Amikor Joe Biden 2020-ban megnyerte az elnökválasztást, Donald Trumpot az Egyesült Államok történetének „aberrációjaként” jellemezte. Trump elsöprő győzelme ezen a héten azonban megmutatta, hogy ő ennél sokkal több.
A győzelem mértéke egy fejlett társadalmi hanyatlás fájdalmas megerősítése volt. Ebből a hanyatlásból és a demokraták kudarcából Trump és a szélsőjobb növekszik, és jobbra húzza az országot.
Több mint 40 év neoliberális politika egy traumatizált, félelemmel teli és erőszakos társadalmat teremtett. Az Egyesült Államok ugyan a „szabad világ” vezetőjeként mutatja magát, de világelső az öngyilkossági arányokban, a börtönökbe zártak számában, a fegyveres erőszakban és a droghalálokban.
A szabadpiaci politika, amit mind a republikánusok, mind a demokraták támogattak, lenyomta a munkásosztály béreit, tönkretette a tisztességes munkalehetőségeket, és növelte az egyenlőtlenséget.
Az Egyesült Államok ma a világ egyik legnagyobb egyenlőtlenségével rendelkező társadalma. A vagyon 20 százaléka az 1 százalék leggazdagabb kezébe áramlik, és a legfelső 0,1 százalék körülbelül ugyanannyi vagyont birtokol, mint az alsó 90 százalék.
Ezek a gazdasági statisztikák emberi szenvedést és fájdalmat rejtenek. 2022-ben rekordszámú, 49 500 ember vetett véget életének, és az öngyilkossági ráta 100 000 emberre vetítve 14,3 volt. Ez volt a legmagasabb érték 1941 óta – mígnem a következő évben 14,7-re nőtt.
A függőség aránya hasonló pályán mozog. Az Egyesült Államokban a droghasználat okozta halálozási ráta a legmagasabb a világon: 100 000 emberre vetítve 18,75, míg a világátlag mindössze 2,08. Az opioidfüggőség járványa, amelyet a gyógyszeripar hajtott, 2021 áprilisáig több mint 100 300 amerikai életét követelte.
Johnstown, Pennsylvania, egy város, amely jól ismeri a droghalálozások terhét. Évtizedeken át a városképet a Bethlehem Steel Corporation hatalmas gyárai uralták, amelyek valaha az amerikai kapitalizmus szimbólumai voltak.
A gyárak 1992-ben bezártak, és ma már alig maradt néhány ezer acélipari munkahely. Az utcákat vape üzletek, gyorséttermek és bezárt boltok sora uralja.
Johnstown csak egyike azon városoknak, amelyek az Egyesült Államok hanyatlását szimbolizálják, és Trump támogatottságának szívvidékét alkotják. Trump sikeresen táplálkozott a neoliberalizmus hatásai iránti felhalmozódott haragból és elégedetlenségből.
„A karrierpolitikusok, mint Joe Biden, hazudtak nektek” – mondta Trump Johnstown lakóinak. „Visszaélt veletek. Elfojtotta álmaitokat és kiszervezte a munkahelyeiteket Kínába és távoli országokba szerte a világon.”
Trump, aki maga is milliárdos és a nagyvállalatok egy jelentős részének támogatását élvezi, azonban semmit sem kínál a munkásosztálynak, legyenek azok fehérek, feketék vagy latinók. Miért húzott mégis hasznot a szélsőjobb a neoliberális közép válságából, és nem a baloldal?
Először is, Trump egyszerre táplálkozik a neoliberális közép által okozott válságból, és annak eszméit építi tovább. A politikusok azzal igazolták ezt a neoliberális politikát, hogy a piaci verseny és a kíméletlen individualizmus az emberi fejlődés alapja.
Adam Kotsko, az Egyesült Államok egyik írója „Neoliberalism’s Demons” (A neoliberalizmus démonjai) című könyvében azt állítja, hogy ez a rendszer „kényszerített választások elé állított minket, hogy a társadalmi problémákért az egyének rossz döntéseit tegyük felelőssé”. Így a mély társadalmi válságra jobboldali válaszok születhetnek, ahelyett, hogy kollektív osztályválaszokat keresnénk.
A főáramú politikusok a kudarcukért való felelősség elterelése érdekében gyakran használnak rasszizmust, amely termékeny talajt ad Trump számára. Például Kamala Harris a demokratákat úgy ünnepelte, hogy „kevesebb jogtalan bevándorlót és illegális bevándorlást hagytak”, mint Trump hivatali idejének végén. Bírálta Trumpot, amiért „mindössze a mexikói határfal 2 százalékát építette meg”.
Másodszor, Trump és a szélsőjobb az „amerikai álom” iránti nosztalgiára játszik, amelyet leginkább a második világháború utáni évtizedekhez kötnek. Ez a teljes foglalkoztatás, az emelkedő életszínvonal és a gazdasági fellendülés kora volt – az Egyesült Államok világban betöltött hatalmának csúcspontja. Azonban mindig is rémálom volt a fekete emberek, nők és LMBT+ személyek számára.
Az 1950-es évek a déli államokban érvényes rasszista Jim Crow törvények, a szegregáció és a lincselések kora volt. Ez volt az „ideális nukleáris család” ideológiájának kora, különösen a nők számára szigorú nemi szerepekkel. Az amerikai álom ideológiája a jólétet a fehér amerikaiak „születési jogának” mutatta be.
Sok munkásosztálybeli ember az 50-es évek magasabb életszínvonalát az addigi küzdelmek eredményeként érte el. A munkások militáns akciói, mint például a General Motors ülősztrájkja 1936-37-ben Flintben, Michiganben, arra késztették az amerikai uralkodó osztályt, hogy engedményeket tegyen.
A nagyobb felkeléstől való félelem arra késztette az amerikai kormányt és a nagyvállalatokat, hogy egyezségre jussanak a szakszervezeti vezetőkkel. Ugyanakkor elfojtották a baloldalt a „kommunistaellenes” boszorkányüldözések során az 1940-es és 50-es években. A jólét „születési jogának” gondolata elterjedt a köztudatban.
Trump hírhedt Madison Square Garden-i beszéde ebben a hónapban rasszizmussal és szexizmussal volt átszőve, és bemutatta a szélsőjobb taktikáját. Rákapcsolódott arra a társadalmi válságra, amely milliók életét érinti, és Harris-t okolta a „középosztályunk megsemmisítéséért” kevesebb mint négy év alatt. Ezt a mély fájdalmat a bevándorlók ellen fordította.
„Meg fogom védeni a munkásainkat. Meg fogom védeni a munkahelyeinket” – mondta. Majd hozzátette: „Meg fogom védeni a határainkat. Meg fogom védeni nagy családjainkat.
„Meg fogom védeni a gyermekeink születési jogát, hogy a Föld leggazdagabb és legerősebb nemzetében éljenek.” Az amerikai álom születési jogának fogalma összefonódott az amerikai társadalom mély rasszizmusával, amelyet a munkások és a szegények megosztásra használtak.
1965-ben Martin Luther King polgárjogi vezető azt mondta, hogy a „déli arisztokrácia Jim Crow-t adta a szegény fehér embernek”. „Amikor ráncos gyomra kiáltott az ételért, amelyet üres zsebei nem tudtak megadni, Jim Crow-t ette, egy pszichológiai étket, amely azt mondta neki, hogy bármilyen rossz is a helyzete, legalább fehér ember, jobb, mint a fekete ember” – mondta.
Ez is része Trump stratégiájának. Számos ember haragját rasszizmus szításával, bevándorlók és „liberális elit” bűnbakként történő megnevezésével csatornázta. Ez eltereli a haragot és a figyelmet a valódi elitről – a milliárdosokról, főnökökről és bankárokról –, amelyhez Trump is tartozik.
Négy évvel ezelőtt Trump azt ígérte egy Johnstown-i gyűlésen, hogy „óriási számú gyárat hozunk be”. Ez hazugság volt, amit nem teljesített, de a támogatottságát nem veszítette el.
Azt ígéri, hogy visszaadja az emberek önbecsülését és státuszát bűnözők, drogdílerek, bevándorlók és a „woke baloldal” ellen lépve.
Ez az amerikai válság nem feltétlenül a jobboldalt kell, hogy erősítse. Erős társadalmi mozgalmak rázták meg az amerikai társadalmat – például a palesztin ügyet támogató egyetemi mozgalmak, a Black Lives Matter, és a Trump első elnöki ciklusa alatt fellépő tömeges ellenállás.
Milliók fordultak Bernie Sanders, Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) és a magukat demokratikus szocialistáknak nevező „csapat” felé.
Ők egy Zöld Új Megállapodást ígértek, amely milliárdokat fektetne tisztességes, jól fizető munkákba a munkásosztály számára. Ez Biden Build Back Better programjává alakult, amely visszafogta ezeket az ígéreteket.
Végül a Bidenomics gyakorlatilag fegyverkezési programmá alakult, kevés zöld munkahellyel. De Sanders, AOC és társaik mind támogatták Biden-t, és azt a politikát, hogy a Demokrata Párton keresztül működjenek. Beálltak egy olyan adminisztráció mögé, amely elmélyítette a válságot és keveset tett a munkásokért.
A választásokon Trump üzenete az volt, hogy „Tegyük újra naggyá Amerikát”. A demokraták azt állították, hogy „Amerika már nagyszerű”. Az emberek átlátták ezt a hazugságot – és a demokraták szavazói visszaestek a 2020-as szinthez képest.
Ahhoz, hogy szembeszálljunk Trump rasszista programjával, olyan baloldalra van szükségünk, amely nem áll be a demokraták mögé, és a tüntetések és a munkahelyi küzdelmek erejére épít.
Ennek egy kis részét láthattuk a közelmúltbeli Boeing és dokkmunkások sztrájkjában, és nagy osztályharcok várhatóak Trump programjával szemben. A szélsőjobb és a rasszizmus elleni harc mellett a baloldalnak valódi alternatívát kell kínálnia a kapitalizmussal szemben.
Az 1930-as években Langston Hughes, a nagyszerű fekete amerikai költő gúnyolta azokat, akik az elképzelt amerikai múlt iránti nosztalgiát használták. „Amerika soha nem volt Amerika számomra” – mondta.
A valódi feladat szerinte az volt, hogy „újra megalkossuk Amerikát” – egy olyan társadalmat építsünk, amely mentes a kizsákmányolás és az elnyomás pusztításaitól. „A mi feladatunk, hogy a pusztulásból, a halál gengszter uralmából, a rablás, korrupció és hazugság rothadásából” megváltást hozzunk az országra és annak hatalmas gazdagságára.
Ezt csak a szélsőjobboldal és az azt előállító rendszer elleni harc révén nyerhetjük meg.
forrás: Socialist Worker