Az ellenzékben egyre inkább téma lett, hogy vajon megengedhető-e az összefogás a Jobbikal a Fidesz leváltásáért – még olyanoktól is, akikről ezt sohasem gondoltuk volna.
A válasz egyszerű: SOHA!
Már maga a kérdés is borzalmas, és nem is így kellene feltenni. A valódi kérdés, hogy össze lehet-e fogni a Fidesszel a Jobbik ellen?
Nyilván ezen kérdésre is NEM a válasz, de ez legalább megér annyit, hogy 5 percig elgondolkozzunk rajta. És valljuk be: kicsit megnyugvással konstatáltuk, mikor a Jobbik fasiszta plakátjait leszaggatta a fideszes gépezet.
Egy felelős demokrata nem fog össze a Jobbikkal aktuális érdekek alapján, hanem hosszútávon gondolkozik és felismeri eme párt erősítésének távlati veszélyeit is a történelmi analógiák alapján.
A Jobbik egy szimplán embertelen és erkölcstelen párt olyan nézetekkel, amely nem csak vállalhatatlan minden demokrata számára, de közvetlen veszélyt jelent a társadalmunkra és a demokratikus berendezkedésre.
Továbbmegyünk! A Jobbik nem csak veszélyt jelent, hanem ÁRT!
Ilyen párttal nem csak összefogni bűn, de egyáltalán szóba állni is vele. A Jobbik minden csatornát kihasznál, hogy vagy a degenerált gyűlöletét terjessze vagy másik oldalról éppen cukiskodjon a népnek. Mind a kettőnek gátat kell szabni és az ehhez felhasználta csatornákat totálisan el kell vágni.
Információs társadalomban bárki bármit mondd, mindig lesz X% hülye, aki hinni fog neki, ha az üzenete bizonyos sajtótermékekben megjelenik. A hazai sajtó elkövette azt a történelmi bűnt, hogy a nácik totális bojkottja helyett teret adtak az ostobaságaiknak, és meg is lett az eredménye: parlamenti párt lett. Félreértés ne essék! Itt most nem csak a jobboldali sajtóról van szó. Sőt! Éppen a liberális-neoliberális média volt, amely felkapta ezeket a szervezeteket, mert olyan jó kis botrányszaga volt, és némi nézettségért feláldozták a demokráciát. Közben persze a normális kispártok normális közleményeit, normális javaslatait egyszerűen kicenzúrázták. Miért? Mert azokkal nem lehet rettegést eladni a fogyasztónak, nézőnek.
A Jobbik cukikampánnyal, néppártosodással, állatvédő és véradós akciókkal, valamint képmutató bocsánatkérésekkel próbálja megtéveszteni a közvéleményt arról, mi is ő valójában.
Ugyanezt tette az 1930-as években egy Adolf Hitler nevű szélhámos, amely ugyanezt az őzikékkel, cicákkal, gyermekekkel és kutyákkal fotózkodó imázst vette fel, miután az SA barnaingesei véghez vitték a kristályéjszakát és zsidó emberekkel legeltettek füvet a berlini sportcsarnokban.
Ugyanitt később ugyanez a képmutató gonosztevő már olimpiával próbálta elkápráztatni a világot és sikerült is neki, mert az ostoba és naiv (és persze korrupt és pénzéhes) világpolitikusok szerették volna azt hinni Adolfról, hogy jó fiú. Az önmeggyőzés sikerült, és még ’39 szeptembere után is áltatták magukat egészen addig, amíg nem az ő fejükre potyogtak a náci bombák, hanem Lengyelországra.
Nem követhetjük el még egyszer ugyanazt a történelmi bűnt, hogy mindent elhiszünk olyan gonosztevőknek, akik minden társadalmi osztálynak mindent megígérnek. Mert ebből sosem fog semmi megvalósulni, csak az ellenkezője. Ezek átverik a szavazóikat, átverik a szövetségeseiket és átverik az ellenségeiket is.
A Jobbik az a párt, amely a cukikampánya előtt volt.
A Jobbik az a párt, ami a szavazói, aktivistái és vezetői.
A Jobbik azt szolgálja, aki plakáthelyeket és kampánypénzt ad neki.
A Jobbik azt gondolja, amit az embereik saját köreikben hangoztatnak.
A Jobbik azt gondolja, ami kiszivárog róla.
A Jobbik azokat gondolja, amikért most Vona Gábor bocsánatot kért.
A Jobbik azokat gondolja, amikért a politikusaikat a törvény előtt felelősségre vonták.
A Jobbik olyan, mint azok a nyíltan neonáci szervezetek, amelyekkel együttműködési megállapodást ír alá.
A Jobbik egy percig sem gondolja, hogy demokrata lenne és kicsit sem hiszi el magáról azt, amit a cukikampányban hangoztat.
Demokrata pedig nem ül le tárgyalni fasisztákkal. Demokrata nem fórumozik együtt fasisztákkal. Demokrata nem fog össze fasisztákkal. Demokrata nem szerepel egy légtérben fasisztákkal.
Ezen szabályok alól csak egyetlen kivétel van: a feltétel nélküli, teljes megadás.
Ceterum censeo, a Jobbikot el kell pusztítani!