A Wiesenthal Központ bejelentette, hogy Alois Brunner négy évvel ezelőtt meghalt Szíriában.
Brunner 1912-ben született Nádkúton, amely az ausztriai Burgenland területén található. 1931-ben lépett be a náci pártba, 1932-ben az SA-ba, 1938-ban az SS-be. 1939-től már Adolf Eichmann munkatársaként dolgozott. SS-Hauptsturmführerré (százados) kinevezése után a Vichy Franciaországból és Szlovákiából induló deportálásokat koordinálta.
1942 februárjában egy Bécsből Rigába zsidókat deportáló vonat parancsnoka volt, és az úton különös kegyetlenséggel kínzott egy Siegmund Bosel nevű bécsi zsidó üzletembert, akit agyon is lőtt.
1943 júniusától a Párizs melletti Drancy tábor parancsnoka volt. 1944-ben Eichmann személyesen küldte Szlovákiába, hogy felügyelje a zsidók deportálását. 1944 eleje és 1945 januárja között 1 millió zsidót deportáltak Auschwitzba.
A háború után két okból is szerencséje volt. Egyrészt – Mengeléhez hasonlóan – nem volt SS-tetoválása, másrészt összekeverték Anton Brunnerrel, aki szintén az SS tagja volt. Anton Brunnert a háború után kivégezték a bécsi zsidók deportálásában játszott szerepe miatt. Brunner 1985-ben interjút adott a német Bunte magazinnak, amelyben elmesélte szökésének kalandját. Ha hinni lehet neki, hamis papírokkal még az Egyesült Államok Hadseregében is dolgozott sofőrként. Azután hamis papírokkal Nyugat-Németországba szökött, aztán Rómába és Egyiptomba, ahol fegyverekkel kereskedett, majd Szíriában telepedett le, ahol Dr. Georg Fischer álnéven élt.
A Moszadnak majdnem sikerült meggyilkolnia, amikor Damaszkuszban levélbombákat küldtek neki. A merényletek következtében két postás halt meg, de Brunner csak a szemét vesztette el, valamint bal kezének két ujját.
Az utóbbi években is több tízezer eurónyi összegeket ajánlottak fel annak, aki információkat tud szolgáltatni Brunnerről.
A tegnapi bejelentés szerint, hitelt érdemlő információk alapján Brunner 2010 környékén halt meg Szíriában.
A náci tömeggyilkos sajnos megúszta a felelősségre vonást, de a háború utáni életét legalább nem nyugalomban, hanem állandó üldöztetésben és életveszélyben kellett leélnie.