Érthetetlenül kell állnunk bizonyos szélsőjobboldali logikai hibák előtt.
Ezekről az érvelési hibákról külön cikkben foglalkoztunk már, de most összeszedjük a legújabb zagyvaságokat, amelyeknek totálisan semmi értelmük. Olyanokat gyűjtöttünk össze, amelyeket újabban rendszeresen felhoznak különböző internetes fórumokon. Az interaktivitás nevében várunk hasonlókat hozzászólásban, amelyekkel kibővíthetjük ezt a felsorolást is.
„Nem vagyok fasiszta, mert nem vagyok olasz.”
Ezzel a borzasztó érvelési hibával is több cikkben foglalkoztunk, szemléltetve a szélsőjobboldaliság eszmekörébe csapódottak végtelen ostobaságát. A fasizmus ugyanis nem nemzetiség, hanem egy „eszmei” katyvasz. Tehát, aki a fasisztákkal egyetért, úgy érez, úgy gondolkodik, vagy úgy cselekszik, az fasiszta. Még akkor is, ha magyar. Külön kiemelendő, hogy a fasiszta ideológia hívei a történelemben (nácik, hungaristák, falangisták, stb.) a speciális saját megnevezésük mellett rendszeresen nevezték magukat fasisztának is.
A legújabb őrület a „Hány menekültet fogadtál be a lakásodba?” című szöveg.
Tehát a szélsőjobbos vitapartner feltételezi, hogy csak akkor lehet támogatni egy társadalmi csoportot, ha annak bizonyos tagjait saját magunk befogadjuk otthonainkba, és szó szerint eltartjuk őket. Egyébként meg megkapjuk a hiteltelen és képmutató jelzőt. Azonban egy társadalmi csoport támogatása nem áll függésben azzal, hogy befogadjuk-e tagjait a saját lakásunkba. Mert ennek ez semmilyen szinten sem előfeltétele. Ezt a „logikát” persze vissza lehet fordítani rájuk. Ha ők támogatják azt, amit ők „magyarságnak” és „nemzetnek” gondolnak, akkor mi is megkérdezzük: „hány szerencsétlen sorsú magyar állampolgárt fogadnak be ők a lakásukba?” Így ők vagy egyáltalán nem támogatják politikailag a magyarságot, vagy ha igen, akkor képmutatóan teszik, mivel ennek előfeltételeként elvárják a tagjai befogadását a saját otthonukba. Ezt az „érvelést” nem csak a menekültek, de a cigányok esetén is előszeretettel használják.
„Költözz akkor cigányok mellé!”
A Jobbik mindenféle statisztika híján, csupán érzelmi és gyűlöletkeltési alapon vitte be a köztudatba a cigánybűnözés kifejezést, neonáci álhír-portáljaikon bemutatva cigányok által elkövetett valós bűncselekményeket; nem cigányok által elkövetett valós bűncselekményeket cigányokra fogva; teljesen fiktív bűncselekményeket, amelyek soha meg sem történtek, csak az írók fabrikáltak maguk sztorikat; valamint teljesen eltitkolva a nem cigány magyarok által elkövetett borzalmas bűncselekményeket.
Az alkotmány értelmében a bűnüldöző hatóságok a származást nem rögzítik sehol, tehát a Jobbiknak semmilyen alapja nem volt rá, hogy cigánybűnözésről beszéljen, és hamis statisztikákat tegyen közzé erről a jelenségről. Mindazonáltal náluk okosabb egyetemi társadalom-kutatók ráálltak a kérdésre, és egy frappáns trükkel: a cigányság és a bűnözés mértékének területi megoszlásának összehasonlításával kimutatták, hogy cigánybűnözés nem létezik.
Mindazonáltal a cigányságot évszázados elnyomás, kizsákmányolás, sőt népirtások során is úgy elnyomorították, hogy ezt a hátrányt nem képes ledolgozni. A szocialista évtizedekben jelentős társadalmi fejlődés mutatkozott, amelynek eredményeit 25 év kapitalizmus teljesen tönkretette. Ezért óriási a nyomor és a hozzá köthető bűnözés is magasabb az átlagnál, de nem olyan mértékben és módon, ahogy ezt a szélsőjobboldali propaganda terjeszti. Ezt a problémát a marxista baloldal felismeri, és hatékonyan is kezelné, csak még nincs tömegtámogatása és hatalma hozzá; a jelenleg némi parlamenti és önkormányzati hatalmat birtokló neoliberális álbaloldal pedig roppant káros módon besöpri a szőnyeg alá. A jobboldal pedig csak súlyosbítja a problémát.
A rasszizmus ostobaságait felismerve sokan felemelik ellene a szavukat. A másik oldaltól persze azt kapják, hogy az illetők „költözzenek cigányok mellé”. Szerencsére az antirasszista politika képviseletének nem alapfeltétele, hogy az ember cigányok mellé költözzön. (Hasonlóan a saját lakásba való befogadáshoz). Egy társadalmi csoport politikai képviseletének ugyanis nem alapfeltétele, hogy a támogató lecsússzon a támogatott életszínvonalára. Ez esetben nehezen is tudná támogatni, hiszen az osztályharc (és ennek speciális formái) – többek között – pénzkérdés! (Ezért is semmizik ki olyan szinten a népet, hogy még tagdíjat se tudjanak fizetni saját baloldali pártjuknak, szervezetüknek, amelynek esetleg tagjai). Az éppen megélő „középosztály” és a nyomorgó milliók között nincs kizsákmányoló-kizsákmányolt viszony. Sőt, ez előbbiből elég sokan kerülnek át az utóbbiba. Tehát egy viszonylag jobb módú kizsákmányolttól azt követelni, hogy tartozzon a legelnyomottabb, legkizsigereltebb társadalmi réteghez, ostobaság. Azt feltételezni, hogy egy jobb sorsú kizsákmányolt csak akkor képviselheti a legelnyomorítottabb kizsákmányoltak érdekeit, ha közéjük tartozik, ostobaság. A történelem ennek számos ellenpéldáját már felmutatta.