Hazánk már rég elért ahhoz a ponthoz, amikor az egyház, a politika és a szélsőjobb közötti összefonódásokat a klerikál-fasizmus szóval lehet jellemezni.
Amikor hivatalos egyházi személyek – egyben a Jobbik prominensei – avatnak Horthy-szobrot; amikor az Erő és Elszántság zászlóit pap szenteli meg; amikor prédikátorok rendszeresen a Fideszt méltatják a templomokban és amikor a mi adóforintjaink milliárdjait nyelik el egyházak, akkor nem beszélhetünk az állam, az egyház és a politika szétválásáról.
Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi költségvetéssel vetekedő egyházi pénzek célja, hogy a Fidesz alternatív pártpropagandát folytathasson, ahogy teszik azt a kormányzati, közszolgálati, önkormányzati és álcivil szócsövek által is.
A Horthy-emlékmise legutóbbi botránya is azt mutatja, hogy kormányzati szinten folyik a Horthy-fasizmus rehabilitálása. A hazai diktatórikus rezsim is egy az egyben a Horthy-korszak kópiája, amikor a 3 millió koldus országán nem csak vallásos szellemi, de az erőszak különféle formáinak elnyomásával képesek csak uralkodni.
Szintén tragikus, hogy a neoliberális ellenzék megegyezést keres – a Fidesz elleni csörte ellenére is – a rendszer támaszának számító Jobbikkal, miközben kirekesztik a valódi baloldali értékeket felmutató erőket.
Az Európai Baloldal a nyomor és a gyűlölet egész rendszerét akarja leváltani. Nincs kormányváltás, amíg az ellenzék a baloldal elleni hisztériakeltés és intrikus politikai helyezkedés helyett nem alakít antifasiszta egységfrontot a Fidesz, a Jobbik, a gyűlölet, a félelem és az általuk fenntartott társadalmi nyomor ellen.
Európai Baloldal
Sajtóiroda