Az orosz történészek nagyon méltányolják a kínai ellenállás erőinek részvételét a japán agresszorok ellen a második világháborúban, megjegyezve, hogy Kína a japán hadsereg tekintélyes részét lekötötte, ezzel megakadályozva őket, hogy bevessék a Szovjetunió ellen.
Oroszország szintén nyomatékosítja Oroszország Japán legyőzésében játszott szerepének objektív elismerésének fontosságát. Ezt a megegyezést érték el orosz és japán történészek egy Moszkva-Peking telekonferencián, amely az orosz Rossiya Segodnya hírügynökség szervezett.
Az orosz történészek állítják, hogy a Szovjetunió 1945. augusztusi szerepét a japán hadsereg legyőzésében alulértékelik. A náci Németország fölött győzelmet arató, ide szállított szovjet csapatok néhány hét alatt legyőzték a több mint egymillió fős Kwantung Hadsereget Mandzsúriában.
Ugyanakkor Vlagyimir Daines, orosz katonai történész elmondta, hogy „azok a kísérletek, amelyek azt sugallják, hogy a Japán elleni háború szovjet részvétele szükségtelen volt” közvetlenül a háború után kezdődtek, és még ma is tartanak. Hozzátette, hogy a közös narratíva, hogy a japán katonai erőt és ellenállást kizárólag az Egyesült Államok erőfeszítései törték le az 1941-45 közötti hadjárataival, és legfőképp Hirosima és Nagaszaki atombombázásával.
A háború még két évig elhúzódott volna
Daines szerint Moszkva döntésé, hogy részt vesz a Japán elleni hadműveletekben, a jaltai és potsdami konferenciákon hozták meg. Elsődlegesen az Egyesült Államok volt abban érdekelt, hogy a Szovjetunió belépjen a Japán elleni háborúba, mivel tisztában voltak vele, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül az ázsiai háború még pár évig eltartott volna, és több százezer amerikai katona halálába került volna.
Jurij Nyikiforov, az Orosz Katonai-Történelmi Társaság képviselője idézte a Kínai Népköztársaság alapítóját. Mao Ce-tung feltett egy pusztán szónoki kérdést – ha az atombomba eldönthette volna a háború kimenetelét, miért kérték fel a Szovjetuniót, hogy csatlakozzon a Japán elleni háborúhoz? Nyikiforov szerint a háborúba való szovjet belépés döntő volt abban, hogy a második világháború véget érthetett 1945 vége előtt, mintsem 1946-ban vagy 1947-ben.
A kínai-japán front jelentősége
Nyikiforov hangsúlyozta Kína ellenállásának fontos szerepét a japán agresszió ellen. A Szovjetunió elleni német támadás idejében, 1941 júniusában, az 51 japán hadosztályból 27-et kötött le a kínai csapatok elleni küzdelem.
Nyikiforov szerint, miután a Szovjetunió Hitlerrel együtt való megtámadásának lehetőségét megtárgyalta, Japán visszakozott, mivel Tokió számára világossá vált, hogy nem tudja a szükséges csapatokat bevetni a Vörös Hadsereg ellen – szükség volt rájuk a kínai csapatok ellen. Ugyanakkor az is fontos, hogy a tény ellenére, hogy Kína óriási erőket vetett be Japán ellen, a Szovjetuniónak még mindig tekintélyes katonai erőt kellett állomásoztatnia a Távol-Keleten – a Vörös Hadsereg erejének harmadát a Nagy Honvédő Háború kezdetén. Ezáltal „Japánnak nagyon negatív hatása volt a szovjet-német front eseményeire.”
A történészek két alapvető esetet is hangsúlyoztak a Szovjetunió Kína felé irányuló politikáját illetőleg. Moszkva nem volt érintett, a Kínai Kommunista Párt és a Kuomintang közti polgárháború provokálásában – mondta. „Mikor külföldi – különösképp nyugati – kollégáink úgy próbálják beállítani Sztálin politikáját, hogy tudatosan próbálta gerjeszteni a kínai konfliktust, az hazugság,” – mondta a történész, hozzátéve, hogy Sztálin egyetlen Kínáról beszélt.
Nyikiforov azt is hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Kína közötti együttműködés – a Szovjetunió segítsége a kínaiak harcában a japán agresszió ellen – a kor feltételei, nem pedig Sztálin vagy a kínai vezetés szeszélyei szerint alakult.
Zhao Gang, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Japán Tanulmányok Intézetének kutatója is kiemelte a Kínának adott szovjet segítség jelentségét, különösképp az 1930-as években. Rámutatott, hogy Kína 1937-es japán megtámadása után Peking semmiféle segítséget nem kapott, csak azt, ami a Szovjetunióból jött. Ez elég lényeges. Például több mint 1000 szovjet repülőt szállítottak Kínának.
forrás: http://asia.rbth.com/