Akár vicc is lehetne, hogy egy magyar, egy török és egy lengyel beszélgetnek… Pedig sajnos nem vicc! Ezek tényleg konspirálnak egymással.
A három ország rendszere ugyanis annyira hasonlít egymásra, amelyet nem feltétlenül lehet véletlenekkel vagy történelmi szükségszerűségekkel magyarázni, bár nyilván faktorként ez is közrejátszhat. Ezek az ocsmány tekintélyuralmi diktatúrák – úgy néz ki – egymást másolják.
Az ezeket építő diktátorok közönséges fasiszták, akik rendszerei talán még nem a kiteljesedett Mussolini, Horthy, Hitler, Pinochet féle tömeggyilkos diktatúrák, de egyenesen afelé haladnak ostoba szelleműségükben és romlott lelkületükben.
Vegyük sorra, melyek azok a jellemzők, amelyek hasonlóak ezekben a rezsimekben.
Tekintélyuralom
Orbán és Erdogan egy személyben testesítik meg pártjaikat és immár a rendszerüket is, amellyel pártként igyekeznek eggyé válni. Habzó szájú fanatikusok kísérik ezeket a vezetőket, akik csillogó tekintettel tapsolnak a diktátoroknak, és a párt programja is kimerül annyiban, hogy „Viktor”. Minden más csak sallang, akár oktatásról, akár egészségügyről, akár iparról és mezőgazdaságról van szó. A program Viktor és ő majd később meghatározza, kiket kell gyűlölni, ki az ellenség és kik a hazaárulók. Ez adja a hazai jobboldal aktivitását. Törökországban ugyanígy Erdogan is meghatározza, ki az ellenség, kiket kell gyűlölni, kik a hazaárulók, ki az ellenség. Lengyelországban is megvannak az adott politikusok, akik működtetik a rendszert, de nemzetközileg sem annyira emblematikusak, mint magyar és török kollégáik.
Külső és belső ellenség
A nácik fejlesztették tökélyre azt a propagandaelemet, amelyben a külső és a belső ellenség kvázi főszerepet kapott a politikai diskurzusban. Ahogy a nácik számára a zsidók és kommunisták voltak az ellenség, úgy Orbán számára a baloldal, Soros és a menekültek; a lengyelek számára szintén a baloldal, Európa és a menekültek; Erdogan számára pedig a gülenisták, a kurdok és a baloldal. Ha jól megnézzük, ebben vannak fantomellenségek: Soros, Gülen, menekültek, akik lényegében nem jelentenek veszélyt az adott rendszerre, ezzel csak a rezsim riogat. Valamint vannak olyan tudatos állampolgárok, akik ténylegesen veszélyt jelentenek ezekre az embertelen rezsimekre. Mind között ott a baloldal, különösképp a kommunisták – akárcsak a hitleri propagandában. Ott vannak a civil szervezetek és még kevés tudatos szakszervezet, akik még nem kerültek a rendszer befolyása alá. Törökországban speciális eset a kurdok, akik túlnyomó többsége a Kurd Munkáspárt és vele szövetséges, radikális baloldali szervezetek mögé sorakozik fel. Nem véletlen, hogy a török rendszer őket egyszerre kezeli külső és belső ellenségként, valamint követ el ellenük borzalmas emberiség elleni bűncselekményeket. Erdogan addig is elment, hogy meg is személyesítse a rezsimjére támadó fantomot, ezért elővett egy Amerikában élő ellenzéki hitszónokot, majd minden ellenzéki tevékenységet az ő háttér-ténykedésének kommunikáltak le. Pontosan ugyanezt vette át Magyarország, Fethullah Gülen szerepében Soros Györggyel. A megszemélyesített ellenség ugyanis könnyebben gyűlölhető. Pláne, ha olyan kétes személyiségről van szó, mint Soros György, akinek főbűne, hogy keményen támogatott olyan egyéneket, mint a Fidesz jelenlegi politikai vezérkara. És bár Soros elítélhető milliárdosként a neoliberális kurzus terjesztéséért, lényegében semmi befolyása sincs azokra a problémákra, amelyet maga a Fidesz kormánypárt hoz létre hazánkban.
Vallási fanatizmus
Mindhárom országban erősen építenek az államvallás szellemi elnyomására. A vallást és az egyházat a politikai befolyásolás eszközeként használják, cserébe ezek az intézmények rengeteg állami támogatásban részesülnek. Törökországban ismét súlyos probléma az iszlamizáció, amelyet már rákényszerítettek az alapfokú oktatási intézményekre is, így a fiatalok már elég korán magukba szívhatják a sok vallásos, reakciós, babonás ostobaságot. Azt sem feledhetjük el, hogy Törökország ideje korán még támogatta az Iszlám Állam felfegyverzését, hiszen érdeke volt, hogy instabilitás álljon fel déli szomszédjánál Szíriában, ahol az iszlamofasiszták válogatás nélkül mészárolhatták – Erdogan helyett, hogy az ő keze tiszta maradjon – a baloldali kurdokat.
A katolikus egyházi befolyás Lengyelországban a legerősebb, ahol nem titok, hogy az egész kormány az ő kezükben van. Magyarországon a vallás csak a kisebbik kormánypárt (KDNP) szerepébe kényszerült a közvetlen politikai döntéshozásban, de azt sem felejthetjük, hogy a Fidesz legénysége is megtermett álkeresztény politikusokból áll, akiktől mi sem állhat távol, mint a felebarátaink iránt érzett krisztusi szeretet. Ez kiválóan meg is mutatkozott a menekültválság kapcsán mindhárom országban.
Menekültellenesség
Lengyelország és Magyarország ugyanazon emberellenes fasiszta retorikával utasította el az általuk is előidézett háborúk elől menekülőket. Törökország embertelen körülmények közé, összetákolt táborokba zárta a menekülteket, majd politikailag velük zsarolta Európát, hogy bizonyos előnyökre tegyen szert. Európa szépen el is fordította fejét az emberi jogsértésektől, a demokrácia leépítéséről és a kurdok elleni mészárlásokról… az Iszlám Állam felfegyverzéséről nem is beszélve. A menekültek lényegében bűnbakokká váltak még azokra a problémákra is, amelyek csak évek múlva fognak majd előjönni, de a terepet már megágyazták az ostoba gyűlölet elhintésével a társadalomban. A kormányok ezentúl elkövethetnek akármilyen bakit, ránk erőltethetnek akármilyen megszorító csomagot, egyből meg lehet magyarázni, hogy ez a menekültek miatt van. És ha valaki majd szót emel ez ellen, arra is meg van a forgatókönyv: Sorosbérenc lesz, és már most is az.
Kamunépszavazások
Orbán elleste Erdogantól a külső és belső ellenség megszemélyesítését, Erdogan pedig lényegében elleste Orbántól a kamunépszavazás taktikáját. Ez abból áll, hogy a médiát teljesen megszálló és az ellenzéki sajtót maximálisan ellehetetlenítő rezsim csak és kizárólag a saját kurzusának véleményét nyomja a plakátokon, a híradókban, a kamuhírportálokon, kormányzati kommunikációban, „nemzeti konzultációban”, majd a félretájékoztatott és becsapott nemzet rossz helyre, a kormány mellé teszi le a voksát. Nyilvánvalóan ezt semmiképp nem lehet demokratikus eljárásnak nevezni, és annak ellenére, hogy a „nép” „szavazott” ezek eredménye teljesen illegitim. Orbán a menekültválság kapcsán csinált kamunépszavazást, amely támogatottság híján elbukott. Erdogan szintén hasonló népszavazást kezdeményezett az alkotmány kapcsán. Mindkét esetben csak a rezsim véleménye és propagandája jelenhetett meg mindenhol, ellenvélemény ugyan volt, csak cenzúra alá esett, vagy egyszerűen nem tudták felvenni a versenyt az államilag korrumpált, brutális anyagi forrásokat felemésztő kampányban.
Az igazságügyi rendszer megszállása
A törvényhozás és a végrehajtás két külön hatalmi ág. De nem a fasisztoid rezsimekben! Mivel a diktatúrák egyik első áldozata maga az igazság, az igazságügyi rendszer felett ezeknek az elnyomóknak feltétlenül át kell venni a hatalmat. Orbán egyik első dolga volt olyan Főügyész kinevezése, aki nem lát, nem hall és nem beszél. Majd jött az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság. Ebben némileg a lengyel rezsim előtt jár évekkel, mivel náluk csak most ér céljához a Legfelsőbb Bíróság kicsinálása (a többi már a kezükben van). A tervek szerint az összes bírót kirúgják innen, és őket a parlament fogja megválasztani! Ennyit a hatalmi ágak szétválasztásáról. A független bírói hatalom lényegében már Törökországban is megszűnt, Erdogan itt is eltávolíttatta azokat a bírókat, akik nem az ő kottájából játszottak.
A média megszállása
Mindhárom országban egyik első stratégiai cél volt a média megszerzése. Információs társadalomban, akinek kezében a totális médiakontroll, annak kezében van az állampolgárok tömegei feletti manipulálás hatalma. A Fidesz lényegében kirúgta a teljes közmédiát, majd a szakembereket pártkatonákkal helyettesítette. Az Erdogan-rezsim még ennél is messzebb ment. Ők újságírók tömegeit tartóztatták le és vetették börtönbe, csak mert kritizálták a kormányt, valamint csatornák tömegeit zárták be egyik napról a másikra.
A szabadságharc mellett a NATO feltétlen kiszolgálása
Ezek a fasiztoid rendszerek kiválóan reprezentálják a tőkével kötött jegyességüket, amely nem kis mértékben mutatkozik meg a multinacionális vállalatokkal való kiváló kapcsolatokban, valamint a birodalmi elnyomó katonai szövetség feltétlen kiszolgálásában. Hiába a nyugat ellen szólamokban folytatott szájhősködő kamuharc! Ezek az országok a NATO csettintésére fiaink százait küldenék a halálba olyan harmadik világbeli konfliktusokba, amelyekhez semmi közünk. A lengyel, a magyar és a török kormány sem támogatta azokat az ENSZ tárgyalásokat, amelynek témája a nukleáris fegyverek leszerelése volt. Miért? Mert az Egyesült Államok a NATO képében ezt parancsolta. Törökország az egyik legerősebb NATO tagként számos bázist tart fenn, ahonnan amerikai koalíciós gépek indulnak bombázni Szíriába. Magyarország ugyanilyen szervilis módon adta át a taszári bázist Szerbia bombázásához.
Rablóháborúk
A NATO-t kiszolgálva ezek az országok mind ott vannak a közel-keleti rablóháborúkban, és nem restellnek saját kis birodalomépítésbe kezdeni. Erdogan már konkrétan inváziót kezdett Szíria földjén. Névlegesen az Iszlám Állam ellen nyomultak (amelyet ők fegyvereztek fel), ám hamar kiderült, hogy a fő stratégiai céljuk a kurd függetlenségért küzdő baloldali gerillák megsemmisítése, akik kiváló eredményeket értek el az iszalmofasiszta terroristák elleni harcban. Milyen meglepetés, hogy Orbán Viktor is bejelentette, szívesen küldene magyar katonákat Líbia északi és déli határára a menekültek ellen.
Szociális válság
Ezek a diktatórikus rendszerek akármilyen profin, óramű-pontossággal, tervszerűen, hiba nélkül, kegyetlenséggel, célorientáltan, tudatosan, trükkösen és furmányosan is vették át a hatalmi rendszert és tartják azt fenn, sosem lesznek képesek megoldani a brutális szociális válságot. Nem is akarják megoldani. Az ő megbízóiknak, a milliárdos oligarcháknak és a tőkéseknek ugyanis szükségük van erre a több milliós nyomorgó tömegre, akikből saját extraprofitjukat és luxus-életvitelüket fedezhetik. Ha az elnyomásban ilyen tehetséget bemutató politikusok inkább hazánk felvirágoztatására adták volna fejüket, már rég komoly életszínvonalat sikerült volna garantálni a népeiknek. Bármilyen borzalmas és emberellenes, amit ezek a kormányok művelnek, azt el kell ismerni, hogy kiváló tehetséggel viszik véghez. Pontosan tudják, milyen stratégiai pontokat kell megszállniuk az államban, azt is tudják, milyen ütemterv szerint kell ennek lezajlania, azt is tudják, milyen barbarizmust kell használniuk az ellenfelek ellen, és hogy ebben meddig mehetnek el, hogy a forradalmi ingerküszöb ne ugorjon meg, valamint azzal is tisztában vannak, hogy az aljasságokat miként kommunikálják le híveik felé úgy, hogy azt higgyék, az nekik jó. És sikert is érnek el!
A szociális válság feltétlen következménye ezeknek a kapitalista alapú rezsimeknek, amelyek gazdaságpolitikája nem sokban különbözik a nyugat által is erőltetett, túlzottan szabadpiaci neoliberális dogmától. Ez pedig egyet jelent a tömeges nyomorral, amelyet ilyen erőszakosan fasisztoid rendszerrel tudnak csak kordában tartani. A fasizmus így beteljesíti történelmi küldetését, és azzal szolgálja a tőkét, hogy megsemmisíti a munkások érdekképviseletét, brutálisan megelőzi a rezsimmel szembeni ellenállás minden formáját, szelepként működik a forradalmi hevület elvezetésére a valódi megoldásoktól az ostoba gyűlölködés felé, szellemi agymosást végez, valamint felsőbbrendűséggel részegíti meg a lecsúszott osztályokat.
Szerencsére ez nem tartható fenn örökké. Marx igazságát a történelmi szükségszerűségről ugyanis nem tudják megkerülni. Az ő céljuk szánalmas életük végéig fenntartani a rendszert, elnyújtani a biztos bukást, utánuk pedig már jöhet a vízözön.
A szélsőjobbal való kokettálás
Mindhárom rezsim erősen félrenéz, ha a szélsőjobboldali erőszakról van szó. Még akkor is, ha ez a szélsőjobb néha kígyóként a hatalmára tör. Magyarországon a Fidesznek erős szerepe volt a Jobbik megerősödésében. A Jobbik ugyanis olyan párt volt a Fidesz számára, amely egyrészt szövetségese a parlamentben, ha meg kell szavazni az elmebeteg programját (kvázi álellenzékként működött), másrészt olyan ideológiát hintett el a társadalomban, amelyet a Fidesz aratott le. A Jobbik jelentős szerepet vállalt a menekültellenes propagandában, rengeteg gyűlöletet terjesztett el, majd ezt az ocsmány uszulást a Fidesz aratta le a menekültellenes, antidemokratikus kamunépszavazáson, amely az ő pozícióit és szervezettségét erősítette. A Fidesz rezsim vérszemet kap, ha vörös csillagot lát a Heineken sörön, és törvényt is fogalmaz meg ellene. Ellenben neonáci tüntetésen bárki mutogathat horogkeresztes tetoválást, a hatóság majd közli, hogy az nem sérti a köznyugalmat. Lengyelországban szintén neonáci csoportok tömegei masírozhatnak az utcán, és szintén segítik a kormányukat a menekültellenes uszításban. Erdogan iszlamofasiszta rezsimje konkrét szövetségben van a helyi szélsőjobboldali pártokkal.
Leszámolás a baloldallal
Mi sem természetesebb egy fasiszta rezsim számára, minthogy először természetes ellenségével számoljon le: a munkások, szegények, fiatalok, nők, gyermekek, betegek, kizsákmányoltak, értelmiségiek, művészek, kisebbségek néptöbbségét képviselő kommunista mozgalommal, szakszervezetekkel és pártokkal. Magyarországon elsőként hoztak törvényt a munkásmozgalmi szimbólumok betiltásáról, ezt követték az ukrán fasiszták dekommunizálási őrületei, de nem maradnak el mögöttük sokkal a lengyel antikommunisták sem. (Nem mellesleg Ukrajna még lehetne e cikk negyedik főszereplője). A Lengyel Kommunista Párt tagjait bebörtönözték a kommunizmus terjesztéséért, és hazánkban is súlyos perek kezdődtek a munkásmozgalmi szimbólumokkal munkát, kenyeret és fedelet követelők ellen. Erdogan szabályos háborút vív Törökország déli részén és már szíriai területen is a kurd baloldali szabadságmozgalom ellen, de a török származású baloldal is az elnyomás állandó kereszttüzében van. Csak pár hete jött elő az ötlet, hogy a török parlamentben megbüntessék azokat a képviselőket, akik a „Kurdisztán” és az „örmény népirtás” kifejezéseket használják – ezt jelenleg csak a kurd HDP párt képviselői teszik meg. Ez csak egy a rengeteg baloldal elleni vegzálás közül. Továbbra is letartóztatnak ellenzékieket, legutóbb még az Amnesty International törökországi alkalmazottait is. A baloldal elleni küzdelem természetesen nem áll meg a kommunistáknál. Előbb-utóbb eljönnek majd a szocialistákért, a szociál-demokratákért, majd a liberálisokért is, ahogy azt Niemöller népszerű idézete is előrejelzi számunkra.