Idén is hamar elröppent az ősz, a forradalmak ősze.
A magyar nép ismét megmutatta, hogy nem lehet packázni vele, sérteni az érdekeit és a jogait.
Épp csak elmúlt a nyári kánikula, a kormány új kártyát vetett be: a migránskártyát. Ocsmány, szinte fasizmusba hajló állami gyűlölet lepte el a plakátokat, a médiát és vele a jobboldali emberek szellemiségét. Szerencsére óriási népi ellenállás bontakozott ki. Emberek tízezrei vonultak utcára tiltakozva a kormányzat által terjesztett hivatalos gyűlölet ellen. Brigádok százai járták az országot, és ezrével tépték le, vagy írták át az undorító plakátokat. A kormány el is vetette terveit, hogy milliárdokért építsen kerítést a déli végeken.
Annak rendje és módja szerint a migránsáradat megérkezett hazánkba. Óriási népi szolidaritással sikerült mindenki számára megfelelő élelmet és szállást teremteni, valamint könnyedén biztosítani továbbhaladásukat a céljuk felé. A kormány persze megpróbált újra a migránsok ellen hergelni, de a civil összefogás által összehozott több ezres Kossuth téri tüntetés hatására ez hasztalan maradt.
Október elején a „fekete ruhás” ápolónő tálalt ki az egészségügy borzalmas helyzetéről. Bár mindenki számára nyilvánvaló volt a tragikus helyzet, amely miatt emberek tízezrei-százezrei szenvednek, kellett ez a gyújtó hatású megnyilvánulás, hogy ismét emberek tízezrei vonuljanak végig a Hősök terétől a Parlamentig. A kormány azzal fokozta a dolgot, hogy etikai vétség miatt meg akarták hurcolni az ápolónőt, erre a Kamara, az egészségügyi szakszervezetek, a pártok és civilek közös egyeztetések és célok megfogalmazása után közös sajtótájékoztatón jelentettek be sztrájkot arra az esetre, ha nem fogadják el az egészségügyi érdekképviselet 12 pontját.
A sztrájkfelhívásra más ágazatok érdekvédelmi szervezetei is válaszolták, mondván az emberi életek védelmében és szolidaritásból átveszik a sztrájkharcot az egészségügytől, és általános sztrájk keretein belül követelték a kormánytól, hogy tegyen lépéseket.
A helyzetet súlyosbította Orbán Viktor bejelentése a stadionok újabb támogatásáról, amely ismét óriási közfelháborodást váltott ki. Az i-re a pontot a felcsúti korrupciós botrányok tették fel, amely miatt minden nagyvárosban utcára vonultak az emberek a kormány lemondását követelve. A stadionokra fordítandó pénzügyi támogatás azonnali leállítását és annak az egészségügy javára való átcsoportosítását követelték.
Az Európai Baloldal által feljelentett jobbikos képviselők ügye futótűzként járta be a magyar sajtót, amelynek eredményeként demokraták, antifasiszták ezrei tüntettek számos nagyvárosban. Radikálisabb tüntetők több Jobbik irodát is megrongáltak, személyi sérülés nem történt. A baloldali pártok egységesen ítélték el a fasizmust, és ígéretet tettek a Jobbik betiltásának parlamenti előterjesztéséért. Közösen elfogadták a Jobbik politikai karanténba zárásának alapelvét, amelyet eddig csak Schiffer András szegett meg, de a többi párt és politikus fegyelmezetten betartott.
Közben civilek egy csoportja gyűjtést kezdett a Ságvári Gimnázium nevének megmentéséért. Miután közösen eltávolították az új táblát, egy éjszaka leforgása alatt helyre állították az épület homlokzatán a Ságvári Endre feliratot. Szintén ezen az éjjelen ismeretlenek Szeged számos pontján helyeztek el Ságvárit méltató plakátokat. Az akciót egész mozgalom követte, melynek követői a kormány fasiszta utcanév tábláit egyszerűen fehérre mázolták, majd a régi nevet írták fel. A rendőrség tehetetlen.
November elején az M1 hírcsatorna egyik híradója a kormánypropaganda iránt elfogult hírt tett közzé. A csatorna dolgozóinak fele azonnal letétbe helyezte a felmondását, hacsak nem váltják le a főszerkesztőt és az intendánst. Civilek százai vették körbe a tévé épületét, élőlánccal követelve a független médiát. A békés tüntetőket, akik a rendőri felszólítás ellenére ülősztrájkba kezdtek, még aznap elszállította a rendőrség, de fogdát még aznap elhagyhatták a rendőrség épülete előtt tiltakozó civilek hatására. Szakszervezetek jelezték, hogy magukra vállalják az ülősztrájkban részt vevőkre kiszabott pénzbírság megfizetését.
Igen, természetesen ez az egész csak mese. De más országokban bizony így csinálják, és sokkal jobban élnek az emberek. Ahogy József Attila is megmondta: A munkásnak nem több a bére, mint amennyit kicsikar. Ideje itthon is kicsikarni! Idén ősszel bár voltak jó kezdeményezések, csodás megnyilvánulások pártok és civilek részéről is, akik minden tiszteletet megérdemelnek, a komoly népi ellenállás és szolidaritás elmaradt. Az elnyomott osztályok kifáradása, zsarolása, totális elnyomorítása és elnyomása sikerrel öli meg az osztályharcot. Marad az osztályellentét, és maroknyi ellenálló aktivisták csoportjai, akik az utolsó védővonalat jelentik a kormányzati fasizálódás ellen.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.