László Attila Tibor, a medgyesegyházi Jobbik elnöke, a párt korábbi polgármesterjelöltje is részt vett a kitörés napi neonáci megemlékezésen.
Az egykori gárdista politikus a betiltott szervezetre hajazó Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) elnökeként jelent meg a rendezvényen. Az élményeit a Facebookon osztotta meg rajongóival. Már nem először, hiszen tavaly is nagyon hasonló posztban kérkedett a részvételével.
Bár a neonáci megemlékezések már 1997-től tartanak, sokszor nem kis médiavisszhanggal, a politikus szerint ezek „tiltott-titkolt” rendezvények. Ezzel a szélsőjobboldal szokásos mártírszerepben tetszelgő taktikáját alkalmazza. A rendezvény annyira titkolt, hogy évről évre címoldalas, és annyira tiltott, hogy rendőrök védik a náci egyenruhásokat a hétköznapi, normális honpolgároktól.
A hazaáruló magyar és a népirtó hitlerista alakulatok budapesti harcait „hősiesnek” titulálja, még annak ellenére is, hogy Hitler parancsa ellenére törtek ki a várból és menekültek a szovjet felszabadító erők elől. Szerinte a budapesti SS, Wehrmacht, nyilas és egyéb kollaboráns alakulatok a „keresztény Európa” védelmezői, amely színtiszta náci beszéd. Mindenképp fontos megjegyezni, hogy Budapest védelmében – többek között – az az SS-Totenkopf hadosztály vett részt, amelynek személyi állománya adta a koncentrációs és haláltáborok őrszemélyzetét is.
László megismétli a hazai neonácik lózungját, hogy Budapest 102 napig, Bécs néhány napig, Berlin pedig néhány hétig tudta feltartóztatni a szovjet hadosztályokat, ami lényegében nem csak ferdítés, de a számokban is hülyeség. Budapest ostroma nem is tartott 102 napig. Ha összesen a főváros körüli, 1944 októberében kezdődő hadműveleteket nézzük, akkor operálhatunk ezzel a számmal, de a tényleges ostrom csak hónapokkal később, az ostromgyűrű bezárta (december 25.) után négy nappal (december 29.) kezdődött. Mellékes, hogy a számok összehasonlítása enyhén csúsztatás, hiszen 1944 októberében (ha a 102 nappal számolunk) a német hadigépezet állapota – enyhén szólva – nem pont ugyanaz volt, mint Bécs vagy Berlin ostromának kezdetekor. A bécsi csata ténylegesen 11 napig tartott, a berlini azonban jóval több, mint 14 napig – a náci propagandisták ebben is kicsit csúsztattak.
A politikus szintén „kegyeleti megemlékezésnek” próbálja beállítani a neonáci seregszemlét és csapatépítő túrázást, amely szintén a szélsőjobbra jellemző gerinctelenség.
László megismétli a szélsőjobboldali sajtó (beleértve a Fidesz-médiát is) badarságait, hogy az antifasiszta tüntetők fasisztákat bántalmaztak, holott a teljes történet szerint pont a szélsőjobbosok mentek emberkedni az antifa tüntetők közé, és ezt a konfliktust mindenféle testi sérülés nélkül megúszták.
A politikus szerint (a turbómagyarokra jellemző helyesírási hibákkal együtt) a „fővárosban egyértelműen megmutatkozott, hogy melyik az a tábor amelyik fegyelmezett és a nemzetek Európájáért felelősséget vállaló, építő jellegű értékrendet képvisel és melyik az amelyik vörös és szivárványos lepelbe burkolózva, egyfajta démoni hisztériával és tébolyodott magatartással a káoszt és a pusztítást képviseli.”
Ha már a táborok között különbséget kell tenni: a fővárosban csak az mutatkozott meg, hogy a gyáva náci vandálok az éj leple alatt horogkeresztet festettek a Budai Önkéntes Ezred valódi hazafiainak emlékművére, majd ugyanilyen sunyi náci vandálok a Dunába dobták a Moszkva sétányi emlékműre elhelyezett koszorúkat.
A politikus persze azt is elfelejti, hogy a káoszt és pusztítást nem a szovjet erők vitték véghez Európában, hanem az ő szellemi elődei, és azok, akik előtt a neonáci degeneráltak megemlékeztek. A felszabadító harcok során ráadásul nem is a Vörös Hadsereg okozta a legnagyobb károkat, hanem a náci csapatok, akik az összes hidat belerobbantották a Dunába, akkor is, ha épp civilek – a mi apáink és nagyapáink – tartózkodtak rajta. Európát a fasizmus és a „keresztény Európa védelme” rombolta porig, a holokausztot a nácik hajtották végre és a Vörös Hadsereg vetett véget neki, a világháború 61 millió halottja Hitler és szövetségesei lelkén szárad, nem az antifasiszta koalícióén.
A politikus ráadásul annyira hülye, hogy szerinte „vörös és szivárványos lepelbe burkolózunk”, holott ezekkel pont kifejezzük, hogy kik vagyunk! Azon túl, hogy fogalma sincs, hogyan kell ezt a szófordulatot használni, pont ők azok, akik nemzeti színekbe vagy narancsszínűbe csomagolják a barnát, „nemzeti radikálisnak” nevezik a nácit és a fasisztát, Magyar Önvédelmi Mozgalommá keresztelik át a Magyar Gárdát, mert sem a saját eszméiket, sem a saját szervezeteiket nem képesek vállalni és megvédeni, inkább gerinctelenül sunyi trükkökkel nevezgetik át a szervezeteiket, vagy öltöny alá húzzák a gárdamellényt a parlamentben.
Mi vagyunk azok, akik ki merünk állni elveinkért, és ha betiltják a munkásmozgalmi jelképeket, akkor nem átkereszteljük őket, hanem a mellünkre tűzzük bátran.
Ne felejtsük el, hogy László Attila Tibor a Jobbik alapszervezeti elnökeként és polgármesterjelöltként a párt prominense. Ne felejtsük el, hogy a gárdaklón MÖM a Jobbik irodáiban szerveződik országszerte. Azt se felejtsük el, hogy ez nem a politikus első kitörés napi megemlékezése, és nem az első nácibeszéde! A Jobbikban ezek a megnyilvánulások hétköznapiak és nem törődnek vele.
Az eset azért is súlyos, hiszen a neoliberális „ellenzék” opportunista politikusai mindent megtesznek azért, hogy a Jobbikról az a cuki kép menjen át a köztudatba, amelyet a Jobbik láttatni akar. A neonácik nem tudnak nácizmussal szavazatokat szerezni, ezért „szocialistának”, munkásbarátnak, állatvédőnek, környezetvédőnek, rendpártinak, antikapitalistának és cukinak próbálják eladni magukat, holott pont a munkásszervezetek szétverése a feladatuk, mely során a kapitalista tőkét segítik, végső soron pedig ennek a környezet, az állatok és a közbiztonság is megissza a levét.
A neoliberális „ellenzék” azzal igazolja a Jobbik-nácikkal való elvtelen, felesleges és bűnös összefogást, hogy a nácik már átléptek a Mi Hazánk pártba, és nem vesznek róla tudomást, hogy a párt eddig nácibotrányba keveredett képviselői még mindig pozíciót foglalnak el a Jobbikban, sem arról, hogy új nácibotrányok is felszínre kerülnek. Nem csak a Jobbikban legyintenek László Attila Tibor szavaira és gárdaszervezésére, hanem a „széleskörű ellenzéki összefogásban” is. A politikai és anyagi érdekük miatt nem is akarnak és nem is fognak erről tudomást venni. Márpedig a Jobbikkal Fideszt váltani kb. annyira lesz hatékony, mint lángszóróval tüzet oltani.