Párhuzamos fasizmusok – Fasiszta párhuzamok

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! A magyar fasiszták ugyanazt csinálják, mint a francia szélsőjobb. Csak nehogy a sorsuk is ugyanaz legyen. Sajnos a magyar neoliberálisok is ugyanazt teszik, mint a franciák, és ugyanez igaz a demagóg, populista jobboldalra is.

A történet a kapitalizmus általános világválságának kezdetére vezethető vissza, amikor is a neoliberalizmus csúfosan megbukott, kipukkadt a hitellufi, és sorra mentek tönkre az amerikai bankok, omlottak be a gazdaságok. Szerencséjükre a neoliberális kormányzat kimentette őket, ezt persze a világ polgárainak milliárdjai fizették ki alaposan megtakarított pénzükből. A neoliberális politikai hazai helytartói szintén megszorításokkal orvosolták – próbálták orvosolni – a problémát, ennek eredményeként ma is naponta 200 honfitársunk szegényedik el. Tízezrek menekültek rövid idő alatt külföldre, annál több az itthon maradt szegény és az éhező gyermek. A szociális katasztrófa kézzelfogható, ha az ember kimerészkedik a kormányzati tévéhíradók elől a való világba.

A Gyurcsány-Bajnai vezette neoliberális kormányzatok ész nélkül ráontották az emberekre a neoliberálisok megszorító programját. A Fidesz valamivel taktikusabban csinálja. Ők brutálisabban szorítják meg a szegényebbeket, és bizonyos előjogokat szavatolnak saját dzsentri rétegük számára, megteremtve ezzel némi középosztálybeli szavazóbázist hatalmuk megtartásához (ehhez persze hozzátéve a demokratikus rendszer leépítését, az állandó médiamanipulációt, az agymosást a templomokban, iskolákban).

A szocialista/szocdem/liberális pártok nem csak Franciaországban tértek a neoliberalizmus tévútjára. A folyamatot – görög mintára – sok helyütt Pasokizációnak hívják. A görög Pasok, elméletileg/szavakban baloldali pártként végrehajtotta a neoliberális jobboldali megszorító programot. Le is nullázta (pontosabban lemínuszolta) magát és az országot. Ugyanezt tette a lengyel baloldal, amely szintén eltűnt a süllyesztőben. A spanyol, francia és portugál szocialisták (neoliberálisok) is vesztettek népszerűségükből, helyükön megjelent a Podemos, a Front de Gauche (Baloldali Front) és a Bloco (Baloldali Blokk). Portugáliában erősödött még a Portugál Kommunista Párt és a Zöldek alkotta koalíció is. Németországban megjelent a Linke (Balpárt). De sajnos nem csak az alternatív baloldal erősödött meg!

Magyarországon az MSZP hajtotta végre a neoliberális megszorításokat a Gyurcsány éra idején, amely számos más történelmi bűnt is elkövetett, különösképp a jobboldallal való kesztyűs kézzel bánással kapcsolatban. Az európai betegség az volt, hogy a népszerűségüket vesztő neoliberális baloldal az általa elszegényített rétegeket egyenesen a fasiszta szervezetek demagóg populista karmaiba rugdalta. Így erősödött meg a francia Nemzeti Front, a görög Arany Hajnal, a magyar Jobbik. Ehhez erősen hozzájátszott még az a tényező is, hogy rengeteg ember nem csak átpártolt a szélsőjobbra, hanem egyszerűen otthagyta a politikát urnástól, szervezetestül együtt. Így van: az MSZP nem csak szavazatokat, de tagokat és lendületet is vesztett. A magyar „virtus” speciális vonása hazánkban, hogy az önjelölt megváltó politikusok (Gyurcsány, Bajnai, Fodor, Schiffer) még el is aprózták a baloldalt, mert mindenki egyedüliként szeretett volna a szemétdomb tetején kukorékolni. Az önmagával foglalkozó „baloldal” nem szabadult meg a neoliberalizmus betegségétől, ennek meg is van az eredménye: folyamatos katasztrofális választási kudarcok.

A szélsőjobboldal megerősödésének azonban szintén van még egy tragikus vonala, amely minden országban megfigyelhető: az aktuális mainstream politikai szereplők, semmit nem tettek a náci pártok és szervezetek térnyerése ellen, holott ez hatalmukban állt volna. Sőt, nem csak nem gátolták, de fű alatt támogatták is a fasisztákat. A neoliberális „baloldal” taktikája ugyanis az volt, hogy a megerősödő szélsőjobb majd szavazatokat vesz el a hagyományos jobboldaltól. Másfelől annak idején az MSZP, a Pasok, a francia Szocialisták is olyan ellenfelet láttak a szélsőjobboldalban, amely növeli a fasiszta veszélyt, amelynek félelméből pedig politikai tőkét, azaz szavazatot akartak kovácsolni.

Ahogy azt a hazai alternatív – a szó nemes értelmében radikális – baloldal előre jelezte: ez a taktika mindkét vonalon katasztrofális kudarcot vallott. Egyrészt a Jobbik leginkább nem a Fidesztől vett el szavazatokat (és ez más országban is megfigyelhető), hanem a neoliberális pártoktól. Másrészt a fasiszta veszélyt sajnos senki sem vette elég komolyan, így képtelen volt tartós társadalmi erőt szervezni. Különösképp, hogy a szegények, a lecsúszó rétegek leginkább saját sorsukkal voltak kénytelene törődni. Senkit nem érdekelt a fasiszta veszély, miközben elvették munkáját, növelték adóterheit, nem látták el időben a kórházban, gyermekét kizárták a felsőoktatásból, azaz a tőke brutálisan kizsákmányoló osztályharcot viselt ellene.

A neoliberális álbaloldal további történelmi bűne és felelőssége még ebben a történetben, hogy a megerősödő fasiszta szervezetek bekerültek a médiába és a köztudatba. A degenerált, erkölcstelen, embertelen, elmebeteg eszméik pedig a hétköznapok részei lettek. Véleményük – amely valójában nem vélemény, hanem nettó bűncselekmény – megjelenik a sajtóban, az interneten. A társadalom egyre immunisabb lesz ez iránt az őrület iránt. Ma már sokak számára egyáltalán nem sikk közzétenni olyan posztokat a facebookon, hogy cigányokat rezervátumba kell zárni, és aki menekül, azt agyon kell lőni. Hasonlóan teljesen átlagos honpolgárok tömegei mernek osztani facebookon olyan véleményeket, hogy a migránsokat halálra kellene lőni, a hajóikat el kellene süllyeszteni. A facebookos csoportokban böngészve – és nem kell szélsőjobbra vándorolni, elég mérsékelt jobbos, vagy akár neoliberális csoportokban múlatni az időt – pillanatok alatt találni gyermekgyilkosságra, tömeggyilkosságra, etnikai tisztogatásra, holokauszt-tagadásra és holokauszt-egyetértésre utaló/felbujtó hozzászólásokat (ráadásul ez utóbbi még csak nem is bűncselekmény).

A magyar helyzet ennél egy lépéssel még súlyosabb: bár nincs Jobbik kormány, a Fidesz konzekvensen végrehajtja a Jobbik le nem írt programját. A kormány és a Fidesz párt menekültellenes retorikája echte náci szellemiséget tükröz. És nem csak az náci, amit mondanak, hanem ahogy azt a göbbelsi propaganda eszközeivel mondják.

Ráadásul már rég olyan állapotban vagyunk, hogy nincs náciveszély! A veszély ugyanis valami rossz előjele, itt pedig már régen tragédia van. Amikor szélsőjobboldali halálbrigád, egy neonáci terrorszervezet szisztematikusan cigány honfitársainkat gyilkolja, köztük gyermeket is, az már nem veszély, az maga a tragédia. Amikor a Jobbik a parlamentben ül, és rasszista megnyilvánulásokért elítélt képviselői továbbra is a párt színeiben politizálnak bizonyos önkormányzatokban, az nem veszély, hanem tragédia. Amikor maga a kormánypárt kollektíven leterroristázza az ő általuk is megszavazott imperialista agressziók elől menekülő embertársainkat, köztük nőket és gyermekeket is, az már nem veszély, hanem nemzeti tragédia. Olyan ránk kent szégyen és gyalázat, amelyet évtizedekig megint nem tudunk majd lemosni magunkról.

A történelem megismételni látszik önmagát. Ahogy a tőke és a gazdasági világválság a 20-as, 30-as években megágyazott a fasizmusnak, úgy ágyazik meg most is. Akkor is a munkásmozgalom haladó szabadságtörekvései ellen léptek fel, és ma is az ellen lépnek fel. A probléma alapja – mint mindig – a termelőeszközök kizsákmányoló magántulajdona. Ennek a rendkívül igazságtalan és egyenlőtlen rendszernek a fenntartása rendkívül precíz és hatalmas gépezetet igényel, és hozzá rengeteg anyagi ráfordítást. A Fidesz immár több hírcsatornán ügyel a szellemi agymosásra, megágyaznak neki az oktatásban és a templomokban is. Szétverik a szakszervezeteket, megfojtják a baloldali sajtót. Kulturális ellenforradalmat hajtanak végre, megváltoztatják a választási rendszert. Minden a hatalom brutális megtagadását szolgálja. Ahogy annak idején az MSZP is azt hitte, hogy kordában tudja tartani azt a szellemet, amelyet kieresztett a palackból, a Fidesz is azt hiszi. Majd adnak a Jobbiknak pár pofont, mint annak idején Horthy a nyilasoknak. Tudjuk ennek mi lett az eredménye.

Most Franciaországban ért el brutális és rendkívül tragikus sikereket a Nemzeti Front, amely színtiszta fasiszta, rasszista szervezetként kezdte pályafutását. Azonban észrevették, hogy a néppártosodással több szavazatot tudnak szerezni, ezért megalkották saját cukikampányukat. A Jobbik teljesen ugyanezt csinálja Magyarországon. A hatalomért a kis Marie LePen még a saját apját is kivágta a pártból, csakhogy az antiszemita és szélsőséges bélyeget lemossa magáról. A kiskutyákkal fotózkodó jobbikos vezetők pont olyan képmutatóak, mint a degenerált LePen fasiszták. Ezek csak a népszerűségért és a szavazatokért próbálják elrejteni embertelen, erkölcstelen, érzelmileg és szellemileg hulla valójukat. A görög Arany Hajnal nem vállalta a néppárt pozíciót és a kiskutyákat, maradtak vállalt neonácik, megmaradva 10% alatti pártnak.

A magyar helyzet felelőssége óriási, és nem csak a magyar baloldal részéről, hanem a Fidesz részéről is. Érthetetlen, miért nem veszik észre ezeket a történelmi párhuzamokat. Ha továbbra is vakon hagyják ténykedni a szélsőjobboldalt, akkor a saját torkukkal játszanak, amelyet a 30-as években sem haboztak átvágni, és most sem fognak habozni átvágni. A sorsuk ugyanaz lesz, mint azé a szerencsétlené, aki kígyót melengetett saját keblén. A kígyó csak kígyó, legyen akár görög, spanyol, német, brit, skandináv, lengyel, görög vagy magyar. Előbb-utóbb marni fog. Franciaországban már mart. Itt is marni fog.

A megoldás nem egyszerű. A magyar baloldalnak totálisan el kell fordulnia a neoliberális megszorításoktól. A szegények mindennapi problémáival kell foglalkozni. Kritizálni kell a kapitalizmust és a NATO-t. A Szociális Európa létrehozásáért kell küzdeni! Fel kell vállalni a környezetvédelmet, előbbre kell helyezni a természetet és az embert a profitnál. Vissza kell szerezni az elpártolt és otthon maradó szavazókat, ehhez meg kell szakítani a kapcsolatot a megszorításért kardoskodó politikusokkal. Ellen kell állni a TTIP paktumnak, amely a következő érvágás a hazai szegények számára. A fasizmus ellen egységfrontot kell létrehozni. Tanulni és tanítani kell a történelmet, a közgazdaságot a filozófiát, a természettudományokat. Tanulni és tanítani kell a forradalmat. Nem középiskolás fokon!