Az Egyesült Államok külpolitikájának leendő csúcspolitikusai Joe Biden elnök szerdai beiktatása előtt közvetlenül pontosították az új kormány várható agresszióit.
Az Egyesült Államoknak „hatalmi pozícióból kell szembe szállnia” Kínával – mondta Antony Blinken kinevezett külügyminiszter a szenátusi meghallgatásán, majd tudatta, hogy Washington győzni fog a Pekinggel szembeni hatalmi harcában: „A terepen tudjuk megverni Kínát.” „Agresszív választ” ígért Kínának Avril Haines, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója, aki a 17 titkosszolgálat főnöke lesz.
Az elmúlt héten Kurt Campbell, a jövőbeni Indiai-Csendes-óceáni koordinátor a Nemzeti Biztonsági Tanácsban, a Külügyek szaklapban felvázolta, hogy a Biden-kormány a Kínától való elszakadás politikáját enyhe módosításokkal ugyancsak folytatni fogja, ahogy az USA katonai pozicionálását a Népköztársaság ellen. Mindazonáltal Washington szorosabbra fogja az ázsiai szövetségeseit. Ez leginkább Japánra és Dél-Koreára vonatkozik.
Az Oroszország elleni amerikai konfrontációs vonal is benne van a legfrissebb washingtoni kijelentésekben, amely mindenesetre élesedni fog. Blinken a meghallgatása során olyan messzire ment, hogy biztosította Mitt Romney republikánus szenátort a Moszkva elleni világos álláspontjáról. Romney évekkel ezelőtt feltűnést keltett, mikor Oroszországot az USA „első számú politikai ellenségének” nevezte. Blinken közölte, hogy javasolja Grúzia felvételét a NATO-ba. Ezzel a nyugati háborús szövetség Oroszország köré font katonai gyűrűje egy további darabbal szélesedne.
Ehhez még hozzátette, hogy át kellene gondolni a Törökország elleni szankciók szigorítását. A Trump-kabinet megsértődött, amikor Ankara az orosz S-400-as rakétaelhárító-rendszert vette meg. A céljuk az is, hogy az oroszországi fegyveripart tönkretegyék a potenciális ügyfelek elrettentésével. Blinken – Moszkvára pillantva is – nagy hangsúlyt helyezett rá, hogy az Egyesült Államok szigorúbban ragaszkodjon a tervezett agresszióihoz. Ebben az az ellentmondás, hogy kijelentette az Északi Áramlat 2 elleni amerikai szankciókkal kapcsolatban, hogy „minden meggyőzési eszköz” jogos a földgázvezeték megakadályozására. A szövetségi kormány határozottan visszautasította a szankciókat.
Egyébként sincs feszültség a látóhatáron. Ugyan Biden elnök elviekben elkötelezett az iráni atomegyezmény iránt, amelyet több általa kinevezett csúcsfunkcionárius korábban vezető pozícióban tárgyalt. Mindazonáltal további engedményeket akar adni Teheránnak, amely már 2015-ben is sikertelen volt, és megkérdőjelezi a megállapodás megújítására tett erőfeszítéseket. A Közel- és Távol-Kelettel kapcsolatban sem enged semmi jóra következtetni, hogy a Avril Haines jövőbeni titkosszolgálati főnökasszonynak Obama alatt köze volt az ottani amerikai dróngyilkosságok drámai elterjedéséhez.
Még Venezuela esetén sem nyilvánvaló az irányváltás. Biden környezete még decemberben ismertette, hogyan fogják alapvetően kezelni Nicolas Maduro elnököt, így Blinken a Szenátus előtt is kijelentette, hogy Washington továbbra is a meghiúsult puccskísérletekért felelős Juan Guaidot támogatja. Az, hogy még a venezuelai ellenzékben is elvesztette támogatását, megmutatja, hogy ez továbbra sem zavarja Biden keményvonalasait.
forrás: Junge Welt