December 3-án megemlékezésre hívtak mindenkit a József Attila szülőházában működő emlékhelyre. Gyertyagyújtás, versmondás, ünnepi beszéd. Ahogy elvárható.
A felújított emlékhelyet ismerők joggal várhattak az eseményhez illő megemlékezést. Jordán Tamás fellépése igazolni látszott ezt a reményt, de sajnos a szegényeket és idegeneket gyűlölő hatalom belerondított József Attila verseinek méltóságába.
A kerület alpolgármestere – aki nevének leírását sem érdemli – azt taglalta, hogy számára milyen fontos és meghatározó volt, hogy a kerület szülötteként abba az iskolába járhatott, ahol a költő is tanult, és még az is megérintette, hogy annak az ajtónak a kilincsét nyomhatta le, melyet József Attila is használt. A hatalomnak való megfelelés azonban nem maradt el. A kerület kultúráért is felelős alpolgármestere sietett leszögezni, hogy ez az azonosulás számára semmiképpen nem a “kommunista maszlaggal leöntött” költőt jelenti. Számára már akkor is a “Nemzetet és Hazát” jelentették versei.
Gyalázat volt, és szinte hallani lehetett a hirtelen csöndben az ARS POETICA sorait:
“hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.”
Egy olyan hatalom felkent politikusa gyalázta József Attila eszméit, amely azt a Horthy-rendszert építi újjá, mely milliókat nyomorított meg és pusztított el, és lényegében a Költő halálát is okozta. Egy olyan személy próbálta József Attila tisztelőjeként bemutatni magát, aki alpolgármesteri bemutatkozójában, a közvetlen választókerület képviselőjeként beszélt ugyan a Gát utcáról, de még utalást sem tett arra, hogy József Attilának bármilyen szerepe lehetne a kerület jövőbeni életében.
Ne legyenek kétségeink. Eljön az idő, amikor hazánkon nem a táborba gyűlt bitangok fognak uralkodni. Ebben is segíteni fog minket József Attila, aki a mai napig tanít minket.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.