Nem az a lényeg, hogy a DK melyik képviselője kezdett antikommunista kampányba, legfeljebb csak az, hogy az egyik legismertebb arcról van szó. Valójában a szándék és a jelenség a fontos.
A Facebook oldalai mára a legolvasottabb újságoknál is fontosabb nyilvánosságot adják a politikusoknak, amit természetesen a DK jövőbeni jelöltjei is kihasználnak. A százezres olvasói tábor előtt a DK egyik ismert képviselője igen aktív „összehasonlító kampányba” kezdett. Valahogy mindig arra jut, hogy a Fidesz egyes intézkedései, politikusainak megnyilvánulásai a kommunista időkre emlékezteti.
Az egyik friss párba állítása Német Szilárd rezsibiztost Csikós-Nagy Bélához hasonlította. Erre már liberális értelmiségiek is felhorkantak, és elég határozott jelzőkkel bírálták az illető politikust. A kialakult vitában azzal érvelt az átkos „tervutasításos rendszer” ellen a közismert személyiség, hogy 1990 előtt az államadósság GDP-hez viszonyított aránya sokkal nagyobb volt, mint a rendszerváltás után. A konkrét adatokkal való szembesítés után azt ugyan elismerte, hogy számszakilag nem neki van igaza, de az adósság mégis olyan nyomást gyakorolt a rendszerváltás utáni kormányokra, hogy kénytelenek voltak további jelentős adósságot felhalmozni. A privatizációból befolyt pénz sorsáról már nem mondott semmit.
Ami eztán következett, az még megdöbbentőbb. Egy ártatlannak tűnő posztolgatás közben a szó a kommunisták kirekesztésére, az antikommunizmusra terelődött. A demokrataságára büszke képviselő, amikor szembesült pártja (DK) 2013-as közleményével („A kommunizmus szélsőséges eszme, a kommunista pártok szélsőséges pártok. Az Orbán-rendszer megdöntése érdekében a demokratikus erők legszélesebb összefogására van szükség, ebbe nem tartoznak bele szélsőséges pártok. Ez akkor is igaz, ha ma Magyarországon a szélsőjobboldal veszélyessége jóval nagyobb a szélsőbaloldal veszélyességénél.”), közölte, hogy pontosnak tartja a közleményt, és az az ő álláspontját is tükrözi.
Szembesülnünk kell a ténnyel, hogy még a legtájékozottabb DK-s politikusok is elvakultan gyűlölik a marxi elméletet, Marx követőit, és mindent megtesznek azért, hogy ne jelenhessen meg a nyilvánosság előtt a rendszer baloldali alternatívája. Az a rendszer, amelyet ezek a képviselők akarnak felépíteni az Orbán-rezsim után, a kizsákmányolás megszüntetését célzó mozgalmak és pártok számára pont olyan ellenséges lesz, mint a mai, szélsőjobbos rendszer.