Az 56-os agymosás új szintet ért el, amikor a „Terror Házában” (egyoldalú antikommunista uszító, propagandagyárban) bemutatták az „Egy szabad országért” című „dalt”.
(Bocsánat, ha nem bírjuk idézőjelekkel!)
Aki hallotta Simon és Garfunkel csodálatos dalát (ki ne hallotta volna), a Sound of Silence-t, annak bizonyára azonnal leesett az álla. Az 56-os pophimnusz ugyanis véleményünk szerint egyértelműen eme dal egyik legszebb dallammenetét vette át!
Kedves dal”szerzők”! Szerintünk ez pofátlan koppintás, és csak reménykedni tudunk, hogy előtte egyeztettek a Sound of Silence szerzőivel/kiadójával, mert a hasonlóság annyira egyértelmű, hogy ennek komoly per lehet a vége!
Aztán túljutottunk a „dal” eme megrázkódtató intróján, jön az unalmas verzé, majd a refrén, amit már szintén hallottunk!
Igen! Ez Miley Cyrus dalának (Wrecking Ball) refrénje, szintén kísértetiesen hasonlóan, magyarul lekoppintva.
Szintén csak reménykedni tudunk, hogy a „szerzők” itt is egyeztettek Cyrus kisasszony kiadójával, mert ennek is komoly per lehet a vége.
Maga az egész koncepció: a nagy háttérkórusokra épített, diszkóköntösbe bujtatott, négyakkordos himnikus sláger annyira kínos, giccses, kommersz és hülye, hogy az már fáj. A szövegről nem is beszélve, ami a Kárpátia szintén übergáz, nemzetieskedő sallangjait idézi.
Aztán bejött Balog Zoltán miniszter, aki a dal sajtótájékoztatóján elmondta, hogy „fel lehet újra fedezni a gyökereket”. Ezzel speciell egyetértünk.
Aztán méltatta a dal stáblistáját, konkrétan a Fidesz rendezvényein már fellépett énekeseket: Vastag Csaba, Péter Szabó Szilvia, Molnár Ferenc „Caramel”, Wolf Kati, stb…
Valljuk be: 56 ennyit érdemel, nem többet.