A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) Türingiában elvetette a neoliberális konszenzust, és a marxista Die Linkével, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 testvérpártjával lépett szövetségre. Minden hasonlóság a magyar helyzettel nem a véletlen műve. Tom Gill cikkét tolmácsoljuk olvasóinknak – A MI IDŐNK
A radikális Die Linke – úgy néz ki – első alkalommal elfoglalhatja a regionális kormányt a Szociáldemokratákkal (SPD) és a zöldekkel szövetségben.
A helyi szociáldemokrata és zöld vezetők az elmúlt hónapokban koalíciós tárgyalásokat kezdeményeztek, és az SPD türingiai tagjai jóváhagyták a tervet. A helyi zöldekkel még egyszer konzultálnak a program elfogadásáról. A kormány decemberben már fel is állhat.
Ezzel valószínűleg Bodo Ramelow, a Linke türingiai vezetője lesz kinevezne a szövetségi állam miniszterelnökévé, miután pártja a második legnagyobb erővé vált az államban az Angela Merkel vezette CDU mögött a szeptemberi választásokon.
A párt koalíciós kormányokban volt regionális szinten Berlinben és Brandenburgban, de ez az első alkalom, hogy a Linke egy szövetségi állam kormányát vezetheti, amely áttörés a párt számára, amely a CDU és sok középbalos SPD-s számára politikai kitaszítottnak számít.
Ezt a fejlődést rengeteg hisztériakeltés előzte meg.
A Linke a kelet-német kommunista éra Szocialista Egységpártjának (SED) utódja, és szintén tagjai a nyugat-német kommunisták és disszidens szociáldemokraták is, beleértve az egykori pénzügyminisztert és alapító tagot, Oskar Lafontaine-t.
A szeptemberi regionális választások előtt Merkel azzal riogatta a szavazókat, hogy „ne engedjék Karl Marxot vissza az állam elsőszámú hivatalába.”
A Linke kritikája a jó öreg antikommunizmusból eredeztethető, valamint az egykori német titkosszolgálat, a Stasi tagjainak állítólagos jelenlétéből is.
Ráadásul a Linkét azért is mellőzik, mert nincs benne a neoliberális konszenzusban.
Hisznek az állam és a társadalom erős szerepében, valamint a jóléti kiadásokban, ellene vannak a sorozatos antidemokratikus és profitpárti EU szerződéseknek (beleértve a lisszaboni és az alkotmányi szerződéseket), és elutasítják a NATO tagságot.
Leginkább azért közösítik ki, mert kritizálják Németországot az általuk fasisztának nevezett ukrán kormány támogatásáért.
Fontos, hogy az SPD vezetése országos szinten állhatatosan elutasítja az összefogást a Linkével, annak ellenére is, hogy a múlt őszi szövetségi választásokon az SPD, a zöldek és a Lunke együtt elég széket szereztek együtt, hogy kormányozzák az országot (320 helyet a 631 tagú Bundestagból). Ehelyett az SPD „nagykoalícióra” lépett Angela Merkel CDU/CSU-jával, enyhítve a legprogresszívebb politikáján és asszisztálva neki a katasztrofális megszorító intézkedéseihez.
Miért történt változás az álláspontjukban?
Az 58 éves Ramelow egykor nyugat-német szakszervezeti vezető volt. Sosem tartozott a SED-hez, de a berlini fal leomlása előtt megfigyelte a nyugat-német hírszerzés, a Bundesnachrichtendienst (BND), a Német Kommunista Párttal (DKP) való állítólagos kapcsolatai miatt, amely a náci rezsim után törvényesen működhetett, de nehezen tolerálták az USA által támogatott nyugat-német rezsimek.
Bár Ramelow „nem egy romantikus szocialista álruhában, de gyakorlatias szakértő, akinek lényegében nem a Linke politikája, hanem inkább a jó kormányzás alapelvei számítanak,” – a Tageszeitung lap riportja szerint. Mint ahogy a tapasztalat máshol megmutatta, a központilag meghatározott költségvetés megkötései erős keretek közé szorítják a német tartományok lehetőségeit bármely radikális politikai kísérletre.
Egy másik, sokkal egyszerűbb magyarázat is van. Az SPD korábban kisebbik partnerként a CDU-val együtt kormányozta az államot, de keményen megfizetett érte, sovány 12%-os szeptemberi választási eredménnyel. A félelem, hogy továbbra is a CDU-val és a türingiai negatív rekorddal hozzák őket ezentúl is kapcsolatba, katasztrofális lehet.
Miért? Először is, mert a regionális kormány, amelyet 25 éve a CDU ural, azzal vált hírhedtté, hogy a Türingia lett a munkaadók paradicsoma az alacsony bérek miatt. Másodszor, Türingia szolgált főhadiszállásul a neonáci Nemzeti Szocialista Underground (NSU) terrorista tevékenységeinek.
2000 és 2010 között az NSU legkevesebb 10 embert gyilkolt meg, és a nyomozások során kiderült, hogy a német titkosszolgálatok tudtak a terrorista sejtekről. Az NSU informátoroknak használta a tagjait.
Miközben a CDU szeptemberben a 91 fős gyűlés legtöbb székének megszerzésére törekedett, és 34-et meg is szerzett, az SPD csak 12-t nyert. A Linke hagyományosan némileg több támogatást szerezve az egykori kommunista keleten, 28 széket szerzett.
Tehát ahelyett, hogy az SPD Merkel másodhegedűsét játszaná, egyetlen fős többséggel részt vehet a kormányalakításban a Linkével és a zöldekkel, akik hat helyet szereztek meg.
Ez nem csak a helyi politikáról szól. Az SPD balszárnya a türingiai vörös-vörös-zöld kormányt egész Németország számára modellnek tekinti, hogy az SPD balra keressen politikai partnereket, ne jobbról. Nem csak azért, mert így helyes, hanem mert félnek tőle, hogy a Merkelnek és társainak ágyába való befekvés árt az egészségüknek.
Bizonyos, hogy a németek és az európaiak számára sokkal általánosabban, az eurozóna szörnyű állapota és a gazdasági problémák olyan politikai változást hoznak még a blokk szuperhatalmában is, amely balra fog fordulni az egész országban.
Írta: Tom Gill
Forrás: Morning Star