2025. május 8-a sokak számára ünnepnap lesz Nagy-Britanniában. Érthetően sokan a britségüket és angolságukat fogják ünnepelni, bár kevesen fogják fel teljes mélységében annak jelentőségét: ez a nap nemcsak a második világháború európai fronton aratott győzelmét jelenti, de emlékeztet a gyakran elfeledett Japán feletti győzelem napjára is (amit az ország augusztus 15-én ünnepel).
Az antifasiszták számára ez az időszak a fasizmus katonai vereségét és a Szovjetunió világhatalommá válását szimbolizálja. Akkoriban azok az országok, amelyek a fasizmus térnyerését tapasztalták, komoly lépéseket tettek a szélsőjobb elszigetelésére.
Ma azonban ez a cordon sanitaire számos helyen szétesett: Olaszországban és Magyarországon a szélsőjobb van hatalmon, Japán 2022 óta fokozza militarizációját, Argentína Milei-kormánya nyíltan antikommunista és antiszocialista, az EU pedig a Prágai Nyilatkozat révén a kommunizmust a fasizmussal egyenlővé téve jobbra tolódott.
A szociáldemokrácia – hasonlóan az 1930-as évekhez – gyakran átveszi a szélsőjobb narratíváját, legitimálva azt. Marx Louis Bonaparte brumaire 18-ából idézve: „a történelem először tragédiaként, majd komédiaként ismétli önmagát”. De mindent kontextusba kell helyezni: a mai szélsőjobb más, mint az 1930-as évekbeli elődje. Marx szavai emlékeztetnek, hogy míg a történelem megtanítja nekünk a leckéjét, minden történelmi eseményt az egyedi kontextusában kell megértenünk.
Nem fér kétség hozzá, hogy Trump amerikai elnökké választása lendületet adott a szélsőjobboldali populista mozgalmaknak. Retorikája veszélyes, és több kommentátor is fasisztának tartja nézeteit. A „Tegyük ismét naggyá Amerikát” (Make America Great Again) jelszót Nagy-Britanniában is átvették, persze módosítva és újrahasznosítva: „Tegyük ismét naggyá Angliát”, „Tegyük ismét naggyá Cornwallt!”
Ez a vágyódás egy mitikus múlt iránt a szélsőjobboldali és fasiszta pártok jellegzetessége. Trump visszatelepítési követeléseit átvette a Britain First, az UKIP és a Homeland nevű párt is. A Reform UK követeli a bevándorlás befagyasztását, a menedékkérők elhelyezésére használt hotelek bezárását, az esélyegyenlőségi programok elutasítását, és képviselői a munkavállalói jogok kiterjesztése ellen szavaztak. Ezek mind a klasszikus szélsőjobboldali eszköztár alapelemei.
A Kommunista Párt 2019-ben kiadott „Őrségben a fasizmus ellen” című röpiratában néhány fontos tényre emlékeztetett bennünket:
- A szélsőjobboldali mozgalmak gyakran akkor erősödnek meg, amikor a gazdasági válság elmélyül.
- Nem a munkásság kollektív szolidaritásában látják a kapitalizmus társadalmi és gazdasági rendszerének leváltásához vezető utat, hanem a meglévő társadalmi megosztottságok kiaknázására törekednek.
Ezt látjuk Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban és más országokban is.
A populista mozgalmak veszélye abban rejlik, hogy táptalajt biztosíthatnak ott, ahol a fasiszta ideológiák gyökeret verhetnek. Kapuként szolgálhatnak a fasizmus felé. Ez a valódi kihívás, amit a Reform UK és a világ más részein működő szélsőjobboldali barátai jelentenek.
1934-ben Rajani Palme Dutt Fasizmus és társadalmi forradalom című művében megpróbálta elemezni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a fasizmus megerősödését. Ezek közé tartozott a gazdasági stagnálás, a haladó társadalmi elemek hanyatlása, a gazdasági remény összeomlása, a korábbi harcos szociáldemokrata politika hitelvesztése, valamint az éleződő imperialista ellentétek.
Bár a mai helyzet (2025) nem felel meg teljesen az 1934-es állapotoknak, vannak hasonlóságok. Az Egyesült Királyságban a szakszervezeti tagság 2023-as adatok szerint csupán 22,4%-on áll – gyakran azért, mert nem sikerül toborozni az egyre növekvő munkavállalói rétegekből. A nyugdíjakat és a rokkantsági ellátásokat csökkentik. A szociális támogatások visszaestek vagy teljesen megszűntek. Az országok között rivalizálás tapasztalható.
George Dimitrov Az egységes munkásfront a fasizmus ellen (1935) című művében hangsúlyozta, hogy a fasizmus nem valami, ami a kapitalizmus fölött áll. A fasizmus a pénzügyi tőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája. Ez a kapitalista uralom végső eszköze, amikor más módon már nem tartható fenn.
A fasizmus nem a semmiből nőtt ki. A pénzügyi tőkések nyíltan antiszocialisták voltak, és gyakran antiszemiták is. Az antiszemitizmus Európa-szerte elterjedt volt, és beépült magába az államba is. A 19. század végére megjelent a faji antiszemitizmus is, amely szerint a fehér faj felsőbbrendű. Ezt a nézetet áltudományos elméletekkel támasztották alá. A fasiszta pártok ezekre az elméletekre építettek, és a kapitalista támogatás segítségével népszerűbbé tették őket.
Nagy-Britanniában – amely a megszállt Csatorna-szigeteket leszámítva sosem élt meg fasiszta uralmat – az 1930-as években jelentős növekedésnek indult a szélsőjobb, különösen a Brit Fasiszták Uniója (British Union of Fascists) révén. A Cable Street-i és a Stockton-i ütközetek, ahol az antifasiszták megállították a fasiszta felvonulásokat, jól ismertek – de sok más eset is volt. A kormányok és a velük szövetséges média azonban tovább szították a szakszervezet-ellenes, antikommunista és bevándorlóellenes hangulatot.
Ma a szélsőjobboldali szereplők „szarfészeknek” neveznek országokat, majd megalázzák az onnan érkező embereket. Ez a nyelvezet arra szolgál, hogy embertársainkat kívülállónak, alsóbbrendűnek tüntessék fel. Olyan nyelvezet ez, amely az 1930-as évek fasizmusát idézi.
De a dolgok már nem ugyanazok. A világ gazdagabb és összekapcsoltabb lett.
Vijay Prashad, a Tricontinental Intézet munkatársa 2024-ben tíz tételben foglalta össze a jelenlegi szélsőjobboldal működését. Ezek értékes meglátások, ha meg akarjuk érteni a szélsőjobb mai megerősödését.
Ez a különleges szélsőjobb:
- Demokratikus intézményeket használ. Hisz abban, hogy „hosszú menetelésen” keresztül foglalja el ezeket. Türelmesen építi politikai hatalmát, embereit bejuttatja az intézményekbe, elfoglalja az oktatási rendszert.
- Lerombolja az államot, és annak funkcióit fokozatosan áthelyezi a magánszektorba.
- Az állami elnyomó gépezetet a törvényes kereteken belül maximálisan kihasználja, hogy elhallgattassa kritikusait és megbénítsa a gazdasági-politikai ellenállási mozgalmakat.
- A társadalomban „homeopátiás adagban” erőszakot gerjeszt, amit a saját fasisztább elemei hajtanak végre – ezzel félelmet kelt a közösségben.
- Részleges választ ad a fejlett kapitalista társadalmakban kialakuló magányosságra – mint a bizonytalan munkaviszonyok, hosszú munkaidő stb. – A közösségérzetet az interneten keresztül és vallási közösségekkel kialakított parazita kapcsolat révén pótolja. Ez a részleges válasz azonban haragot gerjeszt.
- Közel áll a magántulajdonú médiakonglomerátumokhoz és a közösségi médiához, így képes normalizálni diskurzusát, növelni eszméinek elfogadottságát, és agitációs tevékenységet folytat.
- Olyan, mint egy polipszerű szervezet, amely mindenfelé gyökeret ereszt. Ott működik, ahol emberek gyűlnek össze.
- Támadja a hatalmi intézményeket, amelyek társadalmi-politikai alapját jelentik, és azt az illúziót kelti, hogy a nép oldalán áll. Ezt egy rendkívül maszkulin, agresszív nacionalizmuson keresztül éri el.
- Nemzetközi formációként működik, különféle szerveződéseken és eszközökön keresztül. Az AfD, Milei, Meloni és Farage képviselői is ott voltak Trump beiktatásán. Musk és a Koch fivérek világszerte finanszíroznak jobboldali csoportokat. Jelentős médiatulajdonnal is rendelkeznek.
- És végül: az új szélsőjobb eltérően szerveződik és jelenik meg a vezető imperialista országokban, illetve a globális Délen.
Ha szembe akarunk szállni a szélsőjobbal, a baloldalnak vállalnia kell azt a kihívást, amit ez a tíz tétel felvet. Nem darabolhatjuk fel küzdelmeinket külön szegmensekre – egészként kell rájuk tekintenünk.
Összevethetjük a szélsőjobboldali szereplőket ezekkel a tételekkel – például a Reform UK-t, a Konzervatívok és a brit Munkáspárt egyes elemeit, a spanyol Voxot, a francia RN-t (Nemzeti Tömörülés), a német AfD-t, vagy az indiai BJP-t.
A baloldal feladata, hogy felépítse a régóta szükséges Egységfrontot. Noha a mai helyzet nem egyezik meg teljesen az 1930-as évekével, tanulságként visszatekinthetünk arra, hogy a nemzetközi közösség nem ismerte fel és nem lépett fel a saját közösségeiben megjelenő antiszemitizmus ellen, nem támogatta megfelelően a köztársasági Spanyolországot, ellenséges volt a kommunizmussal és marxizmussal szemben, és a szélsőjobbal, valamint a fasizmussal szemben inkább megbékélés vagy együttműködés felé hajlott – aminek végül háború lett a következménye.
Ma Nagy-Britanniában a háború felé vezető menetelést látjuk, a társadalmi ellátórendszerek leépítését, a szegénység növekedését, az állami vagyon kiárusítását, a kisebbségi közösségek démonizálását, a szélsőjobboldali diskurzus megszokottá válását a médiában, a rossz és romló foglalkoztatási helyzetet, valamint a szélsőjobboldali hatások óriási térnyerését.
És a történelem egyik legfontosabb tanulsága: szükség van az egységre.
1933 márciusában a náci párt 196 mandátumot szerzett a német Reichstagban – ez nem jelentett többséget. A szociáldemokraták 120, a kommunisták 100, a Centrum Párt 70, a Nemzeti Konzervatívok 52, a Bajor Néppárt pedig 19 mandátumot nyertek.
Az ellenállás a nácikkal szemben nem maradt fenn. A szociáldemokratákat és a kommunistákat betiltották. A többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem.
Írta: Tony Conway a Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja, valamint az Antirasszista és Antifasiszta Bizottság vezetője
forrás: Morning Star