Napra pontosan két éve, a színpadon hunyt el Mike Scaccia, a Ministry gitárosa. Mivel mással is emlékezhetnénk rá, mint az egyik legkeményebb politikai rockzenei albummal, a Rio Grande Blood-dal?
2010 júniusában, A MI IDŐNK pdf újságformátumú verziójában (http://amiidonk.try.hu , II. évfolyam 24. szám ) már elemeztük a Ministry zenekar koncert DVD-jét, az Adios… Puta Madres-t. Akkor viccesen megjegyeztük, hogy az anyag csak annak ajánlott, aki „nem rendelkezik veleszületett szívhibával” és „nincs fotoszenzitív epilepsziája…”. Akkor még nem is sejthettük, hogy 2 és fél év múlva a zenekar kiváló gitárosa, Mike Scaccia a színpadon esik össze és hal meg tragikus módon. Az előzetes jelentések a stroboszkóp miatti epilepsziás görcsöket tették felelőssé, ám a boncolás szívbetegség miatti hirtelen szívmegállást állapított meg a halál okaként. Mike Scaccia pontosan 2 éve, 2012. december 23-án hunyt el, cikkünkben rá is emlékezünk.
A Ministry 2006-os Rio Grande Blood albuma – szerény véleményünk szerint – a zenekar lemezei közül legjobb, hiszen minden dala rendkívül élvezhető az indusztriális műfaj szerelmesei számára. A bökkenő az, hogy pont csak nekik. A dübörgős, monoton, ipari dobritmusok és a ráépülő torzított gitárok és basszusritmusok kevés műértő ízlését nyerik el. Kevés dallam, annál több nyers erő és persze erősen baloldali politikai szövegek tarkítják a Ministry kínálatát, és nem csak ezen az albumon.
Al Jourgensen, énekes-gitáros-zeneszerző-dalszövegíró, mindenes frontember szövegei ezen az albumon hordozzák a legtöbb és legkonkrétabb politikai töltetet. Nem is csoda, hiszen a Bush-kormányzat közepén járunk (2006 májusa) az album megjelenésekor. Az iraki és afganisztáni háborúk, a Bush-féle agresszív külpolitika, a palesztin válság és a felébredő latin-amerikai államok jelentősen befolyásolták Jourgensen dalszövegbeli mondanivalóját. Az énekes ekkor már nem volt rest sarló-kalapácsos dobok előtt pózolni, vagy a venezuelai szocialista, Hugo Chavez elnök szegénypárti politikáját méltatni dalaiban (sőt koncerten még videót is vetítettek róla a háttérben, a Senor Peligro cím dal alatt).
A Rio Grande Blood album címe paródiája a ZZ Top Rio Grande Mud című szerzeményének, lényegében az Egyesült Államok által kiontott vér óriási mennyiségének metaforája. Ez nem mellesleg rögtön az első dal címe is az albumon, amelynek bevezetőjében George W. Bush beszédeiből vágtak össze úgy mondatokat és szavakat, hogy az elég kínosan érintse az elnököt: “I have adopted sophisticated terrorist tactics and I’m a dangerous, dangerous man with dangerous, dangerous weapons.” A címadó dal az egyik legkeményebb szerzemény a lemezen, különösképp a monoton dübörgős középső kiállással, amely egy virtuóz gitárszólóba megy át.
A második dal a Senor Peligro szintén lendületesen kezd. Témája a venezuelai szocializmus és George W. Bush Chavez-ellenes agresszív politikája. Senor Peligro (Veszélyes Úr) tulajdonképpen George W. Bush beceneve. A dalszöveg itt is marxista terminológiával operál: „Exploitation / To feed the Corporations / The driving force of any war / Is always based in Greed” (= „Kizsákmányolás, / hogy táplálják a vállalatokat / Bármely háború hajtóereje / mindig kapzsiságon alapszik.”)
A harmadik dal (Gangreen) témája az amerikai tengerészgyalogság, amelyet annak állít be, ami: ostoba, parancsmechanizmussal működő gyilkoló gépeknek. „Én vagyok a Halál Minisztériuma.”
A negyedik tételnek már a címe is sokat mond: Fear (Is Big Business) (=A félelem nagy üzlet). Ez a dal már lassabban indul be, de amikor begyorsul, akkor hihetetlen energiája van. A téma egyértelmű: a félelem üzleti alapú kihasználása. Aki fél, többet fogyaszt. Akinek nincs jövője, nem spórol, hanem költ. Aki fél, az engedelmeskedik és a hatalomban keres menedéket. Ez a kapitalizmus alapérdeke.
A LiesLiesLies (HazugságokHazugságokHazugságok) az első klipes nóta, amelyben a terroristákkal való fenyegetést mutatja be a zenekar. A dal a 9/11-et övező összeesküvés-elméletekről szól, és arról, hogyan használta ki az amerikai kormány a terrortámadásokat az agresszív külpolitikájának igazolásához. A refrén szövege is tanulságos: Don’t listen to me, listen to your head = Ne hallgass rám, hallgass a fejedre!
A hatodik dal sem változtat a témán: The Great Satan (A Nagy Sátán). Nyilvánvalóan ez is Amerikáról szól.
A Yellow Cake-kel kicsit leül az album, majd újra egy remek szám következik, a Palestina. Ebben a dalban Palestina egy öngyilkos terrorista lány neve. Nem egy leíró költemény, a két versszakban nem sok gondolattal operál, de a metafora azért átjön.
Az Ass Clown című dalban (a Segg Bohóc nyilván itt is George W. Bush) a Dead Kennedys punkzenekar legendás frontembere, Jello Biafra is közreműködik, konkrétan a dalt bevezető vokálokban.
Az albumot egy hosszabb, több mint 7 perces gerjedés, a Khyber Pass zárja le, amely lassan épül fel, de végül egy jó kis dal lesz belőle. A szövegileg négy soros dal témája, hogy vajon hol lehet Bin Laden, nyilván a Bushék ranch-án.
A Rio Grande Blood egyik legfőbb politikai nyilatkozata maga az albumborító. Egy keresztre feszített George W. Bush – az énekes nem csak kapitalizmusellenes, de erősen vallás- és egyházellenes is. Mondjuk kereszt konkrétan nincs, Bush inkább kitárja karjait és a rockerek nemzetközi jelét mutatja. Bush egy olajoshordóból áll ki, amelyen található a „Rio Grande Blood” felirat – tehát itt a vér az olaj metaforája is. A háttérben harci repülők szállnak egy olajmező felett.
A lemezt később kiadták egy remixelt verzióban is, amely a Rio Grande Dub nevet kapta.
A Rio Grande Blood – és összességében a Ministry minden zenéje – csak a kemény metált szerető rajongóknak ajánlott, de nekik nagyon.