Bedobtak egy gumicsontot, a kamuellenzék pedig ráharapott.
Ninh Duc Hoang Long vietnámi származású, de immár 10 éve hazánkban élő és 5 éve állampolgársággal rendelkező operaénekes. Az előadás színvonala alapján pedig tehetséges is.
A neoliberális kamuellenzék pedig habzószájjal fröcsög, hogy miazmár, hogy a nemzeti ünnepen egy vietnámi énekel.
Egy “ellenzéki” propagandaportál addig elment, hogy kiforgatták az operaénekes szavait, amely szerintük “benyal Orbánnak”, holott csak azt nyilatkozta, hogy a nemzeti hősöknek a bátorsága és „áldozatuk emléke legyen mindig velünk, hogy értékeljük azt a szabadságot és boldogságot, amit ma élvezhetünk”. Ez történelmi kontextusban megállja a helyét, hiszen nincs Habsburg feudális uralom és nemzeti elnyomatás a fejünk felett – egészen más van.
„Lehet hogy jól énekel a vietnámi huszár, de a részvételük a Szabadságharcban nem volt jellemző!” – mondja az egyik kommentelő egy ellenzéki facebook csoportban. Mi megkérdeznénk az illetőt és a vele egyetértőket, hogy akkor ők melyik egységben is szolgáltak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt??
Ez egy jelenség. A orbáni kamuellenzék fasizálódása, amelynek már ezer megnyilvánulása van bevándorló-ellenességtől, vendégmunkás-elleneségtől, rasszista kínafóbián keresztül a fasiszta kormány komcsizásáig. Az “ellenzék” egyszerűen nem szavazta le Orbán homofób “gyermekvédelmi” törvényét, ami összemosta a melegeket a pedofilokkal. A (mindenkivel) szövetséges Jobbik megszavazta. “Ellenzéki” prominensek kampányoltak nácibotrányokat megélt politikusoknak – és közben senki sem csodálkozott rajtunk kívül, vagy tette szóvá, hogy ebből megint Orbán kétharmad lesz.
Hogy került az ostoba idegengyűlölő sovén nacionalizmus az ellenzék berkeibe?
Bizonyára emlékszünk még az előző választásokra, amikor is a neoliberális háziellenzék legjobb elfoglaltsága az volt, hogy mindent megtegyen a jobbiknácikkal való kollaborációért. Egy olyan bűnös szövetség volt ez, amelyről már az elején megmondtuk, hogy újabb 2/3-ot fog eredményezni a Fidesznek. Szokás szerint igazunk lett.
Ezen bűnös kollaborációtól azt várta akkor az ellenzék, hogy megszelídítheti az épp cukikampányt folytató és kiskutyákkal fotózkodó nácikat. Erre is megmondtuk, hogy fordítva fog elsülni, és szokás szerint igazunk lett. Nem a jobbiknácik demokratizálódtak, hanem a liberálisok kezdtek el súlyosan fasizálódni, amely nem csak magyarországi jelenség: láttuk, hogyan ment el szélsőjobbra Emmanuel Macron, a neoliberalizmus európai pápája, látjuk, hogyan játszanak össze az európai liberális és szocdem frakciók a szélsőjobbal és hoznak munkásellenes intézkedéseket. Magyarországon pedig ugyanúgy folyt a migráncsozás a „demokratikus” oldalon, mintha csak a Fideszt hallottuk volna. Nem elvből politizáltak, hanem
a, próbáltak megfelelni a neonáci szövetségesnek,
b, felmérték, hogy a rasszista menekültellenesség népszerű, hát ők is beszálltak a játékba.
Mindkettő súlyos hiba. Előbbit el kellett volna kerülni, a Jobbik megsemmisítésére törekedni szervezetileg és ideológiailag is, majd a szavazóit megszerezni. Utóbbi esetében pedig a közvéleményt kellett volna megváltoztatni hathatós, valóban ellenzéki, szolidáris, demokratikus és humánus politikával. Ha ez történt volna, akkor most demokratikus kormányunk lenne.
Ehelyett olyan szintű jobbratolódás ment végbe az “ellenzékben”, hogy annak élére egy nyíltan jobboldali, lemorzsolódott fideszest választottak vezérül (MZP), aki a Fidesz programjával kampányolt (rezsicsökkentés marad, határkerítés marad…), majd a Jobbik karlendítgetős nácibotrányai miatt kellett magyarázkodni. Baloldali program természetszerűleg nem született, amellyel meg lehetett volna szólítani szavazók millióit. A Jobbikkal való kokettálás miatt ez lehetetlen volt. A jobboldal uralta le az ellenzéket, amely bele is bukott ebbe, és nem csak a választáson, hiszen szervezetei és befolyása azóta is erodálódnak.
És most is lemorzsolódott exfideszesek jelentkeznek az ellenzék élére: Vona Gábor, aki Orbán polgári köreiben kezdte, majd a neonáci pártjával megalapozta a NER gyűlöletideológiai hátterét, valamint Magyar Péter, aki három hete még Orbán belső körébe tartozótt, csak aztán beáldozták, amitől hirtelen demokrata lett.
A neoliberálisok idegengyűlölete persze még mindig itt van. Látható ez a vendégmunkások elleni propagandával. (Értik, más nemzetek Munkásai elleni propagandával!!!!) És most látható a vietnámi operaénekes elleni fröcsögésben. A liberális értékeket már egyáltalán nem tisztelő “liberálisok”, pontosabban a fasizmustól egy lépésre álló neoliberálisok ellenzékét építik. Ez pedig ugyanúgy nemzeti tragédia, mint maga a NER.
Ha egy bevándorlótól megtagadjuk azt a jogot, hogy teljes értékű állampolgár legyen és tehetségével hozzájáruljon ennek az országnak az építéséhez, (jelen esetben) a kultúrához vagy bármi máshoz, az semmiképp sem demokrata és humánus magatartás, és semmiképp nem megy szemben a jobboldali hatalmi elit által diktált rasszista politikával.
És ezzel a hozzáállással nem lesz kormányváltás.
Egy fasiszta típusú, rasszista (migráncsozás), antiszemita (Soros-kampány), nacionalista-soviniszta, neoliberális megszorító politikát folytató kormányzatot ugyanis nem „ex”fasiszták (Második Reformkor; Magyar Péter pártja, Jobbik), nem neoliberálisok (MSZP, DK), nem viccpártok (PM, Kutyapárt), nem kollaboránsok (LMP, Thürmer-párt), hanem szilárd baloldali program fogja csak leváltani. Olyan program, amely humánus, demokratikus, szolidáris, zöld és a kizsákmányolt osztályok mellett áll, a tőkés rendszer ellen. Minden más messiás csak bukásra ítélt, teljesen felesleges pótcselekvés, még akkor is, ha esetleg sikerülne is valamilyen csoda folytán átvenniük Orbánék kormányzati pozíciót, mert a rendszer maradna.
És ami még fontosabb. Ha egy ilyen program csak 1% támogatást kap, már akkor is ezerszer többet tesz az elnyomott szegények érdekeiért, mint a parlamenti pártok akár kétharmados győzelme.