Az aktív dolgozók hirtelen az egész világon még általuk soha nem látott gazdasági helyzetbe kerültek a koronavírus-járvány miatt.
A média elsősorban csak az egészségügyi krízishelyzettől hangos (a megfertőződöttek és a lélegeztetőgépre kerültek száma), amellyel természetesen ugyanúgy foglalkozni kell, de mellette nem elhanyagolható a gazdaságra mért hatása, ugyanis sokunk elvesztette az állását, amelyből következik az anyagi helyzetünk romlása.
A KSH statisztikáiból az olvasható ki, hogy az első hullám ideje alatt sokkal nagyobb volt a GDP visszaesése, mint most. Ezt a nyári nyitással és a gyorsabb, a helyzethez mérten szigorúbb intézkedésekkel lehet magyarázni. Utóbbi teljesen érthető, ugyanis minden hírportál és híradó a külföldről érkező fenyegető hírekkel volt tele, amelyekből adódott, hogy a közpolitikában egyre érezhetőbb nyomás alakult ki a határozott intézkedésekért, amelyek március közepén be is következtek. Előbbinek, a nyári nyitásnak, köszönhetjük azt is, hogy a járvány ilyen durván elszabadult, amiért most a gazdaságot nagyon súlyosan érintő korlátozó intézkedéseket vezettek be. Ebből is nagyon jól látszik, hogy a neoliberális kapitalizmus nem lát az orra hegyénél tovább és csak a profit hajszolását helyezi a középpontba „utánunk a vízözön” felfogással. Ha a világ valamennyi kormánya gondolt volna arra, hogy mik lesznek ennek a felfogásnak a következményei, akkor most valószínűleg nem lenne ennyi halott és az egészségügyi ellátórendszer sem lenne ilyen mértékben leterhelve.
Azt, hogy a koronavírus okozta gazdasági válság milyen hatásokat gyakorolt a munkaerőpiacra, hivatalos adatok hiányában nem igazán tudjuk megállapítani, mert a statisztikák ismertetése nagyon le van maradva, így nem tudjuk megmondani, hogy hivatalosan ma hány álláskereső van.
A munkaerőpiaccal kapcsolatos statisztikák részletes közlése olyan mértékben le vannak maradva, hogy a júniusi statisztikák csak december közepén lettek publikálva, amelyből az olvasható ki, hogy 400 ezer magyar munkanélküli volt.
Ez a szám nagyon aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon nagyon kilátástalan a helyzete egy munkanélkülinek, ugyanis a korlátozó intézkedéseknek köszönhetően nem lehet egyhamar elhelyezkedni és a kormányunk az út szélén hagyja őket.
Sajnálatos módon csak a tapasztalatainkra, személyes élményeinkre támaszkodhatunk, ha a gazdasági válság hatásairól akarunk beszélni, ugyanis az mellett, hogy a munkanélküliek számával kapcsolatos valós adatok körülbelül fél évet késnek, alig áll rendelkezésünkre más statisztika vagy mérés.
Ezekre hivatkozva azt biztosra mondhatjuk, hogy a vendéglátásban, a turizmusban és a szórakoztatóiparban rengetegen fognak csődbe kerülni.
A magyarországi második hullámot összefoglalva elmondhatjuk, hogy az elsőhöz képest, amely viszonylag enyhébb lefolyású volt a világ más országaihoz hasonlítva, lényegesen nagyobb méreteket ölt. Az első hullámban Magyarország egy biztonságos pont volt Európában, most pedig viszonylag magas a fertőződések száma a lakosságarányhoz képest. A lakosság az első hullámban nagyon fegyelmezetten betartotta a kijárási korlátozásokat a sikeres védekezés érdekében, ahogy az most is történik, de már érezni lehet a bezártság megviselő hatásait. Jelentősen visszaesett a közösségi tereken előfordulók száma, a lakosság jelentős része a korábbiakhoz képest kevesebb emberrel tartja a kapcsolatot.
Kovács Márkó