Újabb hóbort hódít az idióta szélsőjobboldali körökben.
August von Mackensen tábornok képe és egy veszett írás járja a netet. E szerint „minden magyarnak hálásnak kell lennie neki”, mert a hazánkat az első világháború során
(Természetesen mindez a turbómagyarokra jellemző katasztrofális helyesírással.)
A kép népszerűségéhez nyilván az is hozzájárul, hogy azon Mackensen a porosz Vaskereszt Nagykeresztjét és két alacsonyabb osztályú Vaskeresztet is visel, amelyet a második világháború alatt Adolf Hitler is megújított, ezért sokan a nácizmussal hozzák összefüggésbe, és a neonáci csoportok is előszeretettel terjesztik. Tény, hogy a kitüntetés nácizmus előttre datálhatósága miatt könnyen ki is lehet magyarázni – úgyis dívik hazánkban némi „porosz nosztalgia”.
A képen szintén látható a huszárkucsmán elhelyezkedő halálfej, amelyet kicsiben egy az egyben átvett Adolf Hitler testőrsége, a Stabswache, amely később az SS-szé alakult át. Mackensen állkapocs nélküli halálfejét sokáig is hordták, majd később állkapcsos verzióban vált hírhedtté.
Azt is ki lehet magyarázni, hogy Mackensen nem is volt náci, hiszen első világháborús tábornok volt, de ebben is tévednének. A tábornok az első világháború után nem viselte el a bukást, és a hátbadöfés mítoszának szószólója, valamint erősen jobboldali szervezetek tagja lett. Eleinte ugyan nem kedvelte Adolf Hitler káplárt, de mikor 1933-ban hatalomra jutott, hirtelen változtatott nézetein és a náci rezsim támogatója lett.
Mindig egyenruhában vett részt a náci ceremóniákon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha bírálta is a rendszert. Egyetlen pozitívum az életrajzában, hogy Brauchitsch náci tábornoknak címzett levelében óva inti a Lengyelország elleni offenzíva során elkövetett atrocitások miatt. A végén persze „Sieg Heil!”-lel köszönt el. A Stauffenberg féle Hitler elleni merényletet viszont nyilvánosan is elítélte.
Az első világháborús kalandjához és az újabb internetes bujtatott szélsőjobboldali propagandaképhez hozzátartozik, hogy Románia nem volt áruló. Az első világháborúba az antant oldalán léptek be, és végig ott is maradtak. (Itt valószínűleg a második világháborúval keverik, ahol Románia oldalt váltott). Az első világégés szintén azon kevés háborúk egyike, ahol világosan körvonalazható, kik voltak az agresszorok, és mely államok védték a saját területüket. Az Osztrák-Magyar Monarchia az agresszor államok között volt, de hangsúlyosan ki kell emelnünk az egész világimperializmus jelenségét, amely a gyarmatok újrafelosztásának céljával felelős volt a háború kirobbanásáért.
Hazánkat közvetlenül ez az imperialista-arisztokrata-militarista klikk vitte be a háborúba, amelynek felelőssége Németország és a Monarchia uralkodón és tábornoki körén fekszik, beleértve a hazai szélsőjobboldal által agyonsztárolt Horthyt és az újonnan felfedezett Mackensent is. A trianonozók körében a főbűnösök helyett szintén bűnbakokat: Károlyit és a honvédő háborút folytató (!!) kommunistákat próbálják okolni, míg a háborút kirobbantó militaristákat, Trianon fő okozóit istenítik.
A képaláírás szerint „Az áruló románok fegyverszünetet kötöttek, ennek köszönhető, hogy 1920-ban nem kapták meg Erdély és a részek mellé a Tiszántúlt is!”, amely totális tévelygés a történelemben, hiszen hiába kötött Románia fegyverszünetet, végeredményben a győztes oldalon állt.
„Később a nemzetgyilkos Károlyi, “hálából” bebörtönözte a Romániából visszavonuló vezért.” – áll a propagandakép aláírásában. Azonban a valóság, hogy a francia Louis Franchet d’Espèrey tábornok csapatai vették körbe, és először Magyarországon, majd Szalonikiben internálták az amúgy a háborús bűnösök listájára is felkerült Mackensent, amelyet sajnos hagytak elévülni.
Tény, hogy az újonnan sztárolt Mackensen tábornok csapatai kiverték a románokat Magyarországról, azonban ebben nem volt semmiféle nemzeti érdek, csak elnyújtotta a teljesen értelmetlen háborút, amelyben magyar fiatalok százezrei (!!!) haltak meg, további százezrek sebesültek meg és további százezrek estek még fogságba.