Az ismeretes, hogy a neoliberális álbaloldal a tőke védelmében nem csak jobbra, de balra is szeret rugdosni.
A szegénypárti baloldali alternatívától legalább annyira félnek, mint Orbántól, hiszen féltik saját kis politikai pecsenyéjüket. Az álbaloldali antikommunizmus nem újkeletű dolog, és rendszeresen megjelenik a hazai politikában is, amely óriási károkat okoz a Fidesz-Jobbik koalíció elleni, antifasiszta egységfrontnak (amely sajnos ez miatt létre sem képes jönni), valamint a hazai demokrácia helyreállításának.
Az utóbbi időben némi felháborodást keltettek a Fidesz-rezsim hajléktalanok elleni intézkedései – várható volt, hogy a választási kampányígérgetések és osztogatások után a legsérülékenyebb rétegekbe fognak belerúgni, először a hajléktalanokba (soron következnek a betegek, a gyermekek és a kismamák…)
Az Orbán-rezsim egyszerűn törvényileg tiltaná a hajléktalanságot, hiszen sokkal könnyebb egy problémát besöpörni az ágy alá, mint megoldani. Telente több száz ember, kb. 500-600-an halnak meg csak a fagyok miatt, sokuk nem is hajléktalan, hanem fűtetlen lakásában veszti életét.
A hajléktalanságot és az általános tömegnyomort Magyarországon eddig csak egyetlen rendszer tudta megzabolázni, ez pedig Kádáré volt. Kádár alatt nem volt gyermekéhezés, sem munkanélküliség, sem kórházi ellátás nélkül rekedt betegek, és lényegében megszűnt a hajléktalanság is. Kádár alatt is voltak persze kis számmal hajléktalanok, akik főként a társadalom szélsőségesen antiszociális elemei közül kerültek ki, nem úgy, mint manapság, ahol tisztességesen dolgozni akaró embereket – és rengeteg fiatalt is – kényszerít nyomorra a tőke számára biztosított „szabadság”.
A 168 óra a szocializmus óriási szociális vívmányai ellenére is megpróbálja a neohorthysta Orbánt összemosni Kádárral, aki mindenben szöges ellentétét csinálta már akkor és csinálná ma is, mint ő.
A 168 óra szenzációhajhász szalagcíme szerint „Kádár Nagyfára száműzte őket, Orbán az alkotmányos rendtartásba”. Már csak a cím lényegében egyenlőségjelet tesz Kádár és Orbán közé, vagy legalábbis durván próbálja összehasonlítani a két teljesen ellentétes vezetőt.
Kerestük a cikkben az összehasonlítás kifejtését, de nem találtuk, a szöveg egy része lényegében csak megismétli a címet, de semmiféle részletezésre nem kerül, hogyan is „küldték Nagyfára” a Kádár-rendszerben a hajléktalanokat. Tekintve, hogy erőltetett párhuzamot próbáltak politikai térítés céljával létrehozni, így nem is volt tudományos alap a cím kifejtésére.
Érdekes, hogy a 168 órának eszébe sem jutott Orbánt egy sokkal nyilvánvalóbb párhuzammal, 3 millió koldus országának vezetőjével, Horthyval és annak rendszerével összehasonlítani.
Szerencsére a 168 órának megvan az az előnye, hogy a cikkek kommentelhetők, így többen már kifejezték nemtetszésüket az ostoba és ferdítő párhuzam miatt.
Egy jobboldali, tekintélyuralmi rendszerben óriási felelőssége van a sajtónak. A sajtó küzdhet az elnyomó rezsim ellen. Sajnos a fasizmus felé való egyértelmű rohanás feltárása helyett inkább ostoba antikommunizmussal vannak elfoglalva. Óriási történelmi felelőtlenség, amelynek ők is megisszák majd a levét. A 168 óra majd adja át üdvözletünket a Népszabadságnak.