Megint megvizsgáljuk a „miért kapott ekkora pofont az ellenzék ismét” témakörét, még akkor is, ha már sokadszorra ezt nagyon unjuk.
De úgy látszik, a mi mozgalmunk tanácsait senki nem fogadja meg, inkább tömegesen csinálják azt a politikát, amely nem csak ostoba, de gerinctelen is. Mondhatják, hogy utólag könnyű okoskodni, de ugyanezt a cikket már megírtuk az előző választáson, most csak egy-két specifikummal kiegészítjük.
Mielőtt választásokról kezdenénk el beszélni, szögezzük le, hogy a mai pszeudodemokratikus rendszerben nincs szabad választás, hanem milliárdosok fizetnek be politikusokat a parlamentekbe.
A választások abból állnak, hogy a javak tömegével rendelkező tőkések százmilliárdos kampányokkal előtérbe hozzák a saját pártjaikat, a szegények, az alsóbb osztályok pártjai pedig nemhogy megjelenést nem kapnak, de még cenzúrázzák is őket. Így a széles tömegek megismerhetik a jobboldali kapitalisták és a „baloldali” kapitalisták félmondatos üzeneteit, a valódi, alternatív, szegénypárti baloldalról pedig majd lehet keresgélni valamit a Facebookon. Mindenféle piaci alapon működő választás = csalás.
A rezsim ráadásul szintén csalt, mikor mindenféle álcivilek, kormányzati pénzek, egyházak kampányoltak teljesen erkölcstelen módon, a mi pénzünkből egy párt mellett, amelynek propagandája 100% tömény hazugság.
És akkor az „ellenzék” felelőssége:
Nem volt ellenzék, csak a Fidesszel analóg másik cégek!
Lényegében nem beszélhetünk ellenzékről Magyarországon, hiszen Orbán neoliberális kapitalista gazdaságpolitikájára a neoliberális megszorításokban már hírhedtté vált politikusok akartak neoliberális kapitalista választ adni; valamint a kormány fasiszta gyűlöletkeltésére a korábban antifasisztát játszó „ellenzék” próbált hasonlóan fasiszta választ adni az ukrán nyugdíjasok és ukrán vendégmunkások elleni hisztériakeltéssel. Az ellenzék nem akart alternatívát kínálni, nem akart szembemenni, nem akart konfrontálódni. Ugyanazt csinálta, mint a Fidesz, csak pepitában. Szolidaritással és humanizmussal, a közösségi társadalom baloldali eszméjével kellett volna totálisan szembemenni a Fidesszel és vállalni a politikai konfrontációt. A feladat azért volt rendkívül egyszerű, mert az ellenzéknek igaza lett volna! Tényekkel nem lehet vitatkozni, a Fidesz hazugságait pedig minden fronton földbe lehetett volna döngölni, és még a kormánypártok általi óriási médiafölény sem kompenzálhatta volna az igazságot.
Baloldali ellenzék helyett jobboldali ellenzék volt!
Minden önérzetes és öntudatos demokrata epét hányt, amikor az „ellenzék” témája a (soha nem is létező) szociális válságkezelő program minden frontú propagálása helyett a diskurzust az foglalta el, hogyan érjék el a náci Jobbikkal való összefogást. Ezért mosogatták a pártot, melynek lökést adott, hogy a Mi Hazánk-os szélsőségesek kiváltak, mintha a párt ettől „megtisztult” volna, de valójában továbbra is áradtak a nácibotrányok a Jobbiktól is.
Nyilvánvalóan a Jobbikkal való összebútorozás óriási taktikai hiba volt, és csak tovább növelte az ellenzéki gerinc, lélek, agy és tökök erodálódását.
Nem volt gerinc, sem szív, sem agy, sem tökök!
A Fidesz leváltásához az „ellenzéknek” rendkívül sok döntést kellett meghoznia. Ezek általában kétutas kérdések voltak, és minden esetben a rosszabbik utat választották, hiába szóltunk.
A politikusok rendre gyáva, elvtelen, számító és ostoba lépéseket hoztak, melynek csúcsa a Jobbik-fasisztákkal való kollaboráció lett, amelynek eredményeként nem a Jobbik demokratizálódott – mint ahogy azt rengeteg naiv „ellenzéki” vizionálta -, hanem pont a demokraták kezdtek fasizálódni és a valódi felelősök helyett orosz kémbankokat emlegettek, valamint ukrán nyugdíjasok, határon túli magyarok és ukrán munkavállalók ellen uszítottak, amely tökéletes leképeződése a Fidesz migránsellenes propagandájának.
Nem volt program!
Ahogy azt számos esetben kifejtettük: a baloldalnak nem vezetők, nem összefogások, nem taktikázások és politikai intrikák kellenek, hanem PROGRAM!
Egy szociális válságkezelő programot kell létrehozni, és teljesen mindegy, miről beszél a rezsim, csak és kizárólag ezt a programot kell kivinni az emberek közé. Csak ezt a programot kell az emberek között terjeszteni, promótálni, megismertetni, elfogadtatni, szórólapozni és kiplakátolni, amíg a népek kívülről nem fújják a főbb pontjait.
Ilyen program jelenleg nem létezik. Ilyen közös program létrehozását egyedül az Európai Baloldal sürgeti és szorgalmazza, és amikor ez csírájában néha elindult különféle ellenzéki kerekasztalok mellett, a mi pártunk volt az elsők között, akiket az összefogást képmutatóan mantrázó, liberális “ellenzékiek” (nevesítsük: Gyurcsányék és Bokrosék) kivétóztak és hazaküldtek. Ennek eredményeként ezen programalkotásokból nem is lett semmi.
Hiteles tájékoztatás és program helyett kattintásvadász bulvárszemét
Ahelyett, hogy a pártok felépítettek volna alternatív médiát, hírforrásokat a közösségi médiában, inkább a kattintásvadász politikai bulvárszemétre fókuszáltak. Ezek mögött pedig nem volt tartalom, pedig azért lehetett volna miről beszélni. A cikkeik sem az értelemre, sem az érzelmekre nem voltak képesek hatni, inkább csak az állandó orbánfikázással deszenzibilizálták a tömegeket. Hiába beszéltek a mainstream média maradéka által feltárt korrupciós botrányokról, meg sem próbáltak a dolgokra magyarázatot adni, vagy mögé látni. Szilárd eszméik, ideológiák, világnézetük nincsen. Így az igazi oktatás, az igazi tájékoztatás, és az ebből fakadó tudatos felháborodás elmaradt, az ellenzék pedig megszokta, hogy a kormányzati mocskosságok az életünk részei. A saját híveiket sikerült ugyan megszólítani és jobban fanatizálni, de minek, ők voltak azok, akik amúgyis elmentek szavazni, de emellett minimális politikai munkát fejtenek ki a rezsim ellen, és azt is feleslegesen?
Még rosszabb, hogy a politikai hazugság és bulvár nem maradt meg ezen honlapok keretei között, hiszen volt egy Gyurcsány, aki kiállt és az Orbánt megbuktató titkos dokumentumokkal traktálta az országot és haknizott lakossági fórumokon, holott akinek volt esze, tudta, hogy csak blöfföl és semmi sincs a kezében. Azóta sem kaptuk meg a titkos svájci bankszálmák dokumentumait, viszont jelentős ellenzéki energiát kötött le ez a baromság, amellyel sikerült még hátráltatni is a Fidesz elzavarásának közös ügyét, ráadásul szégyent is hozott az ellenzékre és hitelvesztést is okozott. Gyurcsány bulvárszenzációt ígért, de csak egy üres lufi lett belőle.
A demokratikus gondolatok és terek kiterjesztése helyett ismét összefogás-mantra
Ha összeadjuk az EP-be jutott „ellenzéki” és a kormánypárti képviselők számát, előbbiek meg sem közelítik az utóbbit. 13:8 az arány a rezsim javára, tehát egyértelmű, hogy nem az összefogás a csodafegyver a Fidesz legyőzésére, hanem ha lerántjuk a leplet a hazugságaikról és nem defenzívába vonulunk, hanem saját szociális válságkezelő program reklámozásába kezdünk. Különösképp a Jobbikkal való összefogás az a borzalmas gondolat, amely miatt rengetegen pártoltak el az ellenzéktől, és amely miatt a tudatos, gerinces, azaz a legértékesebb aktivistákat vesztették el köreikből. Az meg sem fordult az ellenzék fejében, hogy új támogatókat nyerjenek meg, hogy becsapott embereket világosítsanak fel a Fidesz és a Jobbik hazugságairól.
Nincs más megoldás, csak az ellenzékváltás!
A Fidesz lassan 10 éve van hatalmon, ráadásul teljesen antidemokratikus és politikailag egyenlőtlen rendszert építettek fel. Sajnos nagyon okosan csinálták, kiváló stratégiai és taktikai érzékkel, megszállva a legfőbb hatalmi pontokat, a médiát, az egyházakat, az önkormányzatokat, az álcivil szervezeteket, az oktatási intézményeket és sportklubokat. Tőkét mentettek át oligarcháknak gazdaságilag és azt vissza is tudják forgatni a politikai kampányba. Eddig egész jól képesek megzabolázni a nyomorgó és elégedetlen tömegeket, azonban a rendszer nem tartható a végtelenségig, és bukni fog. Kérdés, mi jön helyette? A kérdés már számtalanszor felmerült a történelemben, a válasz pedig ugyanaz: Szocializmus vagy barbárság. Az „ellenzék” az EP választás előtt is megkapta ezt a kérdést, a választásuk pedig egyértelmű volt: a barbárságot választották. A Jobbikot választották, a szociális programot, a szocializmusban tényleg hívő szocialistákat, marxistákat és kommunistákat pedig kirekesztették az „összefogásból.”
Immár 10 éve várunk és adunk újabb és újabb esélyt annak a Gyurcsánynak, aki a rajongói szerint az egyetlen esély Orbán legyőzésére. Újból és újból előtűnik Bokros és Fodor Gábor, a hazai megszorító politika élbajnokai. Újból várjuk az MSZP huszadszori megújhodását és újjászületését. Valamint jönnek-mennek a messiás üdvöskék, mint az LMP, a Momentum, a Szolidaritás, Sándor Mária, Tétényi Éva és Márky-Zay Péter, akiknek közük nem volt a felelős és tudatos baloldali politizáláshoz.
A feladat nem egyszerű, hiszen az Orbánt legyőzni hivatott messiás félistenek, akik lassan 10 éve rendre alulmaradnak és képtelenek legyőzni a rezsimet, bebetonozódtak a rendszerbe. Pedig az lenne a tisztességes és becsületes, ha szépen lemondanának, és teret adnának a normális szervezeteknek. Ezek azonban megélhetési ellenzékiek, akik kormányozni nem tudnak, de nem is akarnak, viszont jól ellébecolnak a kényelmes ellenzéki szerepükben, még van némi politikai hatalmuk is parlamenti képviselőként, hogy a cégeik számára kicsit több profitot termeljenek.
Ilyen ellenzékkel nem lehet kormányt váltani, és valljuk be: felesleges is. Nem kell olyan kormányváltás, amely után maradna minden a régiben, és amely ugyanazon hibákat és bűnöket vinné tovább a politikában, a gazdaságban és a társadalomban.
Új baloldalt kell építeni, de ennek első pontja kell legyen a jelenlegi a totálisan inkompetens ellenzék leváltása.