Az, hogy a Jobbik nagy ívben tesz az egészségügyre, a napnál is világosabb.
A szélsőjobboldal már évek óta bent pöffeszkedik a magyar és az európai parlamentben, az önkormányzatokban és polgármesteri székekben, és jelentős hatást gyakorolt a kormányra. Hogy milyen potenciállal érte el, hogy a Fidesz újnáci propagandával lépjen fel a migránsok ellen, tízmilliárdokért felesleges határzárakat építsen délen, telenyomja a tantervet náci írókkal, rehabilitálják Hómant, stb., azt mindenki piszkos fantáziájára bízzuk.
A Jobbik számára sokkal fontosabb volt a menekültek által elkövetett fantomerőszakkal riogatni a népet, mint a magyar állampolgárok által valóban naponta megerőszakolt és hetente családon belüli erőszakban meggyilkolt nőkkel törődni.
A Jobbik számára fontosabb volt fasisztákat rehabilitálni, mint a rákbeteg emberek gyógyszereinek előteremtéséért felszólalni! A Jobbik számára fontosabb volt Ságvári nevét levetetni, mint fiatal nők számára propagálni a rákszűrést, kedvezményessé tenni a HPV vakcinát, felszólalni a diagnosztikus rendszer fejlesztéséért és a várólisták csökkentéséért. Ilyen követeléseket valahogy csak a – szó nemes értelmében – radikális baloldal fogalmaz meg.
A Jobbik – Dúró Dóra főszereplésével – elutasította a „nők ellen irányuló erőszak elleni európai egyezményt (Isztambuli Egyezmény), mert „nem foglalkozik a családon belüli erőszak legelterjedtebb és legbrutálisabb formájával, az abortusszal.” Ezért Magyarország az egyezményt nem ratifikálta, és továbbra sem történt lépés, hogy hetente ne öljenek meg és naponta ne erőszakoljanak meg egy nőt Magyarországon. Bezzeg a menekültek ellen felléptek.
Miközben a Jobbik ellenzéket játszott, a kormány sorozatban hajtja végre a programjukat. Ha a Jobbiknak volt hatalma és befolyása a már említett kezdeményezéseit rákényszeríteni a kormányra, akkor elérhettek volna eredményeket komolyabb területeken is, mint pl. a szóban forgó egészségügy. De nem csak nem tették, de teljesen némák is maradtak, vagy ellene is mentek.
A Jobbikot konkrétan semmilyen egészségügyi kérdésben nem hallottuk hangosan megszólalni, egészen addig, amíg meg nem jelent a Sándor Mária által kezdett egészségügyi tiltakozás, és mivel a hölgy ikonikus arca lett a küzdelemnek, kaptak az alkalmon, hogy meglovagolják a sikerét.
Innentől már felcsillant a népszerűségi index emelkedése és a szavazatszerzés reménye!
A Jobbik bármit is tesz, azt kizárólag a szavazatért, népszerűségi indexért, azaz a politikai hatalomért teszi. Nagy ívben tesznek ők a szegényekre is. Ha az Európai Baloldal valamely képviselőjének, polgármesterének olyan ötlete támadna, hogy kamerákkal figyeltessék a szerencsétlen közmunkásokat, úgy rúgnánk ki, mint a huzat. A Jobbikban Janiczak Dávid, Ózd polgármestere nyugodtan működhet. Persze ilyen a radikális baloldalon elképzelhetetlen lenne, a Jobbikban pedig mindennapos. Lám, aki az elesett menekültekbe belerúg, az a magyar szegényekbe is. Ahogy a kizsákmányolás sem nemzeti kérdés, úgy az aljasság sem.
Mindeközben a Jobbik náci és fasiszta párt – minden egyes definíció szerint!
Mivel rájöttek, hogy ezzel max 10%-ot lehet elérni szavazatban, megindult a néppártosodás, a cukikampány, a párt tündibündisítése. Kutyás-macskás fotózkodás, mosolygó polgári családok a képeken és persze kisgyerekek. Több botrány is volt, mely során a Jobbik még az óvodákba is betette a lábát. Most pedig –elnézést a hasonlatért – Sándor Mária lett a cica, akit simogatnak!
És a legfőbb probléma, hogy ezt hagyja. Felül neki. És hiába a sok jó szándékú figyelmeztetés, ragaszkodik a Jobbikhoz, megvédi, mert állítólag „mindenkivel szóba kell állni, aki támogatja az ügyét.”
Először is, mint azt leírtuk és a napnál nyilvánvalóbb: a Jobbik nem az ügyét támogatja, hanem saját magát.
Másodszor: Sándor Mária lemondta a Thürmer-féle Munkáspárt meghívását. (Nem mellesleg ezt kifejezetten jól tette, de ettől még a jobbikosok iránti indoklást cáfolja).
Az egészségügy szabadságát ki kell harcolni! A tisztességes béreket ki kell harcolni! És legfőképp, a betegek érdekeiért és egészségéért is harcolni kell! Sándor Mária vette a bátorságot és a fáradtságot, hogy felvállalja az ügyet. Ezért tiszteletet érdemel. Azonban a szabadságharcos, a bérharcos és az emberi jogi harcos számára a szorgalom és a bátorság édes kevés. A politikai tájékozatlanság és a naivitás oda vezetett, hogy Sándor Mária politikai öngyilkosságot követett el. Nem csak szerintünk, hanem a demokratikus ellenzék 95%-a szerint is.
Nácikkal rendbe tenni az egészségügyet??!! Ugyanmár!
Ez kb. olyan nevetséges lenne, mint rendbe tenni az egészségügyet a vizitdíj kiagyalóival. Vagy várjunk csak! A DK is bejelentkezett Sándor Máriát „simogatni”.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.