszok” politikába, mi meg kilábalunk ebből a válságból. Ebben a szituációban nagyon rosszat léptek, hozzáteszem, hogy szerintem az oroszok is rosszul reagáltak, különösen a Krím elfoglalásával. Habár nekik komoly katonai érdekeik fűződnek ahhoz, hogy ott ne NATO-csapatok állomásozzanak. Amire nagyobb esély volt az ukrán politikai elit – ami még kevésbé elit, mint a magyar, tevékenysége révén. Mutattak arra jelek, hogy készek a NATO-nak átadni a félszigetet, ennek ellenére a Putyin belement egy gyakorlatilag hidegháborút előkészítő súlyos konfliktusba, és ennek most nagyon nehezen látni a kivezető útját. A Déli Áramlatot tegnap állították le, ezt úgy tűntetik fel, hogy Putyin kudarca, én attól félek, hogy ez nem csak az ő kudarca lesz. Az lényegtelen, hogy Orbán Viktor ebben kinek, hogyan foglalt állást, gazdaságilag, a gazdasági életben akkor lehet erősebb, akkor lehet fejleszteni, ha bővülnének a nemzetközi kapcsolatok, de úgy, hogy szétszakítjuk, táborokra osztjuk nem feltétlenül működőképes, hosszútávon.
Nyilván Putyin keresi a szövetségeseit, a törökökkel megegyezett, hozzáteszem a kínaiakkal még inkább meg fog egyezni, vagyis az orosz gazdaságot rá fogják kényszeríteni, hogy ez EU-tól forduljon el és Kínával keressen kapcsolatot. Bár sokkal nagyobb távolságok vannak, de mégis sokat számíthat, ha a szibériai olajt, vagy gázt átviszik Kínába. Ha egy ilyen rendszer alakul ki, az mindannyiunk kárára fog vezetni.
Külpolitikailag azt mondom, a hidegháború óta a legnagyobb veszélyben van most az egész világ, mert a gazdasági válság nyomán kialakult érdekkülönbségek eljutottak abba a fázisba, hogy akár katonai konfliktushoz is vezethetnek. Effektív arról beszélünk, hogy vannak-e orosz csapatok kelet Ukrajnában vagy nincsenek. Amerikai segéderő, akik jelen vannak Kijevben, azok milyen módon segítik ezeket a kijevi katonai, vagy önkéntes kvázi neonáci fegyveres csapatokat? A Jugoszláv háborúnál súlyosabb konfliktus alakulhat ki, mert ez nincs olyan távol Oroszországtól. A korábbi konfliktus Jugoszláviában nagyhatalmak között úgy alakul ki, hogy az oroszoknak az volt az érdeke, hogy a hozzájuk közelebb álló szerbeknek segítsenek, és egész Jugoszlávia szétszedése inkább az Egyesült Államoknak volt az érdeke.
Itt a harcok Oroszország konkrét határán zajlanak, és olyan emberek halnak meg, ártatlan emberek, akiknek rokonaik élnek Oroszországban és Ukrajnában, ez sokkal veszélyesebb, mert több embert érint. Ha megnézünk egy orosz közvélemény-kutatást, láthatjuk, hogy egyre nő azoknak a száma, akik nem elleneznének egy katonai megoldást, ez nem jó. Sajnos a nyugati oldalon is ez a helyzet.
Ebben a szembenállásban nekünk arra kellene törekednünk, hogy – nyilván Magyarország kis pont ebben a hatalmi játszmában, a legjobb lenne a semlegesség, főként katonai, mivel gazdaságilag már nem lehet semlegesnek lenni, de ha sikerülne egy Ausztriához hasonló semleges státuszt kiharcolni, Magyarország számára, a gazdasági élet számára ez lenne a legüdvözítőbb.