1. Október 31. van. Két nap maradt az immár Novorosszija néven emlegetett két volt ukrajnai megyében – a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságban – tartandó általános választásig. Amikor is megválasztják a két új állam elnökét, illetve parlamentjeik képviselőit.
Akiket, ha megválasztanak, JOG SZERINT immár hivatalosan, legitim módon képviselhetik új államaikat a nemzetközi színtéren, illetve, közelebbről az ilyen-olyan (például minszki) tárgyalásokon.
És akik országát, adott esetben, EL LEHET ISMERNI. (Egyelőre csak Dél-Oszétia, de már elismerte. És Oroszországon belül is erősödik a követelés: Moszkva ismerje el a két népköztársaság függetlenségét.)
AMI NAGYON NEM ÁLL ÉRDEKÉBEN A KIJEVI JUNTÁNAK és nyugati gazdáinak. Utóbbiak eleve kijelentették: nem fogják elismerni a választásokat. (John Kerry: „a nemzetközi közösség nem fogja elismerni a választásokat.” Ezzel a világ mostani urai: 1. már eleve kinyilvánították ellenséges szándékaikat; 2. A MI NEVÜNKBEN IS SZÓLTAK, AMIKOR A „NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN” NYILATKOZTAK. Noha a hivatalos Budapest még nem döntött e kérdésben. Döntése ugyan nem kétséges, no de, azért, mégis … Legalább a látszatra ügyelnének, uraim! De már arra sem ügyelnek! És ez nagy baj! Nagyon nagy baj!)
2. Ezzel összefüggésben is érdemes megismertetni a minderről mit sem tudó magyar (és, gyanítom, nemcsak a magyar) közvéleményt egy eseménnyel. Ami jó hete történt, Szocsiban. Október 22. és 24. között ott összegyűlt egy „Valdaj Vitafórum” elnevezésű nemzetközi konferencia (vagy ahogy, újabban ezt NATO-ul mondják: „think tank” – az ötletek tankja /tárháza/. ) Ez egy nemzetközi rendezvény, már 11.-szer (!) gyűlt össze. 25 országból érkeztek politikusok, politológusok. Az egyik fő szervező és házigazda Wolfgang Schüssel, korábbi osztrák kancellár volt. (Vajha nem kellene-é nekünk is legalább odadugni az orrunkat az ilyesfajta rendezvényekre? Hátha okosodnánk a Brüsszel által számunkra is előcsócsált ideológiai posztulátumokon túlmenően is? Habár, értem én: ez roppant veszélyes! Megismerve, ugyanis, a másik fél érveit, gondolatmenetét, logikáját NETÁN ÖNÁLLÓ GONDOLATAINK IS TÁMADNÁNAK.)
Nos, Putyin elnök (a Nyugat ügyeletes mumusa) is megjelent. És mondott egy közel háromnegyed órás beszédet. Noha sokak szerint ez rendkívül kemény beszéd volt (ő maga, VVP is erre figyelmeztetett) – igazából EZ A BESZÉD, minden határozottsága mellett is JÓVAL MÉRSÉKELTEBB ÉS BÉKÜLÉKENYEBB, A KOMPROMISSZUMOKRA INKÁBB TÖREKVŐ VOLT, mint például amilyen a Krím csatlakozási szerződésének aláírásakor, március 18-án mondott beszéd. Mindazonáltal ez jelentős nyilvános megszólalásainak egyike lesz (lett), amely érdemes a részletesebb ismertetésre, tanulmányozásra.
Az orosz államfő, egyebek mellett, ízekre szedte az Egyesült Államoknak a hidegháborús győzelme után követett magatartását, az ennek nyomán kialakult világrendet. „NEM KÖVETTE BÉKEKÖTÉS A HIDEGHÁBORÚT” – összegezte az azóta eltelt negyedszázad általános tapasztalatát. Az USA tarolt, a maga szája íze szerint rendezte át a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Felborította mind a második világháború után, mind a négy évtizede, a „helsinki folyamatban” nagy nehezen, rengeteg munkával, kompromisszumok árán kidolgozott nemzetközi rendet. És ebben az újonnan kialakult rendszerben nincs már helye a JOG – benne a nemzetközi jog – TISZTELETÉNEK, A MAGASABB ERKÖLCSI SZEMPONTOKNAK. Jelentéktelenné, majdhogynem fölöslegessé váltak a második világháborút követően létrehozott legfontosabb nemzetközi szervezetek. A hidegháború magát abszolút győztesnek tartó nyertese ott és akkor folyamodik fegyveres akciókhoz, amikor éppen kedve szottyan – és ehhez már az ENSZ Biztonsági Tanácsának a hozzájárulását sem tartja szükségesnek. Lépten-nyomon beavatkozik más országok belügyeibe, a maga modelljét, felfogását – többek között saját gazdasági, politikai modelljét, erkölcsi, civilizációs felfogását – erőlteti rá mindenki másra a világban, mint ami az egyedüli helyes és demokratikus. EBBEN AZ ÚJ VILÁGBAN AZ ÁLLAMOK, A NÉPEK MÁR NEM ÉREZHETIK MAGUKAT KOMFORTOSAN, BIZTONSÁGBAN: AZ EGYPÓLUSÚ VILÁGBAN A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA NEMHOGY NEM LETT EGYSZERŰBB, DE SOKKAL NEHEZEBB LETT, eluralkodott benne a káosz: az erősebb győzedelmeskedik a gyengébb fölött. Amerika megpróbál mindenkit legázolni, aki az útjában – világuralmának útjában – van. Ellenségei közül Kínának a gazdasági ereje, Oroszországnak pedig a nukleáris potenciálja zavarja – ezért most hozzálátott ellenségeinek eltakarításához. MOST OROSZORSZÁG VAN SORON – DE HA VELE VÉGEZ, MÁS ORSZÁGOK, PÉLDÁUL KÍNA KERÜL MAJD SORRA. Ebből a szempontból is kell vizsgálni az ukrajnai fejleményeket – mondta.
A SZANKCIÓK MINDENKINEK ÁRTANAK – emlékeztetett, már ki tudja, hányadszor. FŐKÉNT AZONBAN A NYUGATNAK. Az orosz elnök már sokadszorra hívta fel a figyelmet: a szankciók, természetesen, Oroszországnak is ártanak, gátolják gazdasági fejlődését. De nem tudják megakadályozni. ÉS MÉGIS: OROSZORSZÁG AZÉRT SEM FORDÍT HÁTAT A VILÁGPOLITIKÁNAK, A VILÁGGAZDASÁGNAK, nem fog nemzetközi elszigeteltségbe, autarkiába zárkózni. BÁRMIKOR KÉSZ ARRA, HOGY – ha erre a partnerek is hajlandók lesznek – újrakezdje a kapcsolatépítést, folytassa a párbeszéden, a kölcsönös kompromisszumokon alapuló nemzetközi politizálást. OROSZORSZÁG NEM FENYEGETI SENKI BIZTONSÁGÁT, NINCSENEK AGRESSZÍV SZÁNDÉKAI SZOMSZÉDAIVAL SZEMBEN SEM. Tiszteletben tartja mindenki érdekeit – DE ELVÁRJA, HOGY AZ Ő ÉRDEKEIT IS UGYANÚGY TISZTELETBEN TARTSÁK MÁSOK.
Márciusi beszédével ellentétben az orosz elnök most nem említette, hogy ezentúl Oroszország is a másik fél (az amerikaiak) játékszabályai szerint fog játszani a jövőben.
2. Putyin szocsi beszéde pár nappal az előtt hangzott el, hogy október 28-án az EU csúcstalálkozója A SZANKCIÓK VÁLTOZATLAN FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FENNTARTÁSÁRÓL DÖNTÖTT. AZ OROSZ ÁLLAMFŐ HATÁROZOTT, DE BÉKÜLÉKENY SZAVAI ÉPPEN ÚGY SÜKET FÜLEKRE TALÁLTAK BRÜSSZELBEN, mint az ukrán válság kirobbanása óta eltelt immár közel egy esztendő során mindig is, kivétel nélkül. Voltaképpen ki is lepődne meg ezen? Ha már egyszer még annak is tanúi voltunk, hogy A MINSZKI TÁRGYALÁSOK idején az EU azzal hozta meg újabb szankcióit, hogy OROSZORSZÁG EGY JOTTÁNYIT SEM TESZ A KONFLIKTUS ENYHÍTÉSE ÉRDEKÉBEN (??!!) És hány ilyen eset volt? (A legújabb: most döntötték el, ugye, hogy VÁLTOZATLAN formában meghagyják a szankciókat – de már elhangzott az újabb fenyegetés is: amennyiben Oroszország el meri ismerni a vasárnapi Donyec-medencei választások eredményét, az Unió ÚJABB SZANKCIÓKAT FOGAD EL.)
Koalíciók mostanában NEM VALAMIÉRT, HANEM VALAMI ELLEN KÖTŐDNEK – összegezte Putyin elnök.
Ennek nyomán, most már az államfő politikáját szinte fenntartás nélkül támogató politikai elemzők is kezdenek arra következtetni: OROSZORSZÁG ÉRDEKEINEK, ERŐFESZÍTÉSEINEK ILYEN KIRÍVÓ ÉS KIHÍVÓ nyugati SEMMIBEVÉTELE NEM MARADHAT KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL.
Most már elemzők nyíltan is feltárják, ami eddig csak a kritikusok suba alatti morgásának tárgya volt: a minszki tárgyalások érdekében, IGEN, OROSZORSZÁG ÁLLÍTTATTA LE A DONYECKI NÉPHADSEREG SIKERES ELŐRENYOMULÁSÁT, akadályozta meg annak a Mariupol városnak a bevételét, amelyet pedig az ukrán főerők már el is hagytak, és AZ AZOVI-TENGER LEGNAGYOBB KIKÖTŐVÁROSA legkésőbb KÉT-HÁROM NAPPAL KÉSŐBB A NÉPI ERŐK KEZÉN LETT VOLNA. (Nem mellékesen: EZZEL MEGNYÍLT VOLNA AZ ÚT A KRÍM ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI SZÁRAZFÖLDI ÖSSZEKÖTTETÉS MEGTEREMTÉSÉHEZ – a félsziget mostani elszigetelt földrajzi helyzete rengeteg hétköznapi probléma forrása: ukrán részről, például, leállították a víz és az elektromos energia szolgáltatását a félsziget számára – a szállítási gondokról már nem is beszélve.)
Igen, Oroszország kényszerítette ki a szinte csak Kijevnek kedvező „tűzszünetet”, „fegyverszünetet” és „fegyvernyugvásokat” – többek között azzal is, hogy leállította az eddig „stikában” dugdosott fegyverszállítmányokat. AMI – amint arról már máskor is szó volt – MÓDOT ADOTT AZ ERŐSEN MEGTÉPÁZOTT, MÁR-MÁR AZ ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉRE JUTOTT KIJEVI HADSEREGNEK, HOGY LÉLEGZETHEZ JUSSON, ÖSSZESZEDJE MAGÁT, rendezze szétzilált sorait, feltöltse a hadsereg személyi állományát, pótolja a harcokban elveszített haditechnikát (Kijevnek, például, közel két hónap után, ismét vannak repülőgépei, és a Nyugat is szállít immár haditechnikát, esetenként rakétafegyvereket, tüzérségi eszközöket is.) AMINT AZT MOST MÁR NYÍLTAN ELISMERIK KIJEVBEN: A FEGYVERSZÜNET CSAK AZÉRT KELLETT NEKIK, HOGY ÁTCSOPORTOSÍTSÁK CSAPATAIKAT ÉS FEGYVERZETEIKET A KISZEMELT CÉLPONTOK IRÁNYÁBAN, az immár bármelyik nap várható támadásukhoz. (Nem kizárt, hogy arra éppen a hétvégén kerül majd sor – MEGAKADÁLYOZANDÓ A NOVEMBER 2-I VÁLASZTÁST.)
ÉS MINDERRE NESZE, ITT A LEGÚJABB (a korábbiakkal megegyező) VÁLASZ BRÜSSZELBŐL. Valószínűleg a Kremlben is (előbb-utóbb) kénytelenek lesznek föltenni a kérdést: érdemes-e a diplomácia, a fair play szabályai szerint játszani hétpróbás, alávaló, szóban és írásban tett vállalásaikat sorozatosan felrúgó gazemberekkel, az őket leplezetlenül a háttérből irányítókkal. Putyin e mostani beszédében konstatálta: A NYUGAT TÁRGYALÓKÉPTELEN: Oroszországgal egyedül annak teljes kapitulációjáról hajlandók tárgyalni.
E felismerés első lépése: miközben pár napja még minden erővel igyekeztek lebeszélni a donyecki vezetőket a november 2-i választásról – most Moszkvában HIVATALOSAN BEJELENTETTÉK: EL FOGJÁK ISMERNI A VÁLASZTÁSOKAT. (Ami, persze, egy okkal több arra, hogy a junta – más eszköze már nem lévén – ELSÖPRŐ OFFENZÍVÁJÁVAL TEGYE LEHETETLENNÉ A VÁLASZTÁSOK MEGTARTÁSÁT. Ami, persze, fölveti azt a kérdést: Moszkva eltűrné-e ezt.) Az orosz külügyminisztérium október 29-én válaszolt az ENSZ, az Európai Unió követelésére: ne ismerjék el a választásokat. Éppen ellenkezőleg, ezek a választások nyitják meg az utat a békés rendezéshez – replikázott az orosz külügyminisztérium (amúgy homlokegyenest az ellenkezőjét mondva annak, amit még nem is olyan régen mondtak). És utaltak arra: KIJEV VISSZAVONTA ALÁÍRÁSÁT ARRÓL A MEGÁLLAPODÁSRÓL, amelyet a minszki (sokak által szégyenteljesen áruló) megállapodásnak az alapján írtak alá a feleket elválasztó tűszüneti vonalak meghúzásáról (valaha ezeket demarkációs vonalaknak hívták).
(Márpedig ha Kijev visszavonta aláírását, EZ CSALHATATLAN JELE A HAMAROSAN MEGINDULÓ OFFENZÍVÁNAK. Más szóval, a tűzszünet végének.)
Ám szakértők még egy dolgot emlegetnek. Az un. „B” tervet. Eddig Moszkva, valami érthetetlen csökönyösséggel, ragaszkodott Ukrajna területi egységéhez. Ez volt az „A” terv – amit Putyin apologétái úgy is emlegettek: „Putyinnak nem a Donyec-medence – Putyinnak (egész) Ukrajna kell.” Dacára a május 11-i népszavazáson kifejezésre juttatott népakaratnak. Dacára annak, amit – ha valaki nap mint nap követte az eseményeket, az naponta hallhatta a nép egyszerű gyermekeinek szavát: például a szomszédok, a közeli rokonok pusztulásán siránkozó hozzátartozók, utcabeliek szavait, a porig rombolt házát, otthonát zokogva sirató öregasszony szavait: hogy ezekkel? … egy államban …? Hogy akik aknavetőkkel, rakétákkal rontottak ránk, módszeresen rombolnak, minket gyilkolnak, holott a népfelkelőknek még a közelben sincsenek állásai …? NOS, PUTYIN ÉS KÖRE EDDIG NEM LÁTSZOTT MEGHALLANI EZEKET A VÉLEMÉNYEKET. ÁM EZ IS VÁLTOZÓBAN VAN. Ha nem megy az „A” terv (márpedig nem megy: a „föderatív Ukrajna” gondolatán réges rég túllépett az idő), ha a Nyugattal sehogy sem lehet zöldágra vergődni Ukrajna területi egységének békés úton való megmentése ügyében – AKKOR JÖHET A „B” TERV: A DONYEC-MEDENCEI KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG, A FORMÁLÓDÓ NOVOROSSZIJA ELISMERÉSE.
És akkor már késő lesz siratni Ukrajna területi egységét (amit ma már mindenki csupán fikciónak tekint: AZ EGYSÉGES UKRAJNA VALÓJÁBAN MÁR MÁJUS 2-ÁN MEGSZŰNT LÉTEZNI. Az ogyesszai szakszervezeti székház lépcsőházában, szobáiban történt borzalmakkal. (És ezt csak megerősítették: a Donyec-medence településeinek módszeres rombolása, a szisztematikus népirtás, közel négyezer civil áldozattal, a Mariupolban április közepén, majd május 9-én történt vérengzések.) Moszkva ezek fölött sokáig szemet hunyt. MÓDSZERES KITASZÍTOTTSÁGA, A SOKSZOROSAN BEBIZONYOSODOTT ELLENSÉGES SZÁNDÉK azonban ELŐREVETÍTI A „B” TERVET. AKKOR HÁT – NOVOROSSZIJA (a nyolc megye, a formailag még meglévő Ukrajna mostani területének közel fele, Harkovtól Ogyesszáig).
HA VALÓBAN MEGINDUL A JUNTA ÚJABB – NYILVÁN MINDEN EDDIGIN TÚLTEVŐ BARBÁR ÉS KEGYETLEN – OFFENZÍVÁJA, AZ AZTÁN VÉGKÉPP „BETESZI A KAPUT”.
3. A Kijevből (és tőle nyugatról) érkező vad csaholásra fittyet hányva, Oroszország eljuttatta újabb, immár negyedik segélyszállítmányát a meggyötört országrésznek. A száz kamion fele Donyeckbe, fele pedig Luganszkba vitt segélyt: élelmiszereket, ivóvizet, meleg ruhákat, gyógyszereket – és (a helyiek kérésére) építőanyagokat is. A rommá lőtt településeknek igen nagy szükségük van, például, téglára, ablaküvegre.
4. De nézzük egy más aspektusból is a kérdést. A kijevi választásokon két nagy párt végzett az élen (nagyjából fej-fej mellett: Jacenyuk miniszterelnök „Népi Frontja” néhány tized százalékkal megelőzte „Petro Porosenko Blokkját”.) Ám most jött sokak számára a hideg zuhany: az amerikaiak embere, Jacenyuk NEM HAJLANDÓ KOALÍCIÓRA LÉPNI a Brüsszel emberének tartott POROSENKÓVAL. AMERIKA KEDVENCE ehelyett tárgyalásokat kezd AZ ÖSSZES FASISZTA KISPÁRTTAL (van belőlük szép számmal, bár néhány százaléknál egyik se kapott többet – együtt azonban …). Ha, teszem azt, Jacenyuk eme másik koalíciója alakulna meg, úgy egy táborban lesz, mondjuk Igor Kolomojszkij és Oleg Ljasko. Az a két, egymást engesztelhetetlenül gyűlölő fasiszta, akik már többször is megígérték, hogy felkoncolják a másikat, kitapossák annak a belét, megfojtják egy kanál vízben, stb. De még a kegyetlenül levitézlett boszorka, Julia Timosenko is szerepet kap (akinek „Batykivscsina” pártja pedig éppen hogy csak bejutott) – és aki ugyancsak bosszút esküdött már jó néhány most leendő partnerével szemben. Mondhatom, gyönyörű, amolyan igazi „Európa-barát” koalíció lesz!
A magyar liberális sajtó (is) rögtön sietett lelkendezni: a kijevi választásokon AZ EURÓPA-BARÁT ERŐK GYŐZTEK. Nos, mindenki megfontolására ajánlom: mitől „Európa-barát” a jenki-bérenc Jacenyuk, aki zsidó létére, hét évtizeddel a Holocaust után fasiszta pártokkal és politikusokkal, azok szellemi örököseivel szűri össze a levet, akik térdig gázoltak az ukrajnai zsidóság (és egyéb kisebbségek) vérében. Aki annyira „Európa-barát”, hogy FIGYELEM! az oroszellenes szankciókról elfogadott törvényében lehetővé teszi, adott esetben, AZ UKRAJNÁN KERESZTÜL SZÁLLÍTOTT OROSZ GÁZ FELTARTÓZTATÁSÁT IS (!!!) Bár ettől az elmebajos ötlettől még a juntában is némelyek szemöldöke felszaladt, az agyhúgyköves törvényt utóbb mégiscsak elfogadta az ukrán parlament. (No, liberálisok, most tessék örvendezni!)
És ha netán Brüsszelben már kezdene is derengeni valami: talán mégiscsak abba kellene már hagyni az öldöklést – A JENKI-BÉRENC JACENYUKKAL „A HÁBORÚS PÁRT” GYŐZÖTT. Ha Brüsszel pattogott is eddig, most már nem játszhatja meg tovább az „önálló politikai erőközpont” bazári majmát. Tetszettek volna akkor önálló erőközpont lenni, amíg még lehetett; amikor, éppen ellenkezőleg, a pszichiátriai kezelésre szoruló, elmeháborodott, ön- és közveszélyes washingtoni brancs talpát tetszettek nyalni. Késő bánat, eb gondolat!
5. Valamit azért Brüsszelben is megéreztek. Október 29-én került sorra a háromoldalú gáztárgyalásokra Oroszország, Ukrajna és az EU között. A tárgyalások még másnap reggel is folytak. A Gazprom képviselője fenyegetőzött: ha nem történik valami, föláll és elutazik haza. FELTÉTELÜL SZABTÁK, HOGY AZ UNIÓ ÉS UKRAJNA ÁLLAPODJANAK MEG EGYMÁSSAL: KI FIZETI KI AZ UKRÁN ADÓSSÁGOT. (Ez, végülis, megvalósult.)
Az előbb említett Jacenyuk megint domborított egyet (pedig olyan szigorú professzor-ábrázata van!) Kijelentette – már nem először (és a jelek szerint egyvégtében ezen lovagolt is) – Ukrajna kifizeti az idén törlesztendő 3,1 milliárd dollárt (mely, a csoda-miniszterelnök szerint már együtt van, letétben egy bankban) – amennyiben Oroszország visszaállítja az egy évvel ezelőtti 268 dolláros árat. (Erre mondta azt Osztap Bender a „12 székben”: és a lakásom kulcsait ne adjam oda?)
Ezt azonban már Brüsszel sem vette be (hát, hogyne – itt már nem mások, hanem Európa szenvedéséről van szó, és az mindjárt más!) Gyors tárgyalások kezdődtek Ukrajna és az Unió között. És estére megállapodtak: Ukrajna október végéig (vagyis azonnal) letesz 1,4 milliárd dollárt. 1,7 milliárdot kifizet az év végéig. A tartozás többi részét pedig majd jövőre.
Oroszország cserében vállalta a gáz szállítását jövő március végéig.
Ukrajna négy forrásból juthat ehhez az összeghez: 1. az IMF olyan programjaiból, melyek az ország azonnali szükségleteit hivatottak fedezni; 2. egy külön, erre a célra létesítendő alapítványból, amelyben a szükséges 3,1 milliárdot majd tárolják; a „Naftogaz” állami cég bevételeiből; 4. uniós pénzügyi segítségből.
(Egy másik lehetséges forrás szóba sem jött, pedig, isten bizony, rengeteget lehetne rajta spórolni: A DONYEC-MEDENCEI NÉPIRTÓ HÁBORÚ AZONNALI LEÁLLÍTÁSA. MELY EDDIG TÖBB MINT 5 MILLIÁRD DOLLÁRBA KERÜLT – NAGYJÁBÓL ANNYIBA, MINT A TELJES UKRÁN GÁZADÓSSÁG.) Magyar sajtó, figyelem: Ukrajna gázadóssága nem 3,1, hanem 5,3 milliárd dollár. A 3,1 milliárd az az összeg, amit még ez év végéig ki kell(ene) fizetniük. A többit, jövőre.
Csikós Sándor