A húsvéti felkelés 100. évfordulója felé közeledünk. A Sétáló hullák és az Éhség után itt a harmadik A MI IDŐNK által elemzett IRA film.
Az „Őt is anya szülte” – akárcsak az Éhség – szintén az ír hazafiak éhségsztrájkjáról szól. Kevésbé művészi jellegű, mint az Éhség, ez sokkal inkább egy szokványos történelmi filmdráma. Az Éhség inkább érzelmekről szó, ez a film pedig a történésekről.
A film elején elhangzik Maggie Thatcher fasiszta politikai nyilatkozata: az IRA bűnszervezet, nem katonák, nem gerillák, és a börtönben kell őket megtörni. Nemsokára a két főhős is börtönbe kerül, ahol csatlakoznak a többi IRA fogolyhoz, akik megkezdik az éhségsztrájkot. Közben tanúi lehetünk a két anya küzdelmének, hogy segítsenek fiaikon.
Rendkívül becsülendő a szándék, hogy ezt a történetet megfilmesítették, hiszen a mai fiatalságnak joga van tudni, mi folyt akkor Írországban. De ez a film akkor is rossz. Még unalmasabb is, mint az Éhség, amelyben tizedannyi esemény nincs, mint ebben a filmben, mégis jobban leköti a figyelmet.
Valahogy nincs rendben a rendezés, a vágások, a zenei aláfestés, a feszültség, amelyet rendkívül jól lehetne érzékeltetni ebben a filmben, így azonban csak B-kategóriába süllyed. Kár érte, sokkal több is kijöhetett volna belőle. Marad az Éhség.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.