Az írás Buharin: A Világforradalom Programja című művének előszava és záró fejezete
A kiadó előszava
Buharin elvtárs, a Világforradalom Programja írója egyike a szocializmus legrátermettebb képviselőinek a nemzetközi forradalmi mozgalomban. E kis pamfleten kívül még semmit nem közöltek Buharin briliáns tollából. Míg Lenin a kommunizmus forradalmi elméletének dialektikus bajnoka Oroszországban, Buharinra mint ezen nézetek legnépszerűbb ismertetőjére tekintenek. A szocializmus célja és tárgya népszerűsítésének funkcióját kiválóan látja el Buharin, csodálatos képességével, hogy képes visszaadni a legnehezebb társadalmi elméleteket, amelyek annyira briliánsak, mint amennyire világosak és elementárisak. Kételkedünk benne, hogy a szocializmus ügyét és forradalmi taktikáját bárkinek is sikerült volna ilyen egyszerű nyelven bemutatni, mint amelyet Buharin használ jelen művében.
A Világforradalom programját számos nyelven kiadták és terjesztették. Híres művének több millió példányát osztották ki az európai munkások között. És ahogy az S. L. Press az egyetlen Nagy-Britanniában, amely elkötelezett a szocialista irodalom publikálása iránt, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Buharin e kötetét ajánlhatjuk az ország bérmunkásai számára. Amíg a világ tőkés kapitalista imperialistái azon munkálkodnak, hogy kegyetlen taktikájukkal, amely a korrupciótól az erőszakon át, az orosz elvtársaink legyilkolásáig terjed, szétzúzzák Szovjet Oroszországot, az offenzívájuk részeként, beérik a kapitalizmus irodalmi publikációk általi támadásával.
S.L. Press
Összefoglalás
(Miért vagyunk kommunisták)
Az utolsó Gyűlésig pártunk szociáldemokratának nevezte magát. A munkásosztály pártja világszerte ugyanazt a nevet viselte. De a háború felelős volt a szociáldemokrata pártok példanélküli szakadásáért. Három fő tendencia lépett előre – a szélsőjobboldal, a közép és a szélsőbaloldal.
A jobboldali szociáldemokraták a munkásosztály alapos árulóinak bizonyultak. Leborultak a porba a tábornokok elé, akik kezeihez a munkások vére tapad. Kormányaik legaljasabb és legnagyobb bűneit támogatják. Csak emlékezzünk a német szociáldemokrata Scheidemannra, hogy támogatta a német tábornokok ukrajnai politikáját. Ők a munkások forradalmának igazi hóhérai.
Ha a német munkások ügye győz, ugyanarra a bitóra húzzák Scheidemannt, mint Vilmost. Sok ilyen ember van Franciaországban és Angliában, csakúgy mint más országokban. Ők azok, akik üres szavakkal csapják be a munkásokat a haza védelméről (a burzsoá és Vilmos hazája), és szétzúzzák a munkások forradalmát otthon, és kivégzik Oroszországban a kormányaik bajonettjeinek segítségével.
A második áramlat a közép. Van hajlamuk a kormány ellen zúgolódni, de nem hajlandók forradalmi harcot vívni. Nincs bátorságuk nyílt harcba hívni a munkásokat, és félnek minden fegyveres felkeléstől, amely a probléma egyetlen megoldási módja.
És végül van egy harmadik áramlat, a szélsőbaloldal. Németországban Liebknecht és elvtársai. Ők a német bolsevikok, a politikájuk és nézetük azok, mint a bolsevikoké.
Érthető, milyen zűrzavar következik, ha mindezek a csoportok ugyanazon a néven szólítják magukat. A Szociáldemokrata Liebknecht és a Szociáldemokrata Scheidemann! Mi a közös bennük? Egyikük a forradalom aljas árulója, a másik a munkásosztály bátor harcosa. El tudnak képzelni ennél nagyobb különbséget?
Oroszországban, ahol a forradalmi harc és az októberi forradalom fejlődése felvetette a szocializmus kérdését, és ahol a burzsoá kormányt megbuktatták: a szocializmus árulói és a szocializmushoz hű emberek vitáját a fegyverek erejével döntötték el. A jobboldali szocialista forradalmárok és a mensevikek pártja a barikád ugyanazon oldalán állt, az ellenforradalmár söpredékén; a bolsevikok a másik oldalon voltak, egymás mellett a munkások és katonák oldalán. A vér húzott határvonalat közénk. Ezt nem lehet és nem is fogjuk elfelejteni.
Ezért kényszerültünk más nevet adni, amely megkülönböztet minket a szocializmus árulóitól. A különbség köztünk óriási. Módszereink és eszközeink túl messze állnak egymástól. Ű
A burzsoá kormányt illetőleg mi, kommunisták csak egy feladatot ismerünk – hogy szétzúzzuk, összetörjük a rablók eme egységét. A Szociáldemokraták az üzletemberek egységének védelmét hirdetik, leplezve magukat a hazájuk védelmének színlelésével.
De a munkásosztály győzelme után mi kiállunk a munkások Szovjet Kormányának védelme és megóvása mellett annak esküdt ellenségeitől, a világ imperialistáitól. De ők, akárcsak a munkások érdekének árulói, szintén felvállalták a feladatot, hogy szétzúzzák a Munkások Kormányát és lerombolják a Szovjeteket. És a harcukban kéz a kézben járnak az egyesült burzsoáziával.
Mi, kommunisták buzgón igyekszünk előre minden nehézség ellenére is: a kommunizmus felé haladunk a proletariátus diktatúrája által. De ők, akárcsak a gonosz burzsoázia, teljes szívükből gyűlölik ezt a diktatúrát, rágalmazva és lekicsinyítve akármikor, ha csak lehetőségük van rá, azt a jelszót hirdetve: „Vissza a Kapitalizmusba!”
Mi kommunisták ezt mondjuk a munkásosztálynak:
„Sok nehézség van az előttünk lévő úton, de rettenthetetlenül kell haladnunk előre. A nagy forradalom, amely a régi világot feje tetejére állította, nem megy simán; a nagy forradalmat nem lehet fehér kesztyűben kivitelezni; fájdalmasan született. Ezeket a szülési fájdalmakat végtelen türelemmel kell viselni; ha rendben megszületik, azért fog szolgálni minket, hogy megszabadítson a kapitalista rabság vaskarmai közül.”
És a Mensevikek, Szocialista Forradalmárok és Szociáldemokraták félreállnak, nézve hibáinkat és bukásainkat, és meghozzák a következtetést a visszavonulásról. „Térjünk vissza,” – mondják. „Adjunk fel mindent a burzsoáziának és elégedjünk meg a kapitalista asztalok szerény segítségével.”
Nem! Ez nem a mi utunk. Ezek a nyomorultak próbálnak megfélemlíteni minket a polgárháború rémképével. De nem lehet forradalom polgárháború nélkül. Vagy azt képzelik, hogy más fejlettebb országokban szocialista forradalmak törnek ki polgárháború nélkül? Finnország példája ennek ellenkezőjét bizonyította. Több ezer finn elvtársunk meggyilkolása a bizonyíték, hogy a polgárháború a fejlettebb kapitalista országokban sokkal vadabb, sokkal véresebb, sokkal kegyetlenebb és dühödtebb lehet, mint amilyennek a mienk bizonyult. Már előre láthatjuk, hogy például Németországban az osztályok közötti harc nagyon hirtelen lesz. A német tisztek már agyonlövik a katonáikat és tengerészeiket már a lázadás legenyhébb kísérletére is. Csak polgárháborúval és a munkások vasdiktatúrájával lehet elérni a szocializmust. Ez a kommunisták programja.
A burzsoá kormány megsemmisítése, a termelés munkásosztály általi megszervezése, széles út a kommunizmus felé – ez a Kommunista Párt programja.
Amikor magunkat kommunistának hívjuk, nem csak egy vonalat húzunk, amely elválaszt minket olyan szociálárulóktól, mint a mensevikek, szocialista forradalmárok, Scheidemann követői és más burzsoá ügynökök. Visszatérünk a forradalmi párt régi nevéhez, amelynek élén Karl Marx állt. Ez a Kommunista Párt. A modern forradalom testamentuma a mai napig még mindig a Marx és Engels által írt Kommunisták Kiáltványa. 18 hónappal halála előtt Engels tiltakozott a „Szociáldemokrata” név ellen. Ezt mondta:
„Ez a név nem illik egy olyan párthoz, amely a kommunizmus felé törekszik, és amely végső célja minden kormányzati forma elpusztítása, még a demokratikusé is.”
Mit mondana ez a nagy, idős ember, átitatva a burzsoá államapparátus iránti dühével, ha olyan Szociáldemokratákat mutatnának neki, mint Dan, Tzeretelli, Scheidemann? Megvetné őket, mint azokat a „demokratákat”, akik a forradalom tragikus és nehéz pillanataiban a revolvereik csövét a munkásosztály ellen fordították.
Sok akadály van az utunkban, és jelenleg sok gonosz van közöttünk. Számos külsős számára, aki csatlakozott hozzánk, és akik pénzért eladták magukat a legtöbbet kínálónak, ez csak zavarosban halászás. És a munkásosztály pedig fiatal és tapasztalatlan. És minden oldalról a legdühödtebb ellenségek veszik körül a fiatal Szovjet Köztársaságot. De mi, kommunisták tudjuk, hogy a munkásosztály saját hibáiból tanulja meg bölcsességét. Tudjuk, hogy meg fogja tisztítani sorait minden erkölcstelenségtől, amely közé férkőzik; tudjuk, hogy csatlakozik hozzá a hű és elkötelezett szövetségese, a világ proletariátusa. Sem zsémbes jajveszékelés, sem hisztérikus sikoltozások nem zavarják meg pártunkat, amely zászlajára Marx Kommunista Kiáltványának szavait tűzte:
“Reszkessenek az uralkodó osztályok a kommunista forradalomtól. A proletariátus csak a láncait veszítheti; de egy világot nyerhet. Világ proletárjai, egyesülhetek!”
Nyikolaj Buharin
1918