Káromkodni nem szép dolog… persze, csak ha öncélú, vagy kötőszóként használjuk, vagy eltúlozzuk a valódi problémát. Azonban néha helye van. A Magyar Idők vezércikke pedig egy ócska ostoba szemét szar.
N. Horváth Zsófia tollából jelent meg botrányos cikk „Botrányos előadás az Erkel Színházban” címmel.
Az írást a szélsőjobboldali Magyar Idők jegyzi, ahol talán rekordnagyságú az egy négyzetméterre jutó, ostoba fidesznyik bértollnokok száma.
Van valami bájos abban, amikor valaki a saját írásának vállalhatatlansága tudatában egy felsőbb hatalomra, a „polgári oldalra” hivatkozik. Bájos, ahogy felvezeti, hogy „a polgári oldal fontos alapköve, hogy a homoszexualitást nem bünteti sem jogilag, sem kiközösítéssel”, majd levág egy homofób, többezerkarakteres szösszenetet, amelyben még a cenzúra rémét is meglebegteti.
Amit a kedves Magyar Idők és a Fidesz művel, annak már rég semmi köze a polgári oldalhoz. Az már fasizmus.
Különösképp, amikor a hölgy „hazánkat fenyegető idegen inváziót” említ. Bizonyára nem az Irakban és Afganisztánban állomásozó katonáinkra gondolt, pedig akkor esetleg igaza lenne.
Látszólag a hazai jobboldal kezd belefáradni az állandó negativitásba. Megy a gyűlöletkeltés orrba szájba, de az állandó utálkozásba és az állandó félelembe is bele lehet fáradni. Az átlag magyar ül otthon vagy siet munkába, esetleg bevásárolni, de sehol egy allahakbar, aki felrobbantaná. Ha épp magyar rendőrt ölnek meg, azt sem a fantommigráns teszi, hanem egy szélsőjobboldali szervezet vezetője. Aztán van brutális gyermekgyilkosság és ott sem migráns az elkövető. Lefoglalják a hatalmas fegyverarzenált, de az is szélsőjobboldaliaké. És hiába a Fidesz által beígért nőerőszakolás, a fideszes nyugdíjas nénik is hoppon maradnak, pedig ők aztán nagyon rettegtek. Már fogalmazódik a kérdés bennük, hogy akkor felesleges volt jobbra szavazni!
Ilyenkor a félelemküszöb feljebb tolódik és az utálatneuronok kifáradnak. Be kell vetni valami pozitív üzenetet is. Ez lett a csináljatokminéltöbbgyermeket népnyomorító népességpolitika.
Van helye ennek a történelemben. Például egy vesztes világháború után, amikor emberek százezrei vesznek oda a frontokon és a haláltáborokban, és a kormányzat hajlandó is szociálisan segíteni a gyermekvállaló szülőket és a születő gyermekeiket.
Nos, ez nem az a kormány, és nem az a globális helyzet. Aki a súlyosan túlnépesedett Föld bolygón népszaporítási programokat kezdeményez, az alaphangon is őrült, és nem lát tovább az orránál. Öregedő korfa ide vagy oda, ezt a problémát máshogy kell megoldani (és meg is lehet annak, aki ért hozzá és van jó szándéka, nem csak nyomorgó rabszolgákat akar termelni az uralkodó tőke számára).
Ebbe a „polgári” (fasiszta) kurzusba illeszkedik bele a homoszexuális embertársaink iránt tanúsított elutasítás, amely az ostobaság miatt gyűlöletbe és agresszióba csap át.
A Magyar Idők annak örül, ha az emberek gyűlölködnek, mert a kedvenc pártjuk számára ez hoz szavazatokat és ezzel politikai hatalmat. Az, ha két azonos nemű ember szereti egymást, az szerintük káros a nemzetre és káros a gyermekekre is. Ennél színtisztább homofób fasizmus már nem is kell.
A botrányos színházkritika szerzője szerint, ha az iskolás gyermekek homoszexuális embereket látnak színpadon, az egyenlő a „megrontással”. A botrányos színházkritika szerzője szerint a melegség propagálása miatt lesznek melegek az emberek. A botrány színházkritika szerzője szerint ami a színpadon történt, az tudatalatti agymosása a gyermekeknek.
Jól tudjuk, milyen szélsőjobboldali körök terjesztik, hogy a homoszexualitás propagálásával (is) ki akarják irtani a magyarokat a Kárpárt-medencéből. („A szívcsakra kell nekik” – röhöghetnénk, ha ezt nem Wittner Mária parlamenti ex-képviselő mondta volna.)
A botrányos színházcikk szerzője nem érti, miért kell a melegséget propagálni, mikor „a kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni”. Tehát a hölgy azt hiszi, hogy „sok eszközzel és pénzzel” egy meleg férfiból már heteroszexuálist lehet konvertálni… és ilyen ostobák írhatnak Magyarországon komoly nézettségű (de ugyanakkor szar) lapokba.
És akkor most jön a csúcs: mivel a kormány ugye a homoszexualitás ellenkezőjét teszi, ezért „érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal”. Ehhez nem kell hozzáfűzni kommentárt, hogy megértsük, hogy a hölgyemény a totális jobboldali elnyomó állami kontrollt és az állami véleménynyilvánítás szándékát szeretné ráerőltetni a kulturális életre. (A cenzúra mellesleg nagyon jó dolog, ha olyan emberellenes gondolatoktól védik meg a társadalmat, mint amit az illető hölgy kiokádott magából.)
Talán pont azért lenne szükség „melegpropagandára” és toleranciakampányra, mert még mindig élnek a XXI. században olyanok, akik azt hiszik, hogy a melegpropaganda „szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg nem mentek volna ebbe az irányba.”
Ha már a toleranciakampány nem ért célba, akkor mi felvilágosítjuk a hölgyet.
1, A toleranciakampányok nem a látens és felvállalt melegeknek szólnak (!), hanem a nyomorult homofóboknak, rasszistáknak, antiszemitáknak, fasisztáknak és azoknak a gyermekeknek, akik épp kialakítják a világról alkotott képüket, és mondjuk szeretnénk, ha gyűlölködők helyett toleránsak lennének. Ha a hölgyre is hatott volna a darab, és tanult volna belőle egyet s mást, nem tetszett volna hülyeségeket írogatni.
2, A homoszexualitás nem tanulható, nem faji degeneráció, nem betegség, nem abnormális. A homofóbia az, ami tanulható, degeneráció, bizonyos pszichopátiákkal társul és abnormális. A természeteben több száz fajnál írtak le homoszexuális viselkedést, de homofóbiát csak egynél.
3, A homoszexuálisok élete bizony néha sokkal nehezebb, gondterhesebb és veszélyesebb, mint a hetero társaiké. Azonban erről nem a homoszexuálisok tehetnek, hanem az ostoba, bunkó, konzervatív homofóbok. Ha a társadalmunk nyitottabb lenne, és ha nem lehetne melegfelvonuláson az ellentüntetőknek a náci haláltáborokban használt rózsaszín háromszöget akasztófakötél társaságában mutogatni, ha nem lenne „buzizás”, ha nem vernének meg és rúgnának ki embereket, csak azért, mert melegek, vagy a világ más tájain nem végeznék ki őket ugyanazért, akkor a homoszexuális emberek élete sem lenne „szerencsétlenebb”.
Az már csak hab a tortán, hogy a hölgy önkényuralmi jelképnek minősíti a bányászok mögé kivetített vörös csillagot, holott a hatályos jogszabályok értelmében nyugodtan viselhető, a táncoló bányászok pedig nem fejtettek ki köznyugalmat sértő propagandát. Talán ennek is utána kellett volna nézni. Mi nem csodálkozunk. Homofóbia és marxofóbia jegyesek.