1. Október 1-én szinte a teljes figyelem a repülőtérre koncentrálódott, jóllehet a felszabadítására a napokban megindult támadás szerdán nem hozott új eseményeket.
Október 1. viszont a pusztító tüzérségi csapások napja volt, amelyet a junta martalócai a repülőtérről mértek a városra. Egy forgalmas főutcán lévő autóbusz megállóba az egyik legnagyobb romboló erejű rakéta sorozatvető lövedéke csapódott be – éppen abban a pillanatban, amikor a megállóba érkezett egy iránytaxiként üzemelő kisbusz.
A „Szmercs” („Tornádó”) típusú rakéta a hírekben leggyakrabban szereplő „Grad” („Jégeső”) Katyusa típusú sorozatvetőjénél jóval rombolóbb erejű rakéta, melynek fejében kazettás bombák találhatók. A becsapódó hatalmas rakéta – amellett hogy felrobbant – mélyen befúródott az úttestbe. A kisbusz utasai közül négyen, a megállóban várakozók közül ketten maradtak holtan a helyszínen. (Az áldozatok egyike látható az alábbi videón. A kisbusz – a helyszínre siető tűzoltók erőfeszítései ellenére – teljesen kiégett.
Tragikus lett az évnyitója a város 57 sz. iskolájának is. A becsapódó lövedékeknek ott négyen estek áldozatul. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az áldozatok mind felnőttek: a meginduló ágyúzás elől a pedagógusok, a felnőttek gyorsan a pincébe menekítették a gyermekeket.
A tanévnyitók az egykori Szovjetunióban, és mostani utódállamaiban is – a mi gyakorlatunktól eltérően – majdhogynem ünnepnek számítanak (szeptember 1.: a Tudás Napja). A harcok, bombázások miatt – no meg azért, mert a város iskoláinak jelentős része komoly károsodásokat szenvedett (nem kevés iskolaépület használhatatlanná vált), a két népköztársaság vezetője arra kényszerült, hogy későbbre (mára) halassza a tanévnyitókat. Nyilván tudták ezt a junta katonái is (akiknek a mimóza lelkét annyira a szívén viseli a liberális Szelényi Zsuzsanna – vajon sajnálja-e a megriasztott, életveszélybe került, ma szörnyű élményt megélt gyermekeket is?). És mégis…
Az orosz külügyminisztérium még ma közleményt adott ki, amelyben kiváltképpen cinikus, elvetemült akciónak nevezte az iskola elleni tüzérségi támadást – éppen a mai napon.
Donyeck egyik elővárosában ugyancsak lövedék csapódott be egy buszmegállóba: ott is voltak áldozatok.
A mai nap borús híre volt az is, hogy – MINTEGY KÉT HETI FEGYVERNYUGVÁS ÉS VISZONYLAGOS BÉKE UTÁN (mely nem a „fegyverszünetnek” volt köszönhető: ellenkezőleg, annak, hogy e nagyvárostól arrébb szorították a junta tüzérségét) az annyit szenvedett LUGANSZKOT MA ISMÉT TÜZÉRSÉGI BELÖVÉSEK ÉRTÉK. A harcok intenzitása Luganszk megyében is erősödött. (Ráadásul – betartandó a fegyverszüneti előírásokat – a néphadsereg folytatja harceszközeinek hátrébb húzását az ellenséggel való érintkezési vonalaktól!)
Ez a laikus megfigyelőnek is azt sugallja: HÁLA A MOSZKVA ÁLTAL SZORGALMAZOTT ÉS ERŐLTETETT „FEGYVERSZÜNETNEK”, AZ ERŐSEN MEGTÉPÁZOTT JUNTA RENDEZTE SORAIT: átcsoportosította erőit; feltöltötte a súlyos vérveszteségeket szenvedett alakulatait, illetve friss erőkkel váltotta fel őket; összpontosította, felvonultatta egységeit a majdani támadási célpontok irányában, a maga számára kedvező harcálláspontokat foglalt el, és megkezdte azok megerősítését, kivédését. A MAI NAP SÚLYOS ESEMÉNYEI AZT JELEZHETIK: KÜSZÖBÖN ÁLL A JUNTA ÚJ, ELSÖPRŐ EREJŰNEK SZÁNT OFFENZÍVÁJA. Miközben a „fegyvernyugvás” ennél jóval kevesebb esélyt kínált a néphadseregnek ahhoz, hogy maga is rendezze sorait. A „FEGYVERSZÜNET” MEGAKADÁLYOZTA A STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ KIKÖTŐVÁROS, MARIUPOL ELFOGLALÁSÁT, ILLETVE A JUNTA ALAKULATAINAK KIFÜSTÖLÉSÉT A DONYECKI REPÜLŐTÉRRŐL.
2. Egy hozzáértő katonai elemző írása némi magyarázatul szolgál a donyecki repülőtér körüli furcsaságokra.
A FURCSA ÁLLAPOTOK MÖGÖTT – az elemző szerint – MOSZKVA AZON TÖREKVÉSE ÁLL, HOGY (a donyeckiek bőrét vivén vásárra) AZ UKRAJNAI KONFLIKTUST A TÉL BEÁLLTA ELŐTT LEÁLLÍTSA, TAVASZIG ELNAPOLJA.
Már volt szó róla, de nem árt elismételni: azzal, hogy Moszkva a télre be akarja fagyasztani a konfliktust (vele pedig a kialakult status quo-t) az alábbiakra számít: 1. A nehéznek ígérkező tél folyamán bekövetkezik az ukrán államcsőd, ami radikalizálhatja a néptömegeket, és tavaszra bukhat a junta; 2. Moszkva időt nyer ahhoz, hogy megfúrja az ellene hozott szankciókat; 3. (részben a szankciók miatt is) összeugrik egymással az egyre elégedetlenebb Európa és Amerika, az előbbiek fellázadnak; 4. Amerika belesüpped az iszlám állam elleni (kényszerű) harc mocsarába, így csökkenő erői netán nem bizonyulnak elegendőeknek az Ukrajnában követendő eredeti cél – Oroszország kiszorításának – eléréséhez; 5. Amerika maga is nyakig úszik az adósságban (igaz, az orosz gazdaság helyzete sem éppen rózsás). Ebben bízva reméli Moszkva torkon ragadni és kipenderíteni a mohóságukban immár magukról megfeledkezett jenkiket a térségből.
Ez a szemkápráztató diplomáciai piruett parádé és szuperravasz elgondolás csak eggyel nem számol: a Donyec-medence sokat szenvedett népe tűrőképességének határán van: a szörnyű pusztítások következményeivel párosuló esetleges kemény telet már nem biztos, hogy el tudják viselni. Főleg úgy, hogy minden bizonytalanságban marad.
Ha a helyzet „befagy”, akkor a repülőtér a junta kezén marad, és egész télen lövetheti a nagyvárost – vagy legalábbis ott marad fenyegető árnynak. Meglehet, annyi átélt szenvedés után az egyszerű emberek már nem fogják bírni a bizonytalanságot. És megalkudnak: jöjjenek inkább vissza Janukovics (és az orosz oligarchák) oligarchái, legyen minden úgy, mint régen – csak már érjen valahogy véget ez az egész rémálom.
Mert a két népköztársaság igen nehéz helyzetben van: óriási a rombolás a civil infrastruktúrában, a bányák, üzemek zöme leállt, a termelés szétzilálódott, a térség szinte élelmiszer nélkül marad, hiszen a harcok, a mezők elaknásítása miatt nem lehetett (és nem lehet) elvégezni az esedékes mezőgazdasági munkákat. Kijev már régen beszüntette pénzügyi átutalásait – így az emberek bérek, nyugdíjak nélkül vannak már hónapok óta (igaz, a két megye is leállította adóinak átutalását Kijevnek). Objektíve tehát kedvező a helyzet Moszkva még egy esetleges céljának eléréséhez is: az oligarcha-kapitalista orosz állam számára is elképzeléseivel nem kívánatos precedenst teremtő népi vezetés megbuktatásához. Ami az orosz vezetés által preferált (és erőltetett) „békés megoldást” is segítené. MÁRA EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT: AZ OROSZ VEZETÉS A NÉPI VEZETŐK ELLEN DOLGOZIK, és csupán annyi segítséget hajlandó nyújtani, amivel elkerülhető a két népköztársaság gyors veresége, összeomlása. (Putyin propagandistái ezt úgy adták mindenki tudtára: Putyinnak nem a Donyec-medence kell. Putyinnak egész Ukrajna kell. És ennek a tervnek a része VVP hétpontos rendezési terve – mely azzal számol, hogy A DONYEC-MEDENCE UKRAJNA RÉSZE KELL, HOGY MARADJON.
Céljai elérése érdekében pedig MOSZKVA IMMÁR, A KÍVÜLÁLLÓ SZÁMÁRA IS NYILVÁNVALÓ NYOMÁST GYAKOROL A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGRA. Annak megakadályozására, hogy a népi erők győzelmet arassanak a junta fölött (és kikiálthassák az oligarchák vagyonát államosítani tervező, két népköztársaságot).
A katonai elemző értékelése szerint A JUNTA AZÉRT RAGASZKODIK FOGGAL-KÖRÖMMEL A REPÜLŐTÉRHEZ, HOGY (a Moszkva közreműködésével kierőszakolt, illetve a továbbiakban kierőszakolandó újabb kapituláns megállapodások révén) KIKÖTHESSE: A NÉPHADSEREG VONJA VISSZA 15 KM-RE AZ ERŐIT. Márpedig ez azt jelentené, hogy A NÉPHADSEREGNEK KI KELLENE VONULNIA VAGY EGÉSZ DONYECKBŐL, vagy legalábbis nagy részéből. A junta már nem is titkolja szándékát: az így megkaparítandó VÁROSBAN, vagy városrészekben nyomban HELYREÁLLÍTJA AZ UKRÁN KÖZIGAZGATÁST. (Magyarán: HARC NÉLKÜL BEVESZI DONYECKET. Porosenko bábelnök pedig többször is ígéretet tett arra: harc nélkül fogja bevenni a várost.)
A katonai elemző szerint lehet egy másik megoldás is. Szergej Taruta oligarcha, a népfelkelés előtt Donyeck ura javasolta: cserében a repülőtér visszaadásáért, a népi kormány mondjon le egy később meghatározandó listán majdan szereplő területekről. Miután a súlyos harcok közepette is folynak valamiféle tárgyalások – egyebek mellett a két megyének a junta, illetve a népi erők ellenőrzése alatt álló területek határainak megvonásáról, a korábbi harcok miatt jelentősen összezsugorodott DONYECKNEK KI TUDJA, MEKKORA TERÜLETEKRŐL KELLENE LEMONDANIA.
A Moszkva által a donyecki vezetésre erőltetett „fegyverszünet” a döntő pillanatban megfosztotta a népi erőket a repülőtér gyors visszaszerzésének lehetőségétől. Közben a juntának AKKORA ERŐKET SIKERÜLT (mégiscsak) BECSEMPÉSZNIE A REPÜLŐTÉRRE, – nemcsak fegyvereseket, de átütő erejű tüzérségi eszközöket, tankokat, páncélosokat is, AMI AZ ERŐKET MAJDHOGYNEM KIEGYENLÍTETTÉ, A REPÜLŐTÉR BEVÉTELÉT PEDIG KEGYETLENÜL NEHÉZZÉ (majdhogynem lehetetlenné) tette.
A harcok, Donyeck lövetése tehát folytatódik. De már készülőben van az újabb (a népi erők számára akár öngyilkossággal is végződhető) tárgyalási forduló Minszkben. Amit a harcban álló népfelkelők és parancsnokaik egyre nagyobb keserűséggel figyelnek.
Ha ez az újabb tárgyalási forduló, az újabb engedmények és visszavonulás akkor kezdődik majd, amikor a repülőtér elfoglalása mégiscsak elérhető közelségbe kerül – akkor, sajnos, igazam van.
Csikós Sándor