Ahogy belépünk az antropocénébe, a Föld hatodik nagy kihalási hullámának szélére kerülünk.
A korábban megjelent tanulmányok szerint jelenleg 100-szor nagyobb kihalási rátát tapasztalunk, mint amely akkor lenne várható, ha nem is léteznénk. És most 1980 óta – a Nemzetközi Szövetség a Természet Megőrzéséért (IUCN) Vörös Listája szerint – a bolygó 1,9 millió ismert fajából csupán 799 halt ki, azaz a 0,04%-a.
Ezt az alacsony számot – egy új, a globális kihalási rátát vizsgáló tanulmány szerzői szerint – gyakran használják szkeptikusok, hogy megkérdőjelezzék, hogy egyáltalán tényleg a globális kihalásba léptünk-e be. De van egy bökkenő az IUCN-nel. Ők általában olyan csoportokra fókuszálnak, amelyek jól dokumentáltak – más szóval madarakra és emlősökre – kihagyva a gerincteleneket, amelyek 99%-át teszik ki a bolygón élő állatvilágnak. Ha ezeket is számításba veszik, a kutatók azt találják, hogy az 1980-as évek óta kihalt fajok száma valahol 130,000 körül lehet. A tanulmányt a Nemzeti Tudományos Akadémia Eredményeiben tették közzé.
„A világ minden tájáról vett szárazföldi csigák véletlen mintáinak extrapolációja és két független megközelítés alapján bemutattuk, hogy a föld fajainak 7%-át, 130,000 fajt vesztettük el,” – magyarázza Robert Cowie, a Csendes-óceáni Biotudományi Kutató Központ kutató professzora, valamint a gerinctelenek biodiverzitásával és kihalásával foglalkozó két tanulmány társszerzője.
A második tanulmány, amelyet a Conservation Biology-ban publikáltak, speciálisan a hawaii kihalásokat vizsgálta. Míg köztudott, hogy a hawaii madárfajokat masszív csapás érte, mint ahogy általában a szigetek csoportosulásait, mivel kevésbé fogékonyak a változásra, nincs valódi rálátás a katasztrofális veszteségre a diodiverzitás maradékában. A sziget gerinctelen közösségei viszont úgy ismertek, mint amelyek látványosan változatosak és honosak, így Cowie és csapata ezekre fókuszált.
Különösképp a szárazföldi csigák masszívan változatos csoportjait vizsgálták az Amastridae családból. Eddig 325 hawaii fajt írtak le az 1600-as évek óta, és jelenleg a csapat csupán 15 létezésére talált bizonyítékot a modern tanulmányokban és feljegyzésekben. Úgy vélik, hogy a fauna kihalási rátája 14%-os lehet évtizedenként, amely adat az idők során növekedett. Mindkét tanulmány drámai eredményei messze meghaladják az IUCN Vörös Listájának számait, gyakran a konzervációs biológusok merész publikációit is.
Tekintetbe véve, hogy a mezőgazdasági növények 75%-át beporozzák rovarok, aggasztó, hogy ez ezek után nem fog megtörténni. Ezek a tanulmányok ezen felül rávilágítanak, hogy igazán nagy szükség arra, hogy a gerincteleneket belefoglalják a jövőbeni kihalási ráta számításaiba.
Forrás: IFLScience