A két világháború közötti időkben a Kommunista Internacionálé (KI) általánosan elfogadott stratégiája a közvetlen proletárdiktatúra megvalósítása volt. Ez a felfogás a kapitalizmus ideiglenes, részleges és viszonylagos stabilizációjának periódusában mindinkább dogmatikusnak és szektásnak bizonyult.
Ezért a KI VI. kongresszusa (1928) – a válság és a fasizmus előszelét érezvén – a stratégia átdolgozására határozta el magát. A pártokat működési közegük fejlettségi színvonalától függően három osztályba sorolta:
A legfejlettebbek fenntartják a proletárdiktatúra közvetlen célkitűzését.
A közepesen fejlettek közvetlenül a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát valósíthatják meg, mely a lenini permanens forradalom útján átnő proletárdiktatúrává, de nem tartotta kizártnak az azonnali proletárforradalmat sem.
A fejletlen (fejlődő) országok esetében a demokrácia megvalósítását tekintette lehetséges útnak.
Miután hazánk a közepesen fejlett országok közé tartozott, szükségesnek látta a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) I. kongresszusa programjának felülvizsgálatát. Ezzel a munkával a Központi Bizottság Lukács Györgyöt (mozgalmi nevén Blum) bízták meg. A munka a párt II. kongresszusának előkészítése jegyében készült (1928-1929).
A tézisekről (Tézistervezet a magyar politikai és gazdasági helyzetről, s a KMP feladatairól):
Az első négy fejezet ismerteti a párt tevékenységét az I. kongresszustól az 1928-as plénumig, a gazdasági-politikai viszonyok fejlődését a tárgyalt időszakban, a munkásosztály helyzetének alakulását, a KMP működését az 1928-as plénum óta.
A „Blum-tézisek” érdemi része az ötödik fejezet, amely felvázolta a demokratikus diktatúra mibenlétét, s a proletárdiktatúrába történő átmenetét. „ …ma Magyarországon a KMP az egyetlen párt, mely komolyan küzd a polgári demokráciáért…ennek a harcnak … központi jelszava: a proletariátus és a parasztság demokratikus diktatúrája.” E cél érdekében forradalmi harcra van szükség, melyre mozgósítani kell a legszélesebb tömegeket. Ebben a küzdelemben komoly ellenség a szociáldemokrácia (szociálfasizmus), mely amerikai típusú demokrácia bevezetésére törekszik. A demokráciáért folyó harcot össze kell kapcsolni a dolgozó tömegek helyzetének megjavítását, a demokratikus szabadságjogok kiszélesítését, a földbirtokreformot tartalmazó küzdelemmel. Meg kell védelmezni a „vörös” osztályharcos szakszervezeteket a polgári befolyással szemben, forradalmivá kell azokat tenni, mert az átmenetben a párt mellett a szakszervezeteknek van a legfontosabb szerepük. Ennek érdekében a legfontosabb feladatok: a munkásság tömegeinek bevonása a szakszervezetekbe, az érdekvédelmi szervek különválasztása a párttól, a szociáldemokraták befolyásának kiszorítása a szakszervezetekből. Segíteni kell egy legális baloldali szociáldemokrata párt létrejöttét, mely az illegális munka terrénuma lenne, s szövetségese a MKP-nak a demokráciáért folyó harcban. A munkás-paraszt kormányt a szocializmusba való fokozatos átmenet kabinetjének tekintette, amennyiben azt a KMP vezeti. A munkáspárt kormány osztálybázisa a szegényparasztsággal szövetséges munkásság, (1935 után, az antifasizmus ennél szélesebb bázist követelt.) A KMP magáévá teszi a KI. VI. kongresszusának álláspontját a háború kérdésében. Ezt minél szélesebb tömegekkel megismertetni. Ennek érdekében akciókat szervezni. Az irredentizmus leleplezése. A nemzeti felszabadulás lehetetlen a mai imperializmus mellett, ezért össze kell kötni a nemzetközi proletárforradalommal. Kiállás a Szovjetunió mellett. A fegyverkezés, a leventemozgalom, a pacifista illúziók, Peyerék leleplezése. Ha mégis kitörne az imperialista háború, azt polgárháborúvá kell változtatni. Az agitáció növelése, elsősorban a hadiüzemekben. Felvilágosítómunka a hadseregben. Ennek érdekében erősíteni kell a munkát az ifjúság körében. Harc a munkásegységért. Szociális vívmányok kiküzdése: 8 órai munkaidő, reálbérek emelése, munkanélküli segély. Az utca birtokba vétele, az üzemek meghódítása.
A tézisek szenvedélyes vitát váltottak ki (KI Nyílt Levele), mígnem a Központi Bizottság – mint opportunista dokumentumot – visszavonta. Lukács (Blum) elfogadta a KB döntését, és önkritikát gyakorolt. A húszas évek végén ismét úrrá lett a dogmatizmus, melynek következtében az KMP II. kongresszusán (1930) visszatértek az I. kongresszus stratégiájához. Az irányvonal váltásához csak 1935-ben (KI VII. kongresszusa) került sor. A „Blum-tézisek” tanulmányozása ma is adhat ösztönzést a népi demokrácia stratégiájának kidolgozásához.
Hegedűs Sándor