Egyszerű volna kimondani azt az igazságot, hogy egy a hivatkozott formában soha sehol nem létezett rendszernek áldozatai sem lehetnek. Egyszerű volna, de ez sem lenne igaz, mert nincs és nem is volt olyan rendszer, amelynek ne lettek vagy ne lennének áldozatai.
A történelmi hűség okán megjegyzem, volt a világon kommunista rendszer, de azt jezsuita szerzetesek hozták létre és működtették a mai Venezuela területén messze megelőzve a “Kommunista Kiáltvány” megjelenését!
De miért kell most erről írni? Tele az ország olyan hírekkel, melyek szerint „…2000 óta immáron tizenhatodik alkalommal gyűlt össze emlékező tömeg, hogy leróják kegyeletüket az áldozatok előtt” (2016. február)! Könnyű volna poénkodni, mert a fotón összesen két megemlékező látható, de ez méltatlan lenne. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy a „rendszerváltás” első tíz évében miért nem tudtunk erről? Most miért lett olyan fontos?
Szerénytelen véleményem szerint a fontosságot az indokolja elsősorban, hogy bizony a rendszerváltás ígéretei visszájukra fordultak, és ezt valahogy el kellene feledtetni! Erre találták ki a „bűnbakképzést”, amely igen jól működik, ha betartják a receptet. A recept egyszerű: Végy némi igazságot, keverj hozzá sok-sok hazugságot, fűszerezd mindenki számára érthető régen sulykolt szlogenekkel, fogj mindent politikai ellenfeleidre. Hirdesd nagy hangon, és tégy róla, hogy a történelem tényei ne kerüljenek napvilágra. Így az emlékezés hirdetői bűntelenek, míg ellenfeleik mind-mind bűnösök, legalábbis a felületes szemlélő szemében!
De írnak itt számokról is, abból megtudjuk „minél nagyobb, annál jobb”, mert így nem is értik, meg a „bűn” is nagyobb. A kommunizmus emléknapján azokról a tíz-és százmilliókról emlékezünk meg, akik egy embertelen eszme uralkodása alatt vesztették életüket” (2016. február ). A Magyar nyelv a többes számot több mint kettőnek értelmezi tehát a névtelen szerző (?) minimum háromszázmillió vagy annál több áldozatról beszél! Ez a volt az európai „szocialista” országok teljes lakossága! De a recept jó! Sajnálatos, hogy a magukat „baloldalinak” nevező pártok ezeket a hazugságokat tűrik, esetenként még támogatják is! Ennek persze már „ára van”, és ez még nem a teljes „ár”, még fizetni fognak a semmittevésért!
De nézzünk most más rendszereket, hátha találunk még politika emberirtást, ha már Hitlert ennyire rehabilitáljuk Ő már ezek szerint lehet, hogy emberséges volt?
Nahát akkor: „CIA -iratok az indonéz puccsról .” (forrás: BBC History 2015. december)
Titkosítás alól nemrég feloldott amerikai titkosszolgálati dokumentumok új fényt vetnek Indonézia háború utáni történelmének egy brutális epizódjára, illetve az ebben játszott amerikai szerepre. Ötven évvel ezelőtt, 1965 októberében fiatal tisztek egy csoportja meggyilkolta az indonéz hadsereg hat tábornokát arra hivatkozva, hogy a CIA által támogatott hatalomátvételre készülnek. A gyengén előkészített puccskísérlet egy nappal később összeomlott. A hadsereg és az amerikai kormány a kommunistákat vádolta az összeesküvéssel, és a szocialista blokkal jó kapcsolatokat ápoló Sukarno elnök meggyengült hatalmát kihasználva Suharto tábornok a következő évben magához ragadta a hatalmat, 1967-ben pedig az elnöki pozíciót is. A világ harmadik legnagyobb taglétszámú kommunista pártja, a PKI ezután komoly üldözésnek volt kitéve: a mérvadó becslések 500 ezer és egymillió közé teszik a kommunista szimpátiával gyanúsított áldozatok számát.
Hát ez nem kell a receptbe, több ok miatt, főképp azért, mert igaz!
Havránek Ferenc
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.