Alantas taktikák, amelyek végül visszafelé sültek el: Kamala Harris „jelölése” a történelem legkevésbé demokratikus folyamata volt, miközben a párt aktívan elnyomta az ellenvéleményeket az interneten, és jogászaik akadályozták a harmadik pártok jelöltjeinek részvételét a választásokon – mondja Dennis Broe.
A választás véget ért, és itt az ideje a kifogásoknak. A demokraták Oroszországot, Kínát, Iránt és talán még Moldovát is hibáztatják majd beavatkozás miatt. Ha veszítettek volna, a republikánusok azt mondanák, hogy a választási eredmények manipuláltak.
Az igazság az, hogy a legtöbb szavazó annyira dühös amiatt, ahogyan az ország és a világ a pusztulás felé halad, hogy tömegesen szavaztak a jobboldali-neoliberális program ellen, amely egyre közelebb taszítja az amerikaiakat a szegénységhez belföldön, és nukleáris pusztítás szélére taszítja a világot egy háromfrontos háborúra épülő külpolitikával. Háborúk, amelyeket Joe Biden pénzügyminisztere szerint egy adósságokkal terhelt, anyagilag kifacsart kormány is megengedhet magának, miközben belföldön nincs pénz a katasztrófaelhárításra.
A demokraták most azt állítják majd, hogy a demokrácia csorbát szenvedett, de az igazság az, hogy annak az intézménynek a maradékát már a kampány során maga a párt rombolta le.
A demokraták 2024-es választási szlogenje az volt, hogy „A demokrácia a szavazólapon van,” vagyis ismét farkast kiáltottak, és azzal vádolták a republikánus jelöltet, Donald Trumpot, hogy amerikai jogok felszámolására törekszik. Valójában azonban a demokraták mindent megtettek, hogy a demokrácia ne kerüljön a szavazólapra.
Egy barátom múlt hétvégén szavazott New Yorkban, de sehol nem találta Dr. Jill Steint a szavazólapon. Be kellett írnia a nevét. Bárcsak csak egy adminisztrációs hiba lett volna. Ehelyett a demokraták, a szavazati jog és a joguralom állítólagos védelmezői egy jól fizetett jogászcsapatot alkalmaztak, hogy a Zöld Párt aláírásait érvénytelenítsék, így Stein nem jelenhetett meg a szavazólapon.
Ez után a törvény 2020-as módosítása következett, amely szerint csak négy párt szerepelhet a New York-i szavazólapon, kizárva a demokraták legnagyobb kihívóját, a Zöldeket. Stein pártjának 45 ezer aláírást kellett összegyűjtenie – háromszor annyit, mint az előző választáson –, és ellen kellett állnia a demokraták procedurális kihívásainak az összegyűjtött aláírásokkal szemben.
Stein volt az egyetlen háborúellenes, népirtásellenes jelölt, így a Dick Cheney/Kamala Harris-féle demokraták, akik a háborúpárti, népirtáspárti párttá váltak, számára ő volt a legnagyobb kihívás.
Harris „jelölése” a történelem legkevésbé demokratikus jelölése volt. A 2020-as előválasztásból gyorsan kiesett Tulsi Gabbard négyperces vádbeszéde után, amelyben kíméletlen kaliforniai ügyészként jellemezte, aki börtönbe záratta a szegény fekete nőket, ha nem küldték iskolába a gyerekeiket, még ha betegek is voltak, és támogatta a fekete férfiak börtönben tartását, mert az államnak szüksége volt az ő rabszolgamunkájukból származó pénzre.
Bár az emberek bajnokaként állította be magát, kaliforniai legfőbb ügyészi munkássága során gyakran csak szóban támogatta ezt, valójában azonban inkább a bankok és a nagy technológiai cégek pártját fogta, annyira, hogy Larry Fink, a világ legnagyobb befektetési vállalatának vezetője azt állította, hogy a pénzügyi szektor szemében nincs különbség Trump és Harris között.
Harris jelölésére azt követően került sor, hogy Biden ellenfél nélkül vonult végig a demokrata előválasztásokon, és minden más demokratát figyelmeztettek, hogy ne induljon ellene. Amikor a Trump-vita után világossá vált, hogy Biden mentális képességei nem elegendők a kormányzáshoz – ami hivatalba lépése óta nyilvánvaló volt, de egy imádó média figyelmen kívül hagyta –, nem a párt, hanem a támogatók gyűltek össze, és kérték Bident, hogy mondjon le.
Ezután kinevezték Harrist, aki a választási előválasztáson egyetlen szavazatot sem kapott, a párt jelöltjének. Csak hogy a kongresszuson ne legyen látható ellenállás ezzel a furfanggal szemben, a jelölési eljárást az esemény előtt, online bonyolították le.
Harris olyan gyenge és tapasztalatlan jelölt volt, hogy nem mert megjelenni interjúkban, és végül csak egy CNN-interjút vállalt, amelyet Dana Bash, egy hízelgő műsorvezető készített vele, és amelyet fele részre vágtak vissza zavaros beszéde miatt.
A média hetekig kérdezte őt arról, hogy hogyan lenne más az ő kormánya, mint Bidené, akinek népszerűségi mutatója az Egyesült Államokban 20%-ra esett. Harris végül azzal válaszolt, hogy republikánusokat is bevonna kabinetjébe – vagyis az ő különbsége a népirtást támogató háborúpárti Bidentől az, hogy még jobbra áll.
Első külpolitikai beszédében a kongresszuson – amelyet kétségtelenül Biden neokonzervatívjai írtak – nem a békés megoldást kereste, hanem elkötelezte magát az Ukrajna mellett a háború folytatása mellett, katonai segélyeket ígért Izraelnek a Gáza elleni népirtás folytatására, ami most már kiterjed Ciszjordánia lerombolására, Bejrút polgári bombázására Libanonban, valamint Irán bombázására, amely nukleáris katasztrófához vezethetne, és Jemen, Szíria és Irak bombázására is.
Olyan agresszív hangot ütött meg Kínával szemben, hogy nemcsak Cheney lánya, hanem maga Cheney is – „a sötétség hercege” – támogatta és kampányolt mellette.
Ő képviseli a centrista és jobboldali demokraták és a centrista és jobboldali republikánusok összefonódását, miközben a két párt elitjei szembefordultak Trump harcias és dühös munkásosztálybeli támogatóival és szélsőjobboldali politikusaival.
A demokraták befolyásukat használták a közösségi médián keresztül, nem azért, hogy szavazatokat szerezzenek, mint amiben Barack Obama volt híres az első kampányában, hanem hogy elhallgattassák az ellenvéleményeket, ugyanúgy, ahogyan ügyvédeik megakadályozták a harmadik pártok jelöltjeinek részvételét a választásokon. A Facebook törölte a bejegyzéseket, és a Google korlátozta a kereséseket a Demokrata Párt nyomására.
Mondjon bármit Trumpra, ő egy fárasztó előválasztási folyamaton ment keresztül két erős ellenféllel, Nikki Haley-vel és Ron DeSantisszal szemben, végül győztesen kikerülve közülük. A párt prominens tagjai nem mernek szembefordulni vele, mert aktív és hűséges munkásosztálybeli és kisvállalkozói bázisa van, és a pártelitnek szinte semmi támogatottsága nincs rajta kívül.
Ezért sokan menekülnek a demokratákhoz, hogy a pártot még inkább jobbra tolják.
Olyan felfordult helyzet alakult ki, hogy a demokraták abban reménykedtek, hogy megnyerik a választást a fehér külvárosi szavazók támogatásával, miközben úgy tűnik, hogy a fekete szavazók egyötöde és jóval több hispán támogatta Trumpot.
A demokraták mint a szakszervezetek és a munka védelmezői eltűntek. Ehelyett a demokraták most egy machiavellista háborúpárt, amely minden létező alantas trükköt bevet, hogy megválasszák egy alakítható bábukat, akit a hadiipari komplexum saját céljaira alakíthat.
Trump persze semmivel sem jobb, és ez a választás ismét megerősíti azt a szánalmas, előre manipulált gyakorlatot, amelyet minden négy évben az amerikaiak – vagy inkább az amerikai média – demokráciának nevez. Valójában ez egy neoliberális oligarchia, amelyet egy gazdag donorosztály irányít, amelyet sem saját dolgozói, sem a világ többi része nem érdekel, ahol teljes dominanciára törekszik – bármilyen áron, amely immár nukleáris holokausztot sem nélkülözhet.
Írta: Dennis Broe újságíró, műsorszolgáltató és író, aki francia, brit és amerikai médiának ír
forrás: Morning Star