Ismét óriási tragédia játszódik le a hazai politikai életben: megint egy nyíltan jobboldali, exfideszes messiásba szeretett bele a közvélemény.
Ma a Fidesz fasisztoid rezsimjének leváltásához szociális válságkezelő program kell, humánus, szolidáris, zöld és antifasiszta elemekkel. Elsősorban. Már közzétettük, mi a 12 feltétele annak, hogy ezt a kormányt meg lehessen végre buktatni, hogy hazánk végre elinduljon a demokratikus újrarendeződés, a gazdasági fejlődés, de legfőképp a társadalmi nyomor felszámolása felé. Ezekből a pontokból nem csak néhány, de egyetlen egy sem teljesül. Helyette a legborzalmasabb megoldásokat választja még a liberális kamuértelmiség is, amely a médiában nyilatkozva rendre bizonyítja, hogy tökhülye a politizáláshoz.
Létezik alternatívaként a Gyurcsány-kör, amely épp szánalmas árnyékkormányosdit játszik, és amelynek megszorító gazdaságpolitikája felel elsőrendűen a NER hatalomra jutásáért, majd ott tartásáért, többek között totálisan dilettáns „ellenzéki” politizálással, amelynek csúcspontja volt a jobbiknácikkal való összefogás az előző választáson, ami totális csőddé változott. Aztán ott van a Vona-csapat, akik személyesen felelősek azon neonáci gyűlöletpolitika bevezetéséért, amelyet később a Fidesz fasisztoid rezsimje vett át a hatalma megtartása érdekében. Végül itt van a NER-ből frissen kirúgott Magyar Péter, aki annyira megsértődött a pénzcsapok elapadása miatt, hogy új bevételi forrás keresésére kényszerült, és a tisztességes munka helyett inkább a szabotázzsal kevert bosszút választotta, amit most politikusként szeretne végrehajtani exneje és a kormány ellen.
Mindhárom társaság demokratikus elköteleződése egy nagy nulla. És most tömegek választották a józan ész helyett a vakhitet ebben a messiásban, miközben teljesen nyilvánvaló, miért lett a srác hirtelen nagy demokrata. Bibó István megfogalmazta, hogy az a demokrata, aki nem fél. (Ami persze hülyeség, mert aki nem fél, az elsősorban hülye). Ma az a demokrata az „ellenzékben”, aki 2 hete még építette a Fidesz-fasizmust, de most elzárták neki a pénzcsapot. Teljesen nyilvánvaló minden józan logika szerint, hogy se nem demokrata, se nem akar tenni a szegényekért, se nem baloldali, se nem szolidáris, se nem zöld, csupán szeretne politikai karriert, pont ugyanazon keretek között, mint a NER logikája, csak éppen más emberekkel, legfőképpen önmagával. És így teljesen felesleges a kormányváltás, mert csak egy Wishről rendelt Orbánt kapunk az igazi helyett, aki hamar fel fog nőni a mesteréhez, akár túl is szárnyalhatja.
Mi mozgatja az „ellenzéket” és az elégedetleneket mégis mellé?
Két dolog. Mindkettő borzasztóan káros és ostoba.
Az első a messiásban való vakhit, a nyilvánvaló tények és logika ellenére. A hinni akarás, ami mindig hibás. Olyan fantázia elfogadása valóságnak, amely nyilvánvalóan nem létezhet és nem is létezik. Az emberek hinni akarják, hogy Magyar Péterrel sikerülhet és vele jobb lesz minden. Nos, ennek minden tény ellentmond.
A második a politikai rövidlátás, ami csak a kormány bukásáig lát el, de tovább egy centivel sem. Pedig nem lényegtelen, mi jön a NER helyett, mert létezik annál rosszabb is, de az is elképzelhető, hogy az utána következő akár jobb lesz, de életképtelenebb, ami viszont 4 év múlva újabb Fidesz-hatalomhoz vezet majd. Ez nem más, mint egyszerű kormányváltó fétis, mert jelenleg láthatóan senkinek fogalma sincs (és nincs is rá elképzelése, programja meg aztán pláne nem a radikális baloldalon kívül), hogyan fog kinézni a NER utáni Magyarország, mik lesznek a kormányzati cselekvések a nyomor felszámolására, a demokratikus rend helyreállítására, a NER által okozott kulturális katasztrófa visszafordítására (leginkább a társadalmi gyűlölet terén). Ezekről SENKI nem beszél egy mukkot sem, különösképp a jobboldali messiások. Ennek oka, hogy fogalmuk sincs róla. A program mint szervezőerő hiányában marad a választási és kormányváltási fétis, ami siker esetén sem fogja garantálni az alkotmányos-demokratikus jogállam helyreállítását, sem a gazdasági fellendülést, sem a kulturális változásokat, sem az életszínvonalunk növekedését.
Mindenki fellelkesült, de olyan szinten, hogy tízezrével mennek utcára az emberek. Persze nem miatta. Amiben bízhatunk, hogy nem a hamis próféta vonzza a tüntetőket, hanem a rendszer elleni düh. Ne feledjük el, hogy akkor is százezrek mentek utcára, mikor az influenszerek rendeztek tüntetést, és még fogalmunk sem volt, ki az a Magyar Péter. És akkor sem csak a pedofil-botrány volt az, ami miatt kinyílt a bicska, hanem a szociális válság, a reálbérek csökkenése, az áremelkedések, az elégtelen oktatás és egészségügy, a korrupció és a fasizálódó rendszer. Ahogy a pedofil-botrány is lényegében ürügy volt a rendszer elleni felkelésre, úgy Magyar Péter személye is az. Nem véletlen, hogy ezekből a felkelésekből nem lett semmi, mivel előbbi megmozdulást olyan liberális influenszerek kezdeményezték, akik még mindig messze állnak a valódi baloldaliságtól, utóbbit meg egy nyíltan jobboldali ex-NER-prominens – nyilvánvaló, hogy egyik társaságtól sem várhatunk sem forradalmat, de még csak olyan alapvető követelések nyílt kimondását sem, mint a lakhatási jog vagy a többkulcsos adórendszer, urambocsá a néptől ellopott vagyon visszaszerzése.
Keményen baloldali program nélkül ezek a tüntetések kifulladnak. Szépen mindenki hazamegy, és majd az EP és az önkormányzati választáson az urnákhoz járul – mint az egyetlen és totálisan elégtelen politikai aktivizmus manifesztációja a hazai kamudemokratikus keretek között. De a választási pálya rendszere már a Fidesz felé lejt, és ismét több tízezer, a rendszerrel elégtelen fiatal tehetség hagyta itt az országot a legutóbbi sajtóhírek szerint. Azaz több tízezer Fidesz ellen szavazó. A határon túliak pedig majd élnek szavazati jogukkal, hamár a rezsim odadobott valami törődésnek imponáló alamizsnát Erdélybe. (Sokkal egyszerűbb odaát megvenni a szavazókat néhány templom és iskola felújításával, mint itthon ezerszer nagyobb összegekből végre funkcionáló oktatást és egészségügyet teremteni.)
Szóval a késő tavaszi és korai nyári előrejelzésünk, hogy az elégedetlen tömegek feláldozzák a bérharcot és az osztályharcot a már most rég elcsalt választási bohózat oltárán. Egyáltalán szóba sem kerülnek ezek a fogalmak, még csak baloldali zsargontól mentesen sem, átalakítva valami fogyaszthatóbb és eladhatóbb formába.
Miért?
Mert nincs PROGRAM, amiért harcolhatnának. Senkit nem terelnek afelé, hogy letépje a kormányzat fasiszta plakátjait, vagy tömegesen telepítsenek reklámblokkolókat az internetes kormányzati gyűlöletpropaganda ellen; hogy kiálljanak a valódi jogaikért, hogy beleszólhassanak közügyeikbe; hogy kiálljunk a tanárok sztrájkja ellen és tisztességes bért követeljünk nekik és minden egyes megalázott magyarországi munkásnak; hogy felemeljük a szegényeket a sárból; hogy visszavegyük a közösség tulajdonába, amit a tőke 30 éve folyamatosan elrabol tőlünk; hogy harcoljunk azért, hogy ellássanak a kórházakban; hogy sztrájkoljunk a bérekért és a neoliberális megszorítások csökkentéséért.
Program nélkül nincs megszervezve az elégedetlenség!
Az elégedetlenséget felesleges tüntetésekben elpárologtatják, ami óriási segítség a Fidesz-rendszernek, és bár először reményt ad, az ötödik-hatodik óriástüntetés után már újabb csalódottságot és elkeseredettséget fog, nem is beszélve a következő választási csalás utáni sokkhatásról. Magyar Péternek nemhogy programja sincs, még fel sem fogta, hogy már nem a Fideszben építi az antidemokratikus, munkásellenes diktatúrát. Neki az a programja, hogy legyen egy vacak pártja, és jöjjenek el az emberek a következő tüntetésre is, esetleg juttassák be az EP-be, hogy a gyerekei mégis járhassanak brüsszeli iskolákba, ha már a felesége ezt nem tudta biztosítani a bukása miatt. A társadalmi elégedetlenség most ilyen pótcselekvések felé van terelve, ami tragédia ebben a rendszerben. Teljesen mindegy, hogy kétszázan vagy kétszázezren vesznek részt a tüntetésein, ettől a kormány egy tizedszázalékkal nem fogja csökkenteni az élelmiszerek áfáját, egy hajszállal sem lesz ettől senkinek jobb az élete.
Semmi gond. Az ellenzékben most Magyar Péter exfideszfasiszta és Vona Gábor exjobbiknáci vitája van soron. Előkészületben pedig jobbiknácik Róna Pétere és a jelenlegi fideszfasiszták Deutsch Tamása közötti nyilvános vita. Ha ez az „ellenzék” és a kormányzat összecsapása, akkor nem sok jóra számíthatunk.
Továbbra is fenn kell tartanunk azt az álláspontot, hogy jelenleg egy 1%-ot nyerő valóban baloldali párt is ezerszer többet tehet a magyarországi szegényekért és kizsákmányoltakért, mint akár egy mesebeli kormányváltás.