Ahogy a világ Bakuba, Azerbajdzsánba tekint a COP29 csúcstalálkozóra, kritikus fordulóponthoz érkeztünk a klímakatasztrófa elleni küzdelemben. António Guterres ENSZ-főtitkár figyelmeztetett, hogy az emberiség közel áll a visszafordíthatatlan klímaváltozási fordulópontokhoz, mint például az Amazonas esőerdőinek összeomlása vagy Grönland jégtakarójának eltűnése.
Szavai az EU Copernicus Klímaváltozási Szolgálatának jelentése közepette hangzottak el, amely szerint az idei év a valaha mért legforróbb lehet, és valószínűleg először haladja meg a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti szintet 1,5°C-kal. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a hatodik tömeges kihalás kellős közepén vagyunk, amit az emberi tevékenységek, például a fenntarthatatlan földhasználat és a klímaváltozás okoznak. Ellentétben a múlt természetes eseményeivel, ez a válság a saját alkotásunk, ahol a klímadiszrupció felgyorsítja a fajok kihalását, és aláássa a biodiverzitás klímaszabályozásban betöltött létfontosságú szerepét.
A sürgető veszély ellenére a közelmúltbeli COP16 biodiverzitási csúcstalálkozó nem hozott konkrét megoldásokat, tovább növelve a visszafordíthatatlan károk és a társadalmi összeomlás kockázatát. Ez a pusztító bizonyíték egy olyan rendszert tár fel, amely a természetet kizsákmányolandó erőforrásként kezeli, bármi áron. Túl sokáig helyezték előtérbe a kapitalista érdekek a rövid távú profitot a hosszú távú jóléttel szemben, táplálva a klímakáoszt és mélyítve a globális egyenlőtlenségeket. A COP29-en az Európai Parlament Baloldala szolidaritást vállal a klímaválság által leginkább sújtott közösségekkel, sürgős, átalakító cselekvést követelve, amely az igazságosságon és a rendszerszintű változásokon alapul. Félmegoldások és homályos ígéretek többé nem elfogadhatók.
A kapitalista modell megkérdőjelezése: Valódi klímafinanszírozás követelése
Radikális megoldásokra van szükség, amelyek a kapitalista modellt célozzák meg, amely idáig sodort bennünket. Egyik kritikus terület a klímafinanszírozás, ahol a fejlődő országok szükségleteit csak jelképes támogatásokkal és adósságalapú finanszírozással kezelik, ami adósságcsapdákat perpetuál a valódi segítség helyett. A COP29-en új kollektív számszerűsített célkitűzést (NCQG) követelünk a klímafinanszírozás terén, amely több ezer milliárdos, adósságot nem generáló támogatást biztosít, nem kölcsönöket, hogy lehetővé tegye a fejlődő országok számára az éghajlati ellenállóképesség és alkalmazkodási intézkedések végrehajtását. Ezek az alapok elengedhetetlenek ahhoz, hogy tiszteletben tartsuk a Párizsi Megállapodásban tett vállalásainkat. Emellett felelősségre kell vonni a fosszilis tüzelőanyag-ipart. Túl sokáig formálták a fosszilis tüzelőanyag-óriások a klímapolitikát saját javukra, miközben büntetlenül szennyeztek. Találtak ehhez készséges szövetségeseket a centrista és jobboldali politikusok között. Nemzetközi Fosszilis Tüzelőanyag-terjesztés Elleni Egyezményt követelünk, amely megállítja az új fosszilis tüzelőanyag-befektetéseket, és elősegíti a gyors és igazságos átállást a megújuló energiára, a közösségek szükségleteit a vállalati profitok elé helyezve.
Az EU kudarcai: Bűnrészesség a vállalati érdekekkel
Az Európai Unió, amely globális klímavezetőként állítja be magát, következetesen kudarcot vallott e képnek való megfelelésben. Klímaretorikája ellenére az EU vezetése ismételten engedett a vállalati érdekeknek, előnyben részesítve a profitot a sürgős cselekvéssel szemben. Wopke Hoekstra nemrégiben történt kinevezése az EU klímabiztosává ennek a képmutatásnak az epitómája. Egykori McKinsey-tanácsadóként, aki szoros kapcsolatot ápol a vállalati körökkel – köztük a fosszilis tüzelőanyag-óriásokkal, akik továbbra is profitálnak a klímapusztításból –, Hoekstra háttere sürgető kérdéseket vet fel arról, hogy képes-e a közjót képviselni a beágyazott vállalati hatalommal szemben. Ez az érdekütközés aláássa az EU klímacéljait.
Hasonlóképpen, az Európai Néppárt (EPP) arra törekedett, hogy késleltesse az EU alapvető erdőirtás-ellenes szabályozását, amely lépés veszélyezteti a létfontosságú ökoszisztémákat, és megmutatja, hogy az EU milyen könnyen kiszolgálja a vállalati lobbi érdekeit a környezeti integritás rovására. Miközben világszerte erdőtüzek és áradások pusztítják a közösségeket, az EPP hűsége az erdőirtást ösztönző ipari érdekekhez rávilágít arra, hogy a vállalati befolyás mennyire mélyen áthatja az EU politikáját. A Baloldal számára az erdők védelme nem alku tárgya. Az erdők nemcsak a biodiverzitás menedékei, hanem kulcsfontosságú szén-dioxid-elnyelők is. Az erdőirtás elleni fellépés bármilyen késlekedése közvetlen fenyegetést jelent a közös jövőnkre.
Kereskedelmi megállapodások, amelyek aláássák a klímavédelmet: A Mercosur-egyezmény
Az EU éghajlatvédelemmel kapcsolatos bátor és sürgős cselekvésének hiánya talán a legszembetűnőbb a Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás erőltetésében. Miközben a világ a klímaváltozás katasztrofális hatásaival küzd, az EU továbbra is olyan kereskedelmi egyezményeket hajszol, amelyek rombolják a környezetet és mélyítik az egyenlőtlenségeket. A Mercosur-egyezmény lehetővé tenné az európai piacok megnyitását olyan termékek előtt, mint a marhahús és a szója, amelyek az amazóniai erdőirtással hozhatók összefüggésbe, felgyorsítva ezzel a világ egyik legfontosabb szén-dioxid-elnyelőjének pusztulását. Ez nem csupán egy kereskedelmi megállapodás; ez az engedély a környezet pusztítására és kizsákmányolására, semmibe véve azoknak az őslakos közösségeknek a jogait és túlélését, akik generációk óta védelmezik ezeket a területeket. A Baloldal kereskedelmi igazságosságot követel, amely összhangban van a klímacélokkal, és szigorú védelmet nyújt az emberi jogok és a környezet számára. A jövőnk nem eladó a legmagasabb ajánlatot tevőnek. A kereskedelmi megállapodásoknak a fenntarthatóság, az egyenlőség és az igazságosság iránti elkötelezettséget kell tükrözniük.
Egy igazságos jövő építése: A Baloldal víziója a COP29 és azon túl
Ahogy közeledik a COP29, az Európai Parlament Baloldala világosan fogalmaz: klímaigazságosság a jelenlegi kizsákmányoló rendszerben nem érhető el. Fel kell számolnunk azokat a struktúrákat, amelyek ezt a pusztítást okozták, és előtérbe kell helyeznünk azokat a politikákat, amelyek a közjót, a környezet egészségét és a társadalmi igazságosságot szolgálják. A COP29-en azért fogunk küzdeni, hogy olyan klímafinanszírozási keret szülessen, amely a válság súlyosságával arányos, és támogatásokat biztosít a fejlődő országok számára anélkül, hogy adósságcsapdába taszítaná őket. Határozott, kötelező érvényű elkötelezettséget fogunk követelni a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére, a kiskapuk bezárására, valamint a szennyezők felelősségre vonására a bolygónk ellen elkövetett károkért. Az erdeink nem várhatnak, ahogy az általuk fenntartott biodiverzitás sem, ezért azonnali, kötelező érvényű intézkedéseket követelünk az erdőirtás megállítására, hogy ezeket az ökoszisztémákat megóvjuk a jövő generációi számára.
Ezen túlmenően követeljük a kereskedelmi politikák teljes átalakítását, amelyek kizsákmányolják az embereket és a természetet egyaránt. A kereskedelemnek az embereket kell szolgálnia, nem a profitszerzést, és minden megállapodásnak előtérbe kell helyeznie a környezeti és társadalmi felelősségvállalást. A COP29 fordulópontot jelent. A vezetők Bakuban dönthetnek arról, hogy folytatják-e a profitvezérelt tétlenség útját, vagy elkötelezik magukat a klímaigazságosság és társadalmi egyenlőség átalakító víziója mellett. Az Európai Parlament Baloldala az utóbbit választja, és számon fogjuk kérni a vezetőket, ha nem cselekednek.
Eljött az idő, hogy megszakítsuk a fosszilis tüzelőanyag-ipar és a profitszerzés hajtotta érdekek szorítását, és olyan jövőt építsünk, amely az igazságosságon, a szolidaritáson és a fenntarthatóságon alapul mindenki számára.
EP Baloldal frakció