Áder János, Magyarország a Fidesz „köztársasági” elnöke aláírta a felsőoktatási törvény módosítását.
Várható volt, a lakájnak ugyanis az a dolga, hogy az urát szolgálja.
DE! Lehetett volna más választása!
Áder egyszer hozhatott volna önálló döntést is! Lehetett volna egyszer normális. De nem tette!
Csak annyit kellett volna csinálni, hogy kerít egy kamerát, majd elmondja, hogy „bár egyet értek a törvény alapelveivel, a társadalmi ellenállásra való tekintettel azt ebben a formában nem írom alá, mert minden magyar köztársasági elnöke szeretnék lenni.”
Mi lett volna, ha Áder nemet mond Orbánnak, és visszadobja a törvényt?
A válasz egyszerű: ő lett volna a Hős! A meredek népszerűség-emelkedés mintapéldáját mutatta volna be! A legnépszerűbb Fideszes politikus. És ami a legfontosabb: óriási fejfájást okozott volna az ellenzéknek! Sokkal többet, mint magának Orbánnak.
Az ellenzék kénytelen lett volna egy erősen lázadó lendületében hazasomfordálni az utcákról.
Áder ezután bármit aláírhatott volna, hivatkozva a korábbi ellenszegülésére.
Ráadásul olyan kérdésben, amely a szociális válságot, a gazdaságot, az agresszív külpolitikát és a szabad-kereskedelmi paktumokat (tehát sokkal kardinálisabb kérdéseket) nem is érinti!
Valami olyasmi történt volna, mintha Gyurcsány lemondott volna Őszöd után. Akkor Gyurcsány lett volna a hős-mártír, majd 2010-ben, vagy 2014-ben simán újra megválasztják, és egy ciklusig újra ő lett volna a miniszterelnök, persze a megszorító politikája miatt megint leváltották volna (akkor is ez volt a fő motiváció).
Áder sem élt a lehetőséggel. Hát jöhet a forradalom!