Kezdjük ott, hogy magára valamit adó rocker teljes joggal epét hány, ha a nemzeti rock kifejezést hallja. Intelligens ember pontosan tudja, hogy ennek a zenei stílusnak a lényege, hogy a rasszista skinhead (valójában bonehead) zenét eladható formába teszik, és nemzeti és hazaszerető csomagolásban próbálnak fasizmust eladni.
Nemzeti rock lényegében nem is létezik, mert a rock nemzetközi, nemzetek feletti, az emberségről, a humánusságról szól, valami jó értékrendről. És mivel most borzalmas világban élünk, természetesen a lázadásról szól. Ezt semmiképpen sem testesítik meg a királyszimbólumokkal és sovinizmussal ékeskedő zenekarok.
Az Ismerős Arcok mellett a Jobbik másik kedvenc házizenekara a Kárpátia. Már a párt megjelenésekor Szebb Jövőt címet adtak lemezüknek, felismerve a gyöpös agyú turbómagyarokban rejlő gazdasági potenciált, akik vették is a lemezeiket.
A Kárpátia – az Ismerős Arcokhoz hasonlóan – szintén nem vállal nyíltan fasiszta, rasszista és antiszemita nézeteket, zenéjükben ők is a hazaszeretetbe burkolt irredentizmusig és a sovén burzsoá nacionalizmusig jutottak csak el. Azonban a Jobbik párt ülepét olyan szorgosan nyalják-falják, hogy méltán érdemlik meg a fasiszta kollaboráns jelzőt. Hogy milyen zenekarokkal tartanak fenn kapcsolatot, azt majd megírjuk, ha az Ismerős Arcokhoz hasonlóan ők is perrel fenyegetnek. (Végül persze a fenyegetésből nem lett semmi.)
Egy tanulságos facebookos kép mondandója szerint a “menekültválság jó volt arra, hogy rájöjjünk, mely ismerőseink seggfejek”. Arra is jó volt, hogy a Kárpátia kimutassa foga fehérjét, ugyanis erősen burkolt rasszista szöveggel is jelentkeztek legújabb, borzalmas slágerükben, a Határvadászban.
A dal teljes mértékben elfogadhatatlan, szövege primitív, bugyuta, erőszakos. Már rögtön a címe hányingert kelt, mert mindannyian tudjuk, mit jelent a “határvadász”. Nem! Nem hat embert, akik árakra vadásznak, hiszen jól tudjuk, hogy a fasiszták nagy ívben tesznek a 26%-os áfára, amely miatt magyar gyerekek tízezrei éheznek. Még csak nem is a határra magára vadásznak. Ez valójában embervadászatot jelent, a határ csupán helyszíni megjelölés. A Kárpátia hányingert keltő, gerinctelen módon használja ki az adott politikai szituációt, hogy beszálljon a menekültek elleni uszításba, és ezzel szent szaros profitra tegyen szert.
A szöveg rögtön így kezdődik: “Ha Magyarhon felé, Sötét fellegek törnek.” Rendkívül trükkös, hiszen egyből kimagyarázható a “sötét felleg” metafóra, de nem kell a gerinctelen mellébeszélés! Tudjuk, mit jelent a szövegben a sötét! Másik ember bőrszínét. Nem kell a süket duma, hogy ez közszájon forgó kifejezés, tudjuk mit jelent, és azt is, milyen szándékkal került a szövegbe. Ez így sokkal gusztustalanabb, mintha kimondanák, hogy “nigger”.
Aztán persze van más színmetafóra is, szintén elég burkoltan: “fehér határkövek”. A szélsőséges színek persze a “mi” és “ők” gyakran használt szélsőjobboldali megosztó dumát tükrözik.
Az első versszak vége: “Célra tart szemünk, Fegyver hideg vasát szorítja két kezünk.” Ezzel a sorral a Kárpátia megmutatta foga fehérjét és lelke sötétségét. Milyen alávaló, rohadt, szemét gazember az, aki menekült embertársát lőfegyver célkeresztjébe helyezi??? Ez a nemzeti, keresztény erkölcs? Ez a kultúra? Hol az életben van a magyarság világhírű vendégszeretete? De még ha csak a szeretet hiányáról van szó. De ezek a férgek menekülő emberek agyonlövéséről énekelnek! Nem volt senki a zenekarban, a stúdióban, a hangmérnökök között, aki azt mondta volna, hogy eddig és ne tovább??
“Határvadász, Seregnyi őrangyal vigyáz.” – szól a refrénben. Mi persze nem gondolnánk, hogy a keresztény kultúrkörben divatos angyalok pont fasiszta határvadászokra vigyáznának. Szerintünk az angyalok sokkal inkább azokra vigyázna, aki mellett Ferenc pápa tiszteletre méltó kiállást tanúsított. Nem elég ráírni az övcsatra, hogy “Gott mit uns”, azt ki is kellene érdemelni. Úgy látszik, nekünk keresztényekből is csak a legalja jutott.
A dalt – úgy néz ki – gyorsan kellett összerántani, mert nem csak szövegileg, de zeneileg teljesen primitív, kb. óvodás szintű dallamvezetéssel, és a zenekarra jellemző militaristán ritmizáló lüktetéssel. Hozzá persze három akkordos gitárkísérlettel, bár a szólós a második refrén után azért próbálkozik valamit villantani. Mindazonáltal ez a dalszerkezet már a 80-as években is hót ciki volt a rockbandák körében. A 2 perc 39 másodperces dal még így is rendkívül hosszúnak és unalmasnak tűnik. Szokásos igénytelen Kárpátia.
Most jönne, hogy megosztjuk a szám youtube linkjét, de felesleges, nem ajánljuk, és ne is növeljük ezek nézettségét. Helyette itt egy sokkal emberibb és felvilágosultabb zenekar videóklippje, amely rendkívül jó képekben mutatja be a menekültek megpróbáltatásait a kapitalista társadalomban. Ez a Rise Against zenekar és a Prayer of the Refugee.