Mi sem jellemzi jobban a jobbiknácik szélkakas jellegét és ideológiai gerinctelenségét, minthogy most oroszbarátból russzofóbbá váltak.
Az ocsmány munkásellenes antikommunizmus persze megmaradt. De azért kínosan ügyeltek rá, hogy a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet ne bolygassák. Eddig. Gyöngyösi Márton jelenlegi jobbikvezér ugyanis lebontaná.
Nem kell mély elemzés. Ahogy már megmondtuk: az opportunista újnácik akármikor készek szövetségre lépni a Fidesszel. Mivel a parizerespetis ellenzéki szerep nem jött be, láthatóan taktikát váltanak. Azért ne felejtsük el persze, hogy hiába játszottak ellenzékit, kardinális kérdésekben eddig is teljesen antidemokratikus módon szavaztak együtt a Fidesszel, a másik antikommunistával.
Nem felejtjük el, hogyan járultak hozzá igen szavazatukkal ahhoz, hogy a meleg honfitársainkat ne csak diszkriminálják, megalázzák és bűnbaknak használják fel a kapitalizmus válságára, de összemoshassák őket a pedofilokkal.
Nem felejtjük el, hogy a Jobbik – már szövetségben a neoliberális ellenzékkel (!) – hogyan vált árulóvá az Európai Parlamentben is, többek között, mikor a nők jogai ellen szavaztak vagy épp a Fidesz elmarasztalását szavazták le.
Ki más is volt akkor a Jobbik egyetlen EP képviselője? Gyöngyösi Márton, aki most épp szovjet emlékművet bontana. Gyöngyösi láthatóan folytatja azon útját, amelyet már az EP-ben elkezdett, mégpedig a kormányerőhöz való dörgölőzést. A választások után egyértelművé vált, hogy a sokadik kétharmados zakó után a neoliberálisokban már nincs fantázia és perspektíva. A parizeres ment, az új frontier pedig most próbálkozik. A kampányban persze nem csak a Fidesz lesz partner, felmerült a másik náci párt, a Mi Hazánk neve is.
Azt ne feledjük el, hogy demokrata nem emel kezet a szovjet emlékműre. Hazánkat felszabadították a náci megszállás és az ezeréves feudális elnyomás alól. A magyar nemzet először lehetett független, és kezdhette meg egy olyan igazságos közösségi és kizsákmányolásmentes társadalom építését, ahol mindenki tisztességesen boldogulhatott. Egy hidegháborús környezetben sajnos ehhez a szovjet hadsereg jelenléte is kellett, amely biztosította, hogy hazánk ne kerüljön a nyugati gyarmatosítók befolyási övezetébe, mint történt az MINDEN egyes országgal, amely ledobta volna gyarmati igáját és a szocialista fejlődés útjára lépett volna, de a Szovjetunió nagyhatalomként nem tudta közvetlenül megvédeni. Nyilvánvaló, hogy a nyugatbarát, neoliberális megszorító politikusok és a velük ebben a kérdésben (is) szövetséges újfasiszták megszállásként aposztrofálják a szovjet hadsereg jelenlétét – ellenben a náci megszállók és a Horthy-féle hazaáruló kollaboráció ellen sosem emelik fel a szavukat, pedig ott tényleg százezres nagyságrendű mészárlások zajlottak.
Ezen kapitalista és fasiszta propagandisták előszeretettel hivatkoznak rá, hogy a vörös hadsereg bizonyos elemei atrocitásokat követtek el hazánkban, majd ezt a szélsőjobbra jellemző primitív, olcsó és ostoba általánosítással a teljes sorállományra ráhúzzák, teljesen negligálva olyan történelmi tényeket, hogy minden harcoló fél katonái részt vettek súlyos bűncselekményekben, de a szovjet haderő volt a második világháborúban az egyetlen, amely súlyosan büntette a sajátjai által elkövetett atrocitásokat. Fogságba esett náci tábornokok visszaemlékezései tanúskodnak róla, hogy a szovjetek kivégezték azon katonáikat, akik nemi erőszakot követtek el a német nőkön. Ez a nyugati oldalra nem volt jellemző.
A második világháborús szovjet haderő volt az egyetlen hadviselő fél, amely nem célzott meg szándékosan civil létesítményeket, mint tették azt a nyugatiak a náciktól átvett szőnyegbombázásokkal / terrorbombázásokkal vagy a háború végén bevetett atombombákkal.
Nincs demokratikus oka a szovjet hősi emlékmű lebontásának, csakis a munkásellenes történelem-hamisítás és hisztériakeltés.
Közben a momentumos idióták is beszálltak a buliba, és magyar zászlót tekertek az emlékmű köré az ukrajnai háború kapcsán, elfeledve, milyen békében is élt az orosz és az ukrán nép a Szovjetunió alatt.