Kedves és tisztelt Guesde Elvtárs!
A bujtogató kapitalizmus egyre veszélyesebben űzi gonosz mesterkedéseit, mint valaha, és egyre közelebb teszi ezt azon puskaporos hordók veszélyes közelségében, amelyet az európai katonai hatalmak jelentenek. Éhező rabszolgák forgolódnak vidéken a Balkán lábainál, háborús fáklyát lobogtatva; a despotáik abba az illúzióba ringatták őket, hogy ők a szabadság fáklyavivői a határ túloldalán lévő rabszolgák számára, amely határok mögött ők jogoktól megfosztva és gazdaságilag a nyomor állapotába süllyesztve élnek. Minden nemzetközi konfliktus elérte intenzitásának legmagasabb fokát. Az imperializmus ciklonként söpör végig a földgolyón; a militarizmus népeket zúz szét és vámpírként szívja a vérüket. Az Apokalipszis Lovasai, az Éhínség és a Mészárlás lovagol keresztül a világon.
Minden diplomáciai cselszövés hiábavaló volt: semmi más nem volt ez, csak sarlatánság és káprázat. A kapitalizmus számára a háború és béke üzlet, és semmi más, csak üzlet. Amennyire aggasztó lehet, a minden ország proletariátusát alkotó emberek millióinak élete és jóléte a tárgya a kizsákmányolásnak, és semmi más, csak ez.
Csak a nemzetközi proletariátus tudja elhárítani ezt a borzalmas veszélyt, csak a proletariátus érdekei ugyanazok minden kapitalista országban. A proletariátus nemzetközi szolidaritása a határokra való tekintet nélkül, a proletariátus közös ellenségei elleni – nemzeti és nemzetközi – harc: azok ellen, akik profitálnak a politikai nyomásból, és akik a gazdasági kizsákmányolásból és a tömegek nyomorából élnek.
A kapitalizmus háború; a szocializmus béke. Lesz ereje a szocializmusnak megállítani a háborús őrjöngést? Lesz ereje, ha Franciaország, Anglia, Ausztria és Németország proletariátusa eleget tesz kötelességeinek. És eleget tesznek kötelességeiknek, ahogy a múlt megmutatta 1911 januárjának végzetes hónapjában – ahogy a nagyszerű munkásmozgalom Franciaországban és Angliában megmutatta, valamint az impozáns németországi béketüntetéseken is. Október 20-a vasárnapján a német munkásosztály még egyszer egy óriási tömegtüntetésen demonstrált a békéért.
A kapitalista és imperialista háborús uszítóknak tudniuk kell, mi forog kockán, ha elvetik Mars vaskockáit. Figyelmeztetni fogjuk őket, fenyegetni fogjuk őket: mi Németországban, csakúgy mint a barátaink Franciaországban és Angliában. Csak nemzetközileg lehet viselnünk a háború elleni háborút, és csak nemzetközileg lehet majd folytatni. Ahogy bizalmunk van francia, angol és osztrák testvéreinkben, úgy bízzatok bennünk is, a német proletariátusban a harcban.
Belső háború a belső ellenség ellen: a tömegek elnyomói és kizsákmányolói ellen. Osztályharc: külső béke, nemzetközi szolidaritás, a népek közötti béke. Ezek a nemzeteket felszabadító nemzetközi szocialista demokrácia szent jelszavai. Ezen jel alatt győzhetünk és győznünk kell, még a világ minden ellenségével szemben is. Nincs tétovázás! Hit a győzelemben! Akármibe is került, francia testvéreink: Harcba! Sokáig éljen a szocializmus!
Karl Liebknecht
1912. november 2.
La Socialisme
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.