A szocialisták egy teljesen más társadalmat akarnak, mint amilyenben most élünk. Olyat, amely mentes az elnyomástól és erőszaktól, és az egyenlőségen és szabadságon alapul.
De vajon nem túl önzők az emberek egy ilyen rendszerhez? A legtöbb ember számára a túlélés legtöbbször a munkáért, a lakhatásért és a szolgáltatásokért folytatott versenytől függ.
A túlélésről úgy gondoljuk, hogy egyéni felelősségünk. Könnyű azt éreznünk, hogy nincs más választásunk, mint saját magunkat és családunkat helyezni előtérbe.
Hatalmas anyagi javakhoz jut az a kis csoport, amely a rendszert kihasználva profitál. Nem azért kapják ezeket a jutalmakat, mert kedvesek vagy önzetlenek lennének. Ellenkezőleg, mások munkájának kizsákmányolásával gazdagodnak.
A kapitalizmus a legkőszívűbb embereket jutalmazza. De ez nem azt jelenti, hogy az emberek természetüknél fogva önzők.
A felvilágosodás filozófusai elutasították az eredendő bűn vallási eszméjét, és hittek az emberi természet „tökéletesíthetőségében”. De ezek a haladásról szóló álmok nem teljesültek. Ehelyett a burjánzó kapitalizmus a kíméletleneket részesítette előnyben.
Más magyarázatok cselekedeteinkre a biológiára, konkrétan a génjeinkre mutatnak.
De a viselkedés az emberek, környezetük, valamint társadalmi és gazdasági körülményeik közötti dinamikus kölcsönhatáson alapul. És ezek a dolgok folyamatosan változnak.
Ahhoz, hogy éljünk, levegőre, ételre, vízre, ruházatra, menedékre és melegre van szükségünk. A történelem során megtaláltuk az együttműködés módjait, hogy kollektív módon kielégítsük szükségleteinket. És ez hajtja a változást.
Ahogy Karl Marx megjegyzi: „Az éhség éhség. De a főtt hús evése kés és villa segítségével kielégített éhség más, mint az a nyers hús letömésével csillapított éhség, amit köröm, kéz és fog segítségével tesz az ember.”
Úgy érezhetjük, hogy egyének vagyunk egyedi érdekekkel és szükségletekkel, de ahogy Marx megmagyarázta: „Az egyén társadalmi lény.”
Az emberek nem élhetnek túl egyénként. Ahhoz, hogy éljünk, együtt kell működnünk másokkal.
A munka megváltoztatja a világot, és megváltoztatja a dolgozót is. „Felébreszti álmodozó erejét”. Ahogy átalakítjuk környezetünket és új technológiákat fejlesztünk ki, átalakítjuk magunkat és kapcsolataink módját is.
Sajnos az osztálytársadalomban ezeket a kapcsolatokat a gazdagok hatalma alakítja, akik kényszerítik a szegényeket.
Marx azt állította, hogy az, ami „természetesnek” és „normálisnak” számít, nagyban változik a különböző társadalmakban. De nem hagyott fel teljesen az emberi természet eszméjével. Marx számára az emberi lények természete a kollektív, tervezett munkavégzés képessége.
Kritizálta a kapitalizmust, amiért ezt a munkát a profitért folytatott rövid távú hajszához láncolja, az emberiségre mért költségektől függetlenül.
Ernst Fischer marxista író leírta, hogyan pusztította el a kapitalizmus a munka potenciálját.
Ezt írta: „Az első szerszám magában hordozza az összes leendő, lehetséges eszközt. Az első felismerés, hogy a világ megváltoztatható tudatos tevékenységgel, magában hordozza az összes jövőbeni, még ismeretlen, de elkerülhetetlen változást.
Minden teljesítmény ajtót nyit a meghódítatlan területek felé.
De amikor a munka pusztító, nem alkotó, amikor kényszer alatt, és nem az erők szabad játékaként végzik, amikor az ember fizikai és szellemi potenciáljának elhervadását, nem pedig kivirágzását jelenti – akkor a munka tagadása saját elvének, és ezért az ember elvének.”
A kapitalizmus kiszívja kreativitásunkat és egymás ellen uszít minket. De a rendszer alatti munka természete azt is jelenti, hogy az emberek példátlan mértékben közel kerülnek egymáshoz.
A szolidaritás folyamatosan kihívás elé állítja az individualizmust. Minden nap az emberek szeretetet, együttérzést és gondoskodást mutatnak mások iránt jutalom nélkül. És a hétköznapi emberek ismételten megmutatják, hogy jobbak a válságok kezelésében, mint vezetőik.
A társadalom megváltoztatásáért folytatott küzdelem átalakítja az érintetteket. És a forradalom felszabadíthatja képességünket, hogy kollektív és tudatos módon alakítsuk a világot – és ekkor az egyéni beteljesülés és szabadság virágozni kezd.
forrás: Socialist Worker