Jacques Delarue kiváló könyvének, A gestapo történetének utolsó fejezete: A farkasok felfalják egymást.
Ha valami kiválóan fejezi ki a harmadik birodalom bukását, akkor az ez a zseniális metafóra. A náci Németország utolsó óráiban ugyanis nem inkább a védekezéssel, hanem valami őrült tombolással volt elfoglalva, amely során a rendszer kvázi segített a vörös hadseregnek felszámolni önmagát. Hitler kiadta a letartóztatási parancsokat és a halálos ítéleteket olyan több évtizedes vakhű főnácik ellen, mint Göring és Himmler. Agyonlövette a szeretője, Eva Braun nővérének férjét, Hermann Fegelein SS tábornokot, aki Himmer összekötője volt és a vég óráiban dezertálva alkoholmámoros óráit töltötte. Az egymás ellen elkövetett agresszív erőszak végül önmaguk ellen fordult és sorra lettek öngyilkosok, beleértve a hatalom abszolút csúcsán álló Hitlert.
Ahogy a náci falka felbomlott és maga ellen fordult, úgy kezdődik el most ez a folyamat a NER berkein belül.
Ne legyenek senkinek illúziói! Itt nem lelkiismeretek kerültek fölénybe a korrupt hatalomvágy helyett. Itt patkányok kezdték el elhagyni a süllyedő hajót – ez talán jobb megszemélyesítés, mint a farkasos metafóra (- bár gyűlöljük és igyekszünk mellőzni az ilyen dehumanizálást).
A NER az elmúlt évtizedben bőven kimutatta már a foga fehérjét a rasszista migránsozásával, az antiszemita Soros-kampányával, a Brüsszel ellen kamulázadó kamuforradalmárságával, a népnyomorító neoliberális megszorításaival, valamint a brutális korrupciójával. Akinek ez csak most tűnt fel, az hülye, aki pedig csak most növesztett látszólag gerincet, hogy ez ellen fellépjen, annak őszinte szándékai erősen kétségesek.
Hiába próbálják az újfasiszták zsidómentőnek beállítani Horthyt csak azért, mert ideiglenesen leállította a pesti zsidóság deportálását, azt elfelejtik, hogy ezt azért tette, mert két nappal előtte a Vörös Hadsereg átkelt a Visztulán. Az akasztófa árnyékában növesztett lelkiismeret nem igazi. Mint ahogy a most színrelépett NER-nyaloncok sem alternatívái a rendszernek, inkább szabotőrei.
Először Pesty László merített némi bátorságot, hogy megkezdje a kiszállását, most pedig a taccsra tett Magyar Péter, miután kukázták az exfeleségét. Ők már érzik a rendszer roskadozását. Tisztában vannak vele – mint rengeteg más NER-szolga is -, hogy ennek egyszer vége lesz. Jön az európai parlamenti és az önkormányzati választás, amely vélhetően bukás lehet a Fidesz számára – bizonyára belső körökben és titkosan ezt megmérték. És ha bukik a Fidesz, akkor – tisztában vannak vele – nekik is rossz végük lesz. Az elmúlt egy évtized kulturális ámokfutását, a népnyomorítást, a gyűlöletpropagandát, 48 ezer COVID halottat, az ellopott csillagászati összegeket, a propagandára költött tízezermilliárdokat már nem lehet egyszerű politikai bukással megúszni, ezért minimum börtön jár. Ha pedig demokratikus választással megdönthetetlen a rendszer, akkor az utca hangja fog dönteni, amitől jobban rettegnek.
Eddig senki nem mert lépni, de az olajozottan működő kicsi fogaskerekek elkezdtek kicsúszni a gépezetből. Pesty, Magyar, Novák, Varga… és most akkor is Balog Zoltán következik, ha nem akarja. Az utóbbi napokban sorban lépnek ki a református egyházból vagy szólalnak fel papok is Balog ellen. A főtengely pedig hátrál Orbánnal, Bayer Zsolttal. A Fidesz kommunikáció pedig behúzta a kéziféket, és már csak olyan nímand nyaloncokkal védetik a rendszert, mint a megafonos idióták.
Pesty és Magyar most a Fidesz lelkiismeretként lépnek fel, akik a „polgári Magyarország” híveként és „hithű jobboldaliként” próbálják megtisztítani a NER-t. Azaz le akarják porolni a szart. Látszólag persze, mert ezzel több mint 10 évet késtek el. Gyanús is, hogy ők most ugyanazt a „polgári demokráciát” szajkózzák, amit az „ex”náci Vona Gábor új pártja gügyög. Jó nagy tétben mernénk fogadni, hogy ezek a káderek végül ott fognak kikötni. Ezért ezek a fogaskerekek a több milliós órájukkal a csuklójukon már politikai propagandát és – amúgy jogos és hasznos – bosszúhadjáratot is indítottak egykori társaik ellen. Nem lelkiismeretből, nem bűntudatból, hanem a továbblépés miatt. Mint ahogy a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter sem azért vonult vissza, mert lelkiismeretük lett volna, és megbánták volna, ami történt. Azért vonultak vissza és azért kértek bocsánatot, mert ez kiderült. Mint ahogy a jobbikos bocsánatkérők is hirtelen akkor térnek meg bűnbánó demokratákká, mikor előkerülnek a karlendítgetős képek vagy a kompromittáló facebook posztok. De amíg lehet, hazudnak.
A farkasok a náci Németországban kétszer zabálták fel egymást. Nem csak 1945-ben, hanem korábban is megtörtént. Először a hosszú kések éjszakája során 1934-ben. Akkor a rendszer felszámolta azokat a hülyéket, akik elhitték azokat az ostobaságokat, amikkel kábították a népet. Akik elhitték, hogy a hitlerista nacionalista “forradalomból” szociális forradalom is lesz, és majd jobban fognak élni, mint előtte. Ahogy a náciknál, ez Magyarországon is korán lejátszódott. Hol is vannak Orbán Viktor polgári körei? A rendszer a fanatikusait lecserélte apatikus szavazókra, a politikai aktivizmust lecserélte passzív birkákra. Egyre kevesebb a Békemenet, ami volt, azon is toborzott, odaszállított tömegek voltak, vagy olyan passzívok, akik arra az egy napra békeharcost játszhattak. A korrupt diktatúrák nem szeretik a népi hatalmat, inkább centralizálnak.
A NER-gépezet megroskadását nem a Pesty és a Magyar féle szelepek elszállása és az onnan történő szivárgás okozza. Ez az oktatási rendszer és az egészségügyi rendszer katasztrófájának, a tanárok tiltakozásának, az inflációnak, az áremelkedéseknek, az egyre nyilvánvalóbb korrupciónak, a fasiszta gyűlöletkeltő propaganda kifulladásának és most a pedofilbotránynak köszönhető. Sajnálatos módon az orbáni háziellenzék tevékenysége nem szerepel a felsorolásban, az inkább kontraproduktív volt, miközben a migránsgettós kormányzati kampányra a jobbiknácik bevándorlóellenes propagandával válaszoltak.
Mindenesetre most – évek óta először – felsejlett a remény, hogy talán ez a borzalom nem tart majd örökké. A remény pedig – TGM legutóbbi, poszthumusz közzétett interjúját idézve – az egyik legfontosabb faktor a változáshoz a felháborodás, a düh és az elkeseredés mellett. Utóbbi háromból már kijutott.