A pontosság nem úgy tűnik, mintha forradalmi erény lenne. Épp ellenkezőleg, együttjár a „törvénnyel és a renddel”, természetesen a fentiekével. De ugyanakkor lentről is jöhet.
A modern társadalomban egészen korán megtanuljuk, hogy az órák rabszolgái legyünk. Az iskola felkészít minket, hogy irányítsuk életünket, hogy a minden percünket a tőke szolgálatába állíthassuk. És ez az uralom minden nappal növekszik az ütemezés által, amelyet a forradalmi szeleknek el kell pusztítaniuk.
De van egy másik fajta pontosság is. Akik elvégezték a Zapatista „kisiskola” második osztályát, megtanulták, mit jelent az alulról jövő, elvtársias pontosság, amelyről a zapatisták már 30 éve tanultak. Hallották, hogy néha a túlélést jelenti, és hogy elengedhetetlen a szervezeten belül.
Az elvtársak és elvtársnők közötti pontosság első sorban az egymás iránti tisztelet jele. De szintén és mindenek felett a kollektív akarat kifejeződése, amelyet kollektíven építünk, és időben fejezünk ki, felelősséggel, amely már egy másik oszlopa a szervezetnek.
Manapság a pontosság valami többet jelent. Egybegyűltünk, hogy szembeszálljunk a viharral, hogy egyesüljünk a rablás és az agresszió ellen, hogy folyamatosan szolidaritást gyakoroljunk, és kéz a kézben járjunk. Időben kell harcolnunk és változtatnunk.
Ebben az összefüggésben, hasonló távlattal, számos esemény kezdődok Cuernavacában, a „Gyűljünk össze a közös otthonunk hangjáért” szervezésében. Mióta egy maroknyi ember, közösségek és mozgalmak megalkották ezt évekkel ezelőtt, úgy mutatta be magát, mint erőfeszítést, hogy összhangot teremtsenek a különbségeink közt, hogy feltárjuk egymást a dialógusaink sugárútjain. A program megtalálható a tejiendovoces.org.mx oldalon.
A párbeszédért – Machado szerint – először meghallgatni kell, és aztán pedig megint meghallgatni. Itt az idő meghallgatni. Ez nem csak arról szól, hogy meghalljuk egymást, hanem hogy nyitottá válunk, hogy átalakíthasson minket a másik. Ez nem a dogmatizmus, fundamentalizmus, élcsapatok vagy a puszta igazság ideje. Itt az idő megnyitni magunkat minden különbség és mentalitás felé azért, hogy azonosítsuk az összetartó pontjainkat, és együtt tanuljuk meg, hogy közös otthonunk van, és hogy csak együtt állíthatjuk meg azokat, akik el akarják pusztítani, akik darabokra akarnak minket szaggatni, megosztani, és aztán elkezdhetjük az újjáépítés munkáját.
A Zapatisták javaslatát, hogy olyan világot építsünk, amelybe sokféle világ illeszkedik, egész jól fogadták 20 évvel ezelőtt, amikor bemutatták. Bár vannak jelentős okok, hogy miért nem történt semmi több azóta. Ha valaki komolyan veszi az ötletet, gyorsan világossá válik, hogy teljesen újjá kell alakítanunk intézményeinket, minden megszokott napi normánkat, legyenek akár politikaiak, akár saját gyakorlatunk és viselkedésünk. Mind egy olyan társadalomban és cselekvésmódban vagyunk foglyok, amely olyan kultúra visszaéléséből fogant és fejlődött, amely mások felett áll… és egy olyan kultúrából, amely nem a miénk, amelyet azért importáltak, hogy mások fölött gyakorolhassák.
A gyarmatosítás eme formája mélyre hatolt, és már sok mexikóit átformált az uralkodó kultúra. Már sajátjukként értelmezik. Megvédenek mindent, ami ebbe belefoglaltatik. A jelenlegi háborúban, amelybe minket is alávetnek, vagy összekapcsolják magukat az ellenséggel, vagy együttműködnek vele.
Ahhoz, hogy magunkhoz térjünk, először is fel kell ismernünk saját magunkat a saját sokszínűségünkben, hogy felismerjük, hogy különbözőek vagyunk, és hogy ezek a különbségek nem csak azokra a kulturális távolságokra utalnak, amelyek az őslakos népek és mindenki más között léteznek. Vannak különbségek az őslakos népek között is, valamint a mesztic társadalom különböző rétegei és szektorai között is.
Ahelyett, hogy folyamatosan le akarnánk nullázni ezeket a különbségeket egy olyan tervvel, amely homogenizál minket a kizsákmányolásban és a megvetésben, ünnepelni kellene őket, elismerni magunkat bennük, és megtalálni a módját, hogyan éljenek együtt harmóniában.
Az eseményeket, amelyek Cuernavacában, Guadalajarában, Oaxacában és Pueblában lesznek, és amelyek Mexikóvárosban folytatódnak, az ország számos részében küzdő szervezetek párbeszédei teremtik meg; sokszínű kollektívák és mozgalmak, valamint a kritikus gondolkodás iránt elkötelezett elismert értelmiségiek csoportja. Egy antikapitalista és antipatriarchális légkör van kibontakozóban; néhány résztvevő szerint a kapitalizmus csak a patriarchátus modern formája. Ahogy a tapasztalat megmutatja, ezen rezsim alatt nincs lehetősége a harmonikus együttélésnek. Azért, hogy meggátoljuk a jelenlegi borzalmat, amikor ez a rezsim a példanélküli erőszak szélsőségeit okozza a természet és a társadalmi szerkezet ellen, olyan kezdeményezés bontakozik ki, amely összehozza a különböző hangokat, amelyek egyesülni akarnak ebben a harcban, hogy közös otthont építsenek.
Ez egy felkérés, hogy kiteljesítsük ezt a történelmi pillanatot. Az idő eljött. Ahogy León Felipe találóan mondta: nem az a fontos, hogy előbb vagy elsőnek érkezzünk, hanem hogy együtt és időben. És igen, ez csak erről szól.
Gustavo Esteva
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornádában
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.